Sae SP 662



Kedvenc könyvek 7

Malinda Lo: Ash
Sarah Waters: Fingersmith
Eliza Lentzski: Diary of a Human
Konno Oyuki: Rosen unter Marias Obhut 3.
さいとうちほ: 少女革命ウテナ (Shoujo Kakumei Utena)
L. J. Baker: Promises, Promises
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Kedvenc sorozatok: Still Sick, Tales of Inthya

Kedvenc szereplők: Astrid Jones, Florence Banner, Heather Galloway, Ioanna Enessa Isinthi (Ioanna of Xytae), Isobel Martin, Johanna Mason, Kaisa, Ruth, Sokka, 佐藤 聖 (Satou Sei)

Kedvenc alkotók: Effie Calvin, Eliza Lentzski, Emily Dickinson, Noelle Stevenson, Oyuki Konno


Aktuális olvasmányok

Julia Ember: The Seafarer's Kiss
Johann Wolfgang Goethe: Versek
Becky Chambers: The Long Way to a Small, Angry Planet
Lewis Carroll: Alice's Adventures in Wonderland / Through the Looking-Glass
Siegfried Lenz: Németóra
Caitlín Matthews: Kelta hagyományok
Paulo Coelho: A portobellói boszorkány
Laurell K. Hamilton: Árnyak csókja
>!
2021. február 16., 08:59
>!
Duet Books, 2017
224 oldal · ASIN: B01MUJHWTO
>!
2020. január 13., 17:38
>!
Kriterion, Bukarest, 1988
>!
2019. november 6., 07:46
>!
Hodder & Stoughton, London, 2015
520 oldal · ASIN: B00TTM2B84
>!
2018. május 8., 07:17
>!
Wordsworth, London, 1993
234 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781853261183 · Illusztrálta: John Tenniel
>!
2017. szeptember 26., 07:23
>!
2012. november 12., 12:18
>!
2012. június 7., 20:04
>!
2012. június 7., 20:07

Utolsó karc

Sae P>!
LMBT+

Valaki ott belül

Magányra jár mind aki vár:
Tenni muszáj, tenni muszáj…
De néma a száj:
Ez mennyire fáj…

Kudarcokra épült gátak:
Átszakítva álmot látnak.
Nem int a mának,
Hát tovább állnak…

Éberen megint rád tekint
A ravasz hold, magához int-
Hol süllyed a szint:
Szellemet hörpint.

Ne hagyd magadra önmagad:
A végzet talpadra ragad,
A lelked szabad,
De könnyed fakad.

Ha ködként lép rád a bánat,
Suttogjad az éjszakának:
– Nem vagyok már egyedül-
Egy tücsök itt hegedül.

S látja, nézi, félve kérdi:
Elmerenge tisztán érzi –
Nem vagyok egyedül
Nem vagyok egyedül!
Érzem belül. –

Bíbor, bársony, békés ajkak
Eltakarnak, elzavarnak:
Minket akarnak
Arccal a napnak.

Kéz a kézben, felhő fényben,
Vad virágok öltönyében
Te nem vagy velem,
De más még igen.

Be is csapnak szelíd szavak,
Hangokból szőtt szép fonalak:
csoda-mázzal vak,
Hűs papír-falak:

Ha minden kötél elszakadt,
Fonj hát szívekből újakat:
Mert legbelül, ahol ül
A kis tücsök, s hegedül,
Ciripel szemtelenül:
Te sem vagy már egyedül,
Ne várj türelmetlenül!

/////

Háttérinfó: ezt a verset 19 évesen írtam, miután a „mesebeli”, felvilágosult Budapestre kerültem, ahol már nagyon-nagyon vágytam a coming-outra, de persze még váratott magára. Vidéken nőttem fel (2000-es évek közepe), ahol semmilyen felvilágosítást nem kaptam, semmilyen beszélgetésbe nem csöppentem soha, semmilyen tanórán nem merült fel olyan irányú kérdés vagy megjegyzés, ami csak egy szóval is megemlítette volna az LMBTQ közösséget (csúnyán és ferdítve fogalmazva „heteropropaganda” folyt, ennek ellenére lettem mégis az, aki, nahát). Mindent magamnak kellett kikutakodnom, ami hát, valljuk be, nem egy mentálisan egészséges folyamat (cserébe mondjuk megtanultam nyelveket, bár jó lett volna, ha ennek nem trauma az ára ='D), szóval tudom, hogy mi vár most MEGINT a fiatal LMTBQ generációra, és megszakad a szívem.
Gyerekként én is azt hittem, hogy egyedül vagyok, és ez egy borzasztóan magányos dolog, ami szép lassan felfalja a lelked. Őszintén azt hittem, hogy haladunk szépen előre, még ha lassabban is, mint nyugaton, és pont néhány hónapja írtam egy karcot, ami arról szól, hogy milyen jó a mostani gyerekeknek, hogy ennyi LMBTQ mese van már, nekünk ugye nem volt semmi. Aztán szép lassan elkezdtek visszafelé forogni azok a bizonyos fogaskerekek, amik eddig előrefelé hajtották a dolgokat. Elkezdtek minket visszalökdösni a szekrénybe, és úgy tűnik, immár rá is fordítják a kulcsot a zárban.
Nem igazán tudok mit mondani többet, csak azt szerettem volna, hogy minden érintett tudja kortól függetlenül, hogy nincs egyedül, lesz, aki segít. Van egy perzsa tanmeséből off vett szállóige, ami az egész életemet végigkísérte, mert pocsék időkben reményt adott, jobb időkben pedig alázatra nevelt:
Ez is elmúlik

Egyszer ez is elmúlik

Kép forrása: off

1 hozzászólás