Riru 20


Összes kitüntetés 3


Kedvenc könyvek 12

Krúdy Gyula: A podolini kísértet
Toni Morrison: A kedves
Ivo Andrić: Híd a Drinán
Charles Dickens: Copperfield Dávid
Bálint Tibor: Zokogó majom
Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci
Panait Istrati: Pusztai bogáncsok
Émile Zola: A Patkányfogó
Peter Hessler: Két év Kínában
Peter Hessler: Kína országútjain
Fukadzava Hicsiró: Zarándokének
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét

Kedvenc szereplők: Tersánszky Józsi Jenő


Aktuális olvasmányok

Mario Vargas Llosa: A beszélő
Georges Simenon: Maigret és az éjszaka örömei
Némethné Hock Ildikó – Kész Zoltán: 1000 Questions 1000 Answers
Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete
>!
2016. november 25., 19:28

Némethné Hock Ildikó – Kész Zoltán: 1000 Questions 1000 Answers Társalgási gyakorlatok az angol felsőfokú nyelvvizsgákra és emelt szintű szóbeli érettségire

>!
2016. november 3., 16:16
2 hozzászólás
>!
2016. október 26., 17:20

Utolsó karc

+
>!
Riru 
Egy költő – egy vers

John Keats : Óda egy csalogányhoz

Szivem fáj s minden ízem zsibbatag
Mint kinek torkát bús bürök telé,
Vagy tompa kéjű ópium-patak,
S már lelke lankad Léthe-part felé, –
Nem boldogságod telje fáj nekem,
De önnön szívem csordúlt terhe fáj
Dalodtól, könnyű szárnyú kis dryád,
Ki bükkös berkeken
Lengsz s visszazengi a hűs, zöld homály
Telt kortyú, lenge, hő melódiád!

Oh még egy kortyot! mint hűs pincemély
Aggott borát, melyben – óh drága nedv, –
Zöld tájak fénye s virágíze él,
Provánszi dal, tánc s napsütötte kedv!
Egy kelyhet! – melyben délszak lángja forr,
Vagy mit a Múzsák szent patakja tölt
Rózsás habbal s a gyöngyszélű pohár
Öble setét bibor,
Hogy míg iszom, tűnjék a lomha föld
S szálljak veled, hol erdők árnya vár!

Szálljunk tova, csak el! feledni mind,
Mit lombok mélyén nem láttál soha,
A jajt, a lázat mind a ferde kínt,
Mit nyögve vált itt bús szívek soka,
Hol béna főkön hűs, gyér haj busong,
Hol ifjak vázként dőlnek sírba le,
Hol már eszmélni is keserűség
S ólmos szemhéju gond
S hol elborúl a szépség friss szeme,
Vagy benne egyre új vágy pokla ég.

Csak el! rejtekhelyedre lengni el!
Már nem Bacchus s a párducos fogat,
De a költészet szent szárnya emel,
Míg tompa elmém csügged s elakad, –
Im itt vagyok! – űl már az éj szelid
Trónján a szűz Hold s dús csillagcsokor
Tündéri rajban körbefürtözné, –
De e mély árnyba itt
Az égről halk fényt csak a szél sodor
Mohás útvesztők s vak zöld lomb közé.

Csak el! rejtekhelyedre lengni el!
Már nem Bacchus s a párducos fogat,
De a költészet szent szárnya emel,
Míg tompa elmém csügged s elakad, –
Im itt vagyok! – űl már az éj szelid
Trónján a szűz Hold s dús csillagcsokor
Tündéri rajban körbefürtözné, –
De e mély árnyba itt
Az égről halk fényt csak a szél sodor
Mohás útvesztők s vak zöld lomb közé.

Merőn figyellek, – oh sok bús időn
Szeretgettem már a szelíd Halált,
S hívtam, dudolva és becézgetőn,
Vinné halk lelkem békült légen át, –
De most, most volna a legédesebb
Elmúlni, kín nélkül, ez éjjelen,
Míg lelked a dal omló ütemén
Rajongva tépdesed!
Oh zengj még! s légy, ha már süket fülem
Hiú hant lesz, magasztos gyászzeném!

Te nem halálra lettél és irigy
Idő rád nem tipor, örök madár!
Éji dalod mondhatlan rég sir igy:
Hány császár s bús bohóc hallotta már!
Óh épp ez a dal járta át talán
A Rúth szivét, állván az idegen
Rozs közt, mikor síró honvágya fájt!
S mély vizek nyílt falán,
Az örvénylő óceán-üvegen
Talán e hang tár tűnt tündéri tájt!

Tűnt tündértáj! – harangként kong e szó
S tőled magamhoz visszaüzve zúg,
Ég áldjon! – hajh, az ábránd rossz csaló,
S híres tündérhatalma mind hazúg,
Ég áldjon, ég! – az égő, lenge dalt
A szomszéd rétek s halk folyó felett
Csend hűti már s ott túl a halmokon
A mély völgyekbe halt…
Mi volt ez? – éji ábránd? képzelet?
Oh tűnt zene, zengtél? vagy álmodom?

Tóth Árpád