Shinzo  P 3


Összes kitüntetés 101


Kedvenc könyvek 51

John Caldwell – Benjamin Rascal: Orkháború 1. – Mennydörgő robaj
John Caldwell – Benjamin Rascal: Orkháború 2. – Tűzön és véren át
Philip José Farmer: A végzet álarca
Isaac Asimov: Alapítvány és Föld
John Caldwell: Káosz Dréniában
Hüse Lajos – Nemes István (szerk.): Kondor 1. – Az Aranyváros legendája
Hüse Lajos – Nemes István (szerk.): Kondor 2. – Az Aranyváros ostroma
Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában
Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó
Nemere István: Holtak harca / Játszma tízmilliárdért
H. G. Wells: Világok harca
Nigel D. Findley: A sötétség gyermekei

Kedvenc sorozatok: A Dűne, A Térség, Akira, Asterix kalandjai, Avatár, Bérgyilkos, Berserk, Daken: Dark Wolverine, Darth Bane, Discworld, Grendel – Hunter Rose, Guardians of the Galaxy (vol. 2), Káosz-ciklus, Karom, Korongvilág, Meszklin-ciklus, Midnighter, Midnighter, Nova, Parasyte, Quantum and Woody, Sárkányszív, Soraabia, StormWatch, Street Fighter, The Authority, The Iron Druid Chronicles, The Secret History of the Authority, Thrawn-trilógia, Űrodisszeia, Vörös lázadás-trilógia, Warhammer 40,000: Inkvizítor-trilógia, Wayward Pines-trilógia, Wolverine: First Class

Kedvenc szereplők: Cohen a barbár, Darth Bane, Darth Vader, Halál, Jorj Car'das, Kétvirág, Lord Kozimo de Lodoci, Patrícius, Lu-ce (Söprögető), Mitth'raw'nuruodo (Thrawn), Poggyász, Rettentheő Mustrum, Főrektor, Sto Heliti Zsuzsa, Széltoló, Tuskó Hopkins, Vinkó Szilárd

Kedvenc alkotók: Allen Newman, Arthur C. Clarke, Bán Mór, Christopher Moore, Dan Abnett, Daniel Duncan Parker, Eric Muldoom, Eve Rigel, Gárdonyi Géza, Gerald Durrell, Ian Watson, Isaac Asimov, Jorge Luis Borges, Kevin Hearne, Larry Niven, Lawrence Block, Matt Wagner, Nemes István, Nigel D. Findley, Philip José Farmer, Rejtő Jenő (P. Howard), Roger Zelazny, Soren Ward, Susan Salina, Terry Pratchett, Timothy Zahn

Kedvenc kiadók: Ad Astra, Agave Könyvek, Beholder, Cherubion, Cser, DC Comics, Del Rey, Delta Vision, Fumax, Image Comics, Marvel, Metropolis Media, Szukits, TSR, Udon Entertainment, Valiant Entertainment, WildStorm


Aktuális olvasmányok

Timothy Zahn: A túlélők keresése
Hernád Péter: Pannónia Parancsnok
Timothy Zahn: Kirajzás
R. A. Salvatore: Menedék
Dan Abnett – Andy Lanning: The Thanos Imperative
>!
2017. szeptember 2., 14:20
>!
2017. június 13., 21:35
9 hozzászólás
>!
2017. január 10., 23:50

Utolsó karc

>!
Shinzo P
Érdekes világ

Fürdőkád ókori mintára – csupa meglepetés az otthoni spa története

Voltak korok, amikor a tisztálkodás nem volt éppen elterjedt foglalatosság. Apró tálaktól a lóitató formájú vályúkig: meg fog lepődni, miket találtunk, amikor arra kerestük a választ, mióta része az életünknek a fürdőkád.

Hazaérve a munkából, egy hűvös, esős, őszi estén nincs is jobb, mint forró vizet engedni a fürdőkádba, bekapcsolni valami lágy zenét, meggyújtani egy gyertyát és elmerülni az habbal vagy fürdőolajjal illatosított fürdőben. De vajon mióta vár a harmonikus fürdő élménye otthonunkban?

Az ókorban már létezett
Azt, hogy a görög sportolók vagy az ókori Róma életigenlő előkelőségei napi rendszerességgel látogatták a fürdőket, régóta tudjuk. Kleopátra szamártejes fürdőjéről is sokat hallottunk már. Az Ókori Kelet államaiban úgy tartották, hogy az illatos fürdő vonzza a jó szellemeket, a boldogságot és a szerelmet. Feljegyzések szerint Krisztus előtt 3300-ban az Indus folyó partjainál egy palotába- a benne élők kényelme érdekében – óriási vízi csőrendszeren keresztül juttatták el a fürdővizet. Az első egyszemélyes kádról szóló annotációk Kréta szigetéről valók, ahol egy 1,5 m-es, lábakon álló, agyagból készült fürdő alkalmatosságot használtak. Ezt a leletet tartják a 19. századi, később klasszikussá vált „szabadon álló kád” ősének. A legmódosabb római polgárok privát fürdőszobái már sokkal díszesebbek voltak, egész teret körbe ölelő medence méretű süllyesztett márvány kádakkal, ólomból készült bronz csőrendszerekkel.

A középkorban elég volt egy alkohollal töltött tányér
A fürdőkultúra virágzott, egészen a középkorig, amikor viszont a kereszténység szigorú szabályainak terjedésével a fürdés aktusa szentségtöréssé vált, s így az igaz hívek büszkék voltak arra, hogy nem mosakodtak. A hölgyek és az urak még a 18. században is parfümmel leplezték kipárolgó, áporodott testszagukat, a testükön képződő koszrétegről pedig azt tartották, hogy megóvja őket a káros külső hatásoktól. A „fürdőkád” akkoriban alig volt nagyobb egy tányérnál, s épp csak az ujjuk hegyét mártották bele a tányérkába, amelyben víz helyett inkább valamiféle alkohol vagy tej volt. Még a franciák legendás Napkirálya, XIV. Lajos is abban merítette ki a tisztálkodás fogalmát, hogy reggelente bedörzsölte a kezét némi konyakkal. Szerencsére a 19. században a klasszikus dolgok iránt újból fellángoló szeretetnek köszönhetően a fürdők népszerűsége megnőtt, és a lakásokba felszerelt vízvezetékek következtében a higiénia és az igényesség jelévé vált, visszakerült az otthonokba a szappan és igazi fürdőkád is.

Sokat kellett várni, mire a fürdés újra „divatba jött”
1883-ban az Általános Szaniter Gyártó Vállalat és a Kohler gyár kezdett el előállítani öntöttvas kádakat. Ezek a kádak még nagyon messze voltak a díszes lábazatú, formatervezett termékektől, inkább hasonlítottak egy lóitatóra. Ez akkoriban egyáltalán nem zavarta az embereket, ugyanis legtöbbjük még soha nem látott kádat. Az első világháborúig külön fürdőszobák sem léteztek, a mosdó helységek a hálószobák és a szalonok részét képezték. A mai modern fürdőszobák kialakulásának kezdete az I. Világháború utáni nagy építkezési „bumm” idejére tehetők, mely az Amerikai Egyesült Államokban robbant ki. Innentől kezdték el az egész világon, a házon belül külön álló fürdőszobák építését, melyekben helyet kapott a kád, mosdó, vécé és a zuhanyzó is. Persze ez sem ment egyik napról a másikra, a 20. század végére az újonnan épült házak 100%-ában volt külön fürdőszoba, míg 1921-ben ez az arány az otthonokban mindössze 1% volt.

/forrás: termalfurdo.hu/

1 hozzászólás