Scarlett0722  ♥P 155

Émelyítő virágillat járja át a vidéket.Csak az ásók zaja töri meg a nyugalmat,ahogy ritmikusan koppannak a kemény föld kérgében.A közeli tölgyek ágain olykor felhangzik egy halk madárcsicsergés-idilli környezet;a madarak,a virágok a természet lágy ölén.Akár egy festmény.
A föld súlyosan nehezedik a pázsitra.Újabb ritmikus kopogások;egyre mélyebbre ásnak.
Alkalomhoz öltöztem,most ideillőnek érzem magamat.Talán kicsit sápadtabb vagyok a megszokottnál,de a ragyogó napsütés mindenért kárpótol,ahogy lágyan cirógatja arcom minden szegletét.Bekúszik a bőröm alá,át a szöveteken,egészen a csontomig.
De lassan rám zárják a fedelet.Érzem,hogy süllyedek lefelé.Egyre lejjebb és lejjebb.Végül egy végzetes koppanás jelzi az érkezést.Mindent hallok.Mintha halkan felsóhajtana az üde pázsit,amint megszabadítják terhétől.A teher már rajtam van.Hirtelen nem ismer távlatokat az idő.Csak a végtelen létezik.Hallom a koszorúk landolását a márványon,de a virágillat már kevésbé émelyítő.Csend van és sötét.
És én érzem;csöppet sem volt más az élet,mint az örök halál.