Éj
Éjre hajló,kósza árnyék
rideg fények tiszta csendje,
ellibbenő álom-játék –
hosszú sorok komor rendje.
Hűvös felhő hinti árnyát
sötét szobák zord falára,
fekete hold küldi lányát;
fehér varjat holt faágra.
Hol a fények megpihennek
végül mind kihunyni vágynak,
hol a lelkek tűzben égnek
sűrű füsttel messze szállnak.
S elillannak mind az árnyak
fel a sűrű fellegekbe;
mint a halott,sötét vágyak
fejthetetlen rejtjelekbe.
