Shouri ♥ 115

Zárókarc:
Írország azóta szívszerelmem, mióta az eszemet tudom. Konkrét okot nem tudok mondani, hogy miért is szeretem, mert egyáltalán nem emlékszem rá, mi váltotta ki belőlem ezt a szeretetet iránta, de a leendő uticéljaim között mindig az első helyen állt.
Csak azt tudom, hogy lenyűgöz az ország, a domborzata, az emberek, a történelem, a zene, a sör… Minden! Életem eddigi egyik legfantasztikusabb élménye volt, hogy eljuthattam oda, és nagyon remélem, hogy nem ez volt az utolsó alkalom.
Az Michael Flatley, a Guinness kellemesen karamellás ízvilága és az Írországról szóló albumom képi világa mind segített visszarepíteni ebbe a csodás országba. Jó volt fölidézni azt a hangulatot újra, ami elöntött, amikor Dublinban jártam, vagy éppenséggel betértünk férjemmel a Temple Bárba.
A legtöbb időt kétséget kizáróan a két fülbevalóra áldoztam, mert még a legkisebb mintákat is legalább egy óra megfűzni, és a triquetra sokkal bonyolultabb minta, de bőven megérte azt a pár vécsöppet, amit rááldoztam, hála a tűnek. Ezen kívül kb 10-12 óra lehetett talán összesen az összes többi feladat, mert az élményeim leírására és az Írországban játszódó történetre is bőven több időt kellett szánnom, mint 1 óra.
Többségében egyedül utaztam, de az élménybeszámolónál a férjem is részt vett, hiszen együtt éltük át azt a csodát, és láttam rajta, hogy ő is élvezte az emlékek felidézését. Emellett pedig jókat vigyorgott, amikor fölolvastam neki a koboldokról szóló karcomat.
Nagyon élveztem a feladatokat, mert így újra végigjárhattam ezt a gyönyörű országot, és olyan részeit ismerhettem meg a kutatásoknak hála, melyekről eddig nem is tudtam..
Bár konkrét otthoni nyaralást nem nagyon szoktunk tartani a férjemmel, de van pár kedvenc ír filmünk, úgyhogy ha végre elrendeződnek a dolgaink a lakásban, meg fogom hívni egy „hétvégi kiruccanásra”.
Köszönöm, hogy itt lehettem!