Sandra_Pilizota 91



Aktuális olvasmányok

Colm Tóibín: Brooklyn
>!
2019. március 9., 16:18
Hirdetés

Utolsó karc

>!
Sandra_Pilizota
Molyolók saját írásai

Livilla Alba: Tűzből tüzet
részlet
Egész Pompeii caveában tombolt. Bődülésük az istenek honáig hatolt, akik elégedetten tekintettek le a felhők közül. A gladiátorok derekas harcokkal és csodásan halálokkal hálálták meg a földi és égi publikum megtisztelő figyelmét.
Mula és a Pompeius-ház herélt rabszolgája elkéstek. A se férfi se nő Mosus a „Carthago romjaiból” szedte össze, pingálta ki és térítette tétova léptekre Mulát. A nő üres tekintettel foglalt helyet a nyüzsgő lelátón. Mintha domina Aurora fibulája az ő szemét szúrta volna ki érzéketlenné téve a szépség iránt. Saját szépsége iránt, amit Mosus skrupulózus eredetű kenceficéi emeltek ki. A szépség iránt, mely Mosus tarka – női – ruhájában bontotta egy pávamadár szárnyait. A szépség iránt, ami az aréna homokján tenyészett: élő, holt, forró és kihűlt férfitestek.
– Olykor hideg, olykor meleg: mi az, amit viszek? – csacsogott a herélt zárt markaiból a gyermekmondóka.
A nő a baljára csapott, miközben a júdeai nagy orra a mellei közé konyult. Chiosi fügék kurválkodtak a nyíló tenyérben. Mula eltátotta a száját. Mosus nevetve tömte bele a pajzán gyümölcsöt. A nő csámcsogott és mosolygott. Mosus nem bánta, hogy kétszer annyi sestertiusa vándorolt a szolgák felügyelőjének – az ibericus Strigilisnek – az erszényébe. Azért, hogy a barátnőjét kicsalogassa a házból és a gyászból.
Lenn az arénában a harci fogat Mars ösvényére lódult. Átgördült a halott murmillón és az óbégatva haldokló thraex kiontott belein. Őrjöngő széles kört írt le a küzdőtéren. Sisakját emelgetve ünnepeltette magát:
– Itt a bajnok! A bajnok!
– Ó, Yngus! – dobott szerelmes csókot felé Mosus.
– Yngus! – ízlelgette a nevet Mula, aztán fehér virágokból fonott koszorúját a harcosra hajította.
Ugyanazon szirmok hullottak rá, mint a „diadalmenete” napján. Ugyanattól a nőtől.
– Stadius! Készülj! A harcok koszorús költője fog a pokolra küldeni!
Az andabata – egy középtermetű germanicus – a fülére hagyatkozott. Támadóállásba helyezkedett a gúnyolódás és a lovak trappolása felé fordulva. Az essedarius rikoltva kanyarodott neki. Az félreszökkent és botlásában kicsapott a kardjával. A penge a kelta lábszárát szegte meglehetősen mélyen. A virágkoszorú három égbeli bukfenc után az andabata csapzott, rőt üstökét ékítette.
– Ki a harcok koszorús költője?! Én! Stadius a bajnok! Stadius a bajnok!
– Stadius, a bajnok! Stadius, a bajnok! – kövezte meg a közönség hangorkánja a keltát, aki sehogy nem bír lábra állani. Kínlódva fújtatott. A hátán feküdt, mint a döglött csótányok a cellában.

Cavea – circus nézőtere
murmillo – nehéz vérteket viselő gladiátor
thraex –gladiátor, aki görbe tőrt, kis pajzsot és karvértet használ
andabata – gladiátor, aki nehéz vértet visel és sisakja résnyi látást enged
essedarius – harci fogattal küzdő gladiátor