SchAron 2




Kedvenc könyvek 81

Ottlik Géza: Hajnali háztetők
Ottlik Géza: Iskola a határon
Ottlik Géza: Próza
Ottlik Géza: A Valencia-rejtély / Hajónapló / Pályákon
Ottlik Géza: Buda
Kovács Ida: Ottlik képeskönyv
Mándy Iván: Mi van Verával?
Mándy Iván: Szeretve tisztelt főcsatár
Darvasi Ferenc: Köztünk vagy
Nemes Nagy Ágnes: A gyufaskatulyától Prométheuszig
Lengyel Balázs: Két Róma
Vas István: Elvesztett otthonok

Kedvenc sorozatok: Harry Potter, Latroknak is játszott, Szenttamási történetek, Toldi

Kedvenc alkotók: Arany János, Bodor Ádám, C. S. Lewis, Cs. Szabó László, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, François Villon, Gion Nándor, Győrffy Ákos, Heinrich Böll, Heltai Jenő, Hunyady Sándor, J. D. Salinger, J. R. R. Tolkien, Jékely Zoltán, John Steinbeck, John Williams, Jókai Mór, Jorge Luis Borges, Kányádi Sándor, Korniss Péter, Kosztolányi Dezső, Lengyel Balázs, Lovik Károly, Mándy Iván, Mihail Bulgakov, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Nemes Nagy Ágnes, Örkény István, Ottlik Géza, Papp Dániel, Pilinszky János, Szántó Piroska, Szerb Antal, Thornton Wilder, Vas István, William Shakespeare


Aktuális olvasmányok

Nagy Endre: Párizs 1913
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Darvasi Ferenc: Köztünk vagy
Ungváry Krisztián: A Mindszenty-mítosz
Ungváry Rudolf: Eszmélésem története
Szép Ernő: Lila ákác
Ottlik Géza: Próza
Szántó Piroska: Akt
Szomory Dezső: A párizsi regény
Mary Gluck: A láthatatlan zsidó Budapest
>!
2024. április 18., 11:17
>!
2024. április 11., 08:24

Darvasi Ferenc: Köztünk vagy Beszélgetések Mándy Ivánról

>!
2024. április 5., 17:30

Ungváry Krisztián: A Mindszenty-mítosz Értékek és választások

>!
2024. február 18., 11:45
>!
2024. március 10., 20:14
>!
2024. március 4., 22:22
>!
2023. október 26., 16:29
>!
2023. október 7., 19:53
>!
2023. június 21., 16:05

Utolsó karc

SchAron>!

Ottlik Géza

Mi hatott rám belőle úgy igazán? (Tudom, hogy kissé ostoba kérdés.) A lélek sugárzó nemessége. Hát ez meg bizony kissé fennkölten hangzik, de mit csináljak. Ezt a nemességet érzem minden mondatából, mozdulatából, a mosolyából, dühöngéseiből.
Valahogy már akkor ez kapott meg a Centrál kávéházban úgy ’45-ben, ahogy egy kabátkupacból próbálta előhalászni a kabátját. – Az iskolátokat – Hát hová ástátok el?!
– Hát hová ástuk el?
– Valami rendet azért mégiscsak kéne tartani. Mondjuk a kávéházban, meg odabent a lélekben.

A kávéház már eltűnt, a lélekből talán még maradt valami. Ne fecséreljük el a tehetségünket, hozzuk ki magunkból a maximumot. Írjuk át hatszor, tízszer azt az átkozott novellát. Vagy hajítsuk el, ha nem sikerült, dobjuk a szemétbe. Próbáljunk becsületesek lenni legalább írásainkban.
Mintha Ottlik ezt akarná közölni velem.
Hát talán ragadt rám ebből valami.

Ottlik Géza nem ment el közülünk. Velünk maradt minden mondatával, minden mozdulatával, ahogy előlép egy sarokból, lámpaoszlop mellől, felénk int egy ablakból, mindig erőt ad nekünk. Talán még most is szinte az egyetlen, akire számítani lehet. Köszönjük Neki, hogy nem hagy el bennünket. Őt soha nem kell, nem is lehet búcsúztatni.

/Mándy Iván: Huzatban/

Kapcsolódó könyvek: Mándy Iván: Huzatban

Mándy Iván: Huzatban

Kapcsolódó alkotók: Ottlik Géza · Mándy Iván