Sárhelyi_Erika I 0




Kedvenc könyvek 57

Ken Follett: A katedrális
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
George Orwell: 1984
Rideg Sándor: Indul a bakterház
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Peter Marshall: Tombol a hold
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Schwajda György: A rátóti legényanya
Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Schwajda György: Csoda
Lakatos Menyhért: Füstös képek

Aktuális olvasmányok

Margaret Atwood: Legvégül a szív
Min Jin Lee: Pacsinkó
Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár
Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt
Arturo Pérez-Reverte: Jó emberek
Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató
>!
2021. október 17., 10:36
>!
Jelenkor, Budapest, 2021
508 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635180684 · Fordította: Csonka Ágnes
>!
2021. szeptember 14., 16:38
>!
Alexandra, Pécs, 2020
544 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634472452
>!
2021. szeptember 3., 17:08
>!
Libri, Budapest, 2021
470 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634336662 · Fordította: Csáki Judit
>!
2021. június 27., 10:49
>!
Európa, Budapest, 2020
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635043507 · Fordította: Dudik Annamária Éva
>!
2021. május 11., 15:22
>!
Libri, Budapest, 2017
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633107294 · Fordította: Imrei Andrea
>!
2021. március 13., 17:54
>!
Scolar, Budapest, 2017
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632447995

Utolsó karc

Sárhelyi_Erika I>!
Molyolók saját írásai

Ostromállapot

Nem akarok megöregedni.
Persze, így van ezzel mindenki,
nemre való tekintet nélkül.
Egy férfi talán szeretőhöz menekül,
azt gondolva, hogy a másutt összegyűrt
lepedőn kevésbé tűnnek fel
az arcán láncba rendeződött ráncok.
Vagy valami konditerembe jár,
s a tükörben hétről hétre figyeli,
egykor volt izmai miként járnak
kissé bicebóca táncot.

De mi legyen a nő menedéke?
A múló időt ő hogyan csalja lépre?

Mert a nő, túl egy bizonyos koron,
ha végignéz a testén lezajlott ostromállapoton,
és elgondolja, milyen is volt egykoron…
Hát, nem boldog.
Hiszen, ha magára valamit is ad,
belátja, már rég nem az a vad,
akire mohó hímek serege
csőre töltött fegyverrel vár.
Persze, lennének a bácsik, akiknek
ő is jó lenne már, de mikor a nő
még nem néni, az öregurak csoszogó
szerelmét még nem kéri.

Ott ragad hát, két kor határán, egyedül,
szemben az ócska tükörrel,
és az abban tükröződő emlékeivel,
amik erősek, kontúrosak és feszesek,
mint ő maga a fiók mélyéről
előkerült, megfakult fényképeken.

A nő, túl egy fél életen,
már csak gondolatban szárnyal,
hiszen valójában már röpképtelen,
és csupán toporog az idő kalitkájába zárva.
Se nő, se néni.
Egykori önmaga bábja.
S mivel még csak nem is angyal,
tényleg hiábavaló a szárnya.