Sárhelyi_Erika  I 0



Kedvenc könyvek 54

Ken Follett: A katedrális
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
George Orwell: 1984
Rideg Sándor: Indul a bakterház
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Peter Marshall: Tombol a hold
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Schwajda György: A rátóti legényanya
Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Schwajda György: Csoda
Lakatos Menyhért: Füstös képek
Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Lisa Wingate: Elrabolt életek
>!
2018. november 9., 04:57
Hirdetés

Utolsó karc

>!
Sárhelyi_Erika I
Molyolók saját írásai

Senki, sehol, semmikor

Jó lenne egy átlagos novemberi hétfőn
csak úgy elbújni a reggeli ködben,
s feloldódni benne, mint kávéban
az apró édesítőbogyó.
Hétfőnként egyszerűen nem lenni volna jó.
Vagy létezni,
de csak úgy láthatatlanul,
s kívülállóként szemlélni a percek néma
szitálását a váratlan leszálló este
fekete-fehér lassított felvételén.

Víz alá kéne merülni hét elején,
s péntek délután bukni csak felszínre,
valamikor egy hirtelen ránk melegedett
májusi napon
– lehetne mondjuk rögtön a Balaton –,
s addig csak úszni odalent,
álmos halak közt elveszve a gondolattalan,
unott – és végtelenül békés közegben.

Hétfő van, november,
s én el akarok tűnni végleg a betűrengetegben,
mint születő vers elől
az újra és újra visszatörölt sor.
Ha írok, nem látszom.
Nem is lélegzem.
Senki vagyok, sehol és semmikor.

5 hozzászólás