Sárkánybaby 0




Kedvenc könyvek 13

Brandon Sanderson: Elantris
Brandon Sanderson: The Way of Kings
Brandon Sanderson: Words of Radiance
Csurgó Csaba: Kukoricza
Takami Kósun: Battle Royale
Izing Róbert: Támadás az űrből!
Yahtzee Croshaw: Mogworld
Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
Dennis E. Taylor: We Are Legion
Robert Merle: Malevil
George Orwell: 1984
Stephen King: A ragyogás

Kedvenc sorozatok: Kekkaishi

Kedvenc alkotók: Brandon Sanderson, Satoshi Mizukami, Yellow Tanabe


Aktuális olvasmányok

Brandon Sanderson: Rhythm of War
Yukako Kabei: Kieli 2. – White Wake on the Sand
Si Naj-An: Vízparti történet
Yellow Tanabe: Kekkaishi 1.
Vu Cseng-en: Nyugati utazás, avagy a majomkirály története I-II.
Matt Forbeck – Jeff Grubb: Ghosts of Ascalon
>!
2020. december 16., 17:12
>!
Tor Books, New York, 2020
1232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780765326386
3 hozzászólás
>!
2020. szeptember 28., 17:02
>!
Európa, Budapest, 1977
1130 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630711680 · Fordította: Csongor Barnabás
5 hozzászólás
>!
2020. március 11., 14:04
>!
Helikon, Budapest, 2017
546 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632278889 · Fordította: Csongor Barnabás
2 hozzászólás

Utolsó karc

Sárkánybaby>!
Anime és Manga rajongók

Mint tékozló gyermek, úgy teszem ide be a lábam, mert mesélnem kell nektek arról a manhwa élményről, ami engem a hétvégén ért.

Elöljáróban talán pár szót az akció/shounen manhwa találkozásaimról, hogy kicsit kontextusba helyezzem a mondanivalómat:
Egyszer, pár hónapja belefogtam az (akkor?) igen népszerű Solo Leveling című manhwába. Még úgy is, hogy bár gamer vagyok, a videojáték elemek mangában/manhwában/manhuában soha nem tartoztak a kedvenceim közé. Ezt meg is tudom indokolni: ha az ember ismeri a videojátékokat és azok logikáját, akkor kb a képregényében simán megússza a világépítést meg a belső logikát, és egy kézlegyintéssel minden elintézhető: „mert videojáték, azok ilyenek”. Mi az az inventory, hova tűnnek a megszerzett tárgyak? Mi ez a kézrátételes gyógyítás? Miért fejezhető ki számokban valaki ereje? Miért lesz erősebb nagyobb számokról, miért kapja egyáltalán a nagyobb számokat? Őrülten lusta és fantáziátlannak tartom az ilyet.
A Solo Leveling-nek van egy (számomra) nagyobb hibája is: az esendő, de szerethető főhős valami 20-40 rész alatt igazi szociopata lesz, még a kinézete is majdhogynem idomul ehhez az őrült karakterváltozáshoz. Nem azt mondom, hogy az adott világ nem keményítené meg a szívét, hanem azt, hogy én láttam már karakterfejlődést, és az nem ilyen.
Második utazásom a szintén növekvő népszerűségnek örvendő Omniscient Reader névre hallgató apokaliptikus akció manhwa körül volt, bár ez sem sokáig. Tetszett a felütés: figura egyedül olvas egy túlélős/akciódús netes regényt, ami majd a szeme láttára megelevenedik, és az ismereteit hasznosítva kell túlélnie. Hősünk se nem erős, se nem bátor, átlagember, átlagos élettel. Valami 10-15 fejezet alatt ez is ment a szintlépéses olvasztótégelybe, majd azonnal a kukába is. Szomorú vagyok, mert az alapötlet jó, annyira kár volt egy interdimenzionális streamer szutykot csinálni belőle.
Az utolsó a Dimensional Mercenary, amire őszintén igazából ráuntam, bár a felütés egyáltalán nem rossz, igazából pont az, ami a dobozra van írva: hősünket felbérlik, hogy az ügyfelek bőrébe bújva különböző feladatokat tegyen meg: éljen túl egy háborút, mentse meg a herceget, stb. Mondom, nem rossz. De őszintén, a lebegő quest log, és a kisebb videojátékos utalások nem kecsegtettek jóval.

Ezt csak azért mondtam el, hogy érezzétek, hogy micsoda fenntartásokkal ültem le az Eleceed elé, amiben a főhős srácnak kábé szuperereje (mégpedig szuper sebesége) van, illetve csatlakozik még hozzá kettes számú, igen OP főhősünk.
Ha nagyon röviden kellene jellemeznem a manhwát, azt mondanám: tinédzserek szupererővel gyakják egymást, és macskák.
Történetünk kezdetén, Kayden Break, a legerősebb awakened-et megsebesítik, menekülőre fogja. Hogy elrejtőzzön üldözői elől, átváltozik egy naaaaaaaaaagy kövér cirmos macskává. A terv annyira jól beválik, hogy Kayden valóban macska is lesz (többek közt dorombolással és tisztálkodással), amit az olvasó a legnagyobb vigyorral az arcán követhet végig. A kimerült fickót (macsekot?) főhősünk, Jiwoo találja meg, aki szabadidejében a környék kóbor macskáiról gondoskodik, és aki nem mellékesen szintén awakened, bár ennek a jelentőségét ekkor még ő maga nem igazán tudja.
Itt kezdődik Jiwoo története, akit egy macska mentorál, aki egy bezárkózott, de kedves srácból népszerű kedves srác lesz, aki megtanul nem félni, és barátokat szerez.
Az a vicc, hogy így elmondva (és valahol végig gondolva) tényleg a jól ismert „levertük az ellenséget, most már a barátunk” és „a problémáinkat egymás elagyalásával oldjuk meg” formulát követi… és nem is. A karakterek nagyon sokat fejlődnek, de nem lesznek önmaguk szöges ellentétei. Lehet, hogy a kölykök rendeznek néhány bunyót a Shinhwa harctermében, de néha már a Shinhwa fejesei is azt nézik, hogy „mi a francot keresünk itt tulajdonképpen?”
Minden karakternek lesz saját jelleme, ami nem csak abból áll, hogy ő a kedves, ő a hallgatag, ő meg az agresszív. A fejlődések nagyon szép ívet írnak le, és az konkrétan szívmelengető, ahogy az emberek sereglenek Jiwoo jelleme köré, és ez a barátság hogyan kovácsolja össze az embereket. Kicsit olyan érzésem van tőle, hogy a harcok is csak azért kellenek bele, hogy megtörje azt, ahogy Jiwoo kis társasága összegyűlik a házában lógni és macskázni.
Mert a macskák.
Az ugye alap, hogy a Nagy és Hatalmas Kayden egy macska. A jellem is tökéletesen betalál, az pedig csak hab a tortán, hogy a manhwa rajzolója TUD is macskákat rajzolni. Még a legstilizáltabb képen is felismerhető valami igazán macskás. Márpedig ez fontos is, mivel Jiwoo háztartásában öt macska él (a Nagy Kayden-nel együtt), és lényedében a humor elsőszámú forrásai. Legyen az maga a Hatalmas Kayden, a névtelen macsekok, vagy a többi karakter, akiket könnyűszerrel a kisujjuk köré vonnak a négylábú jószágok. A macskák jönnek, és maradnak, aranyosak és viccesek.
És ez a manhwa legalább annyira (ha nem inkább) humoros, mint amennyire badass. A szituációs poénok nem fordulnak szekunder szégyenbe, a vizuális gag-ek tökéletesek, mindennek a gerincét a karakterek adják.
A badass faktorra sincs panasz, a harcok követhetőek, átgondoltak, és igen sokszor komoly tétjeik is vannak. Az, hogy Jiwoo és Wooin mindketten igazi cinnamon roll-ok, nem von le egy szálat sem a tényből, hogyha kell, simán elkenik az ellenfeleik száját. És ha Kayden a valódi alakjában zúz… ott kő kövön nem marad.

Ha érdekel az akció, eleged van a klisés főhősökből, és szereted a macskákat, akkor ez a te manhwád!