rheinfuss 7



Kedvenc könyvek 8

Dennis Lehane: Viharsziget
Harrison Fawcett: A Katedrális harcosai
Andy Weir: A marsi
Ernest Cline: Ready Player One
Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa
Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye
David Gemmell: Legenda
Neil Gaiman: Sosehol

Kedvenc sorozatok: Isteni városok, Korongvilág, Roma Sub Rosa (Gordianus), Vének háborúja

Kedvenc alkotók: Dennis Lehane, Neil Gaiman, Robert Jackson Bennett, Stephen King

Kedvenc kiadók: Agave Könyvek, Delta Vision, Fumax

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018
Ian Tregillis: Géplélek
Ian Livingstone: Az Országút Harcosa
>!
2018. november 12., 18:29
>!
GABO, Budapest, 2018
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634067108
>!
2018. október 31., 21:46
>!
Twister Media, Budapest, 2017
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631108 · Fordította: Makai Péter Kristóf
>!
2018. október 21., 14:09
>!
Rakéta, 1989
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631415783 · Fordította: Forray Katalin · Illusztrálta: Kevin Bulmer
Hirdetés

Utolsó karc

>!
rheinfuss

Szent városok – Vúrtyasztán

„Élni annyi, mint meghalni, meghalni annyi, mint élni.” /Vúrtya/

Robert Jackson Bennett Isteni városok-sorozatának második kötetében Turjin Mulaghesh tábornok, a bulikovi csata egyik hőse titkos megbízatással Vúrtyasztánba érkezik. A város Vúrtya istennő (a Sírok Úrnője, a Gyász Királynője, a Föld Kettéválasztója) fennhatósága és védelme alatt állt, egészen addig, amíg a Villanásnak nevezett esemény a Kontinens többi városával együtt el nem pusztította. Ezen globális kataklizma során, a földrészt meghódító, addig alávetett sorban élő szajpúriak, fejlett technológiájukkal megölték az isteneket, így magát Vúrtyát is.

A tengerparti Vúrtyasztán városa megfelel a weird fantasy minden elemének, hiszen az ősi istenség, a könyvekben a lakosság által „csodáknak” nevezett varázslatok segítségével építette, mely aztán az isten halálával összeomlott, és nagy része abba az öbölbe zuhant, melyet a tengerbe ömlő Szolda folyó alakított ki. Ebben a hatalmas városban születtek meg Vúrtya katonái, az embertelen és borzalmas varázslatok árán életre keltett strázsák, akik az istennővel együtt pusztultak el (hiszen minden varázslat elenyészett az istenek halála során). A regény kezdetén a víz alá merült városrészeket emelik ki a szajpúriak annak érdekében, hogy megtisztítsák az öblöt, újra elindítva ezzel a kereskedelmet, mely bekapcsolná a várost a Kontinens és Szajpúr gazdasági vérkeringésébe. Megjelenik tehát egy technológiailag fejlett, a mi történelmünkben talán az ipari forradalom időszakának megfelelő fejlettségű nép, mely azonban folyamatos harcot vív az őslakókkal, aki nem szeretnék, ha a néhai istenük „nyughelyét” és szent épületeit, szobrait bolygatnák.

A város szimbolizálja ezt a technológia kontra ősi kultuszok, őslakók kontra hódítók, a megsemmisült város kontra víz alatti romváros kettősséget, miközben a történet során felmerül a Vúrtya által teremtett túlvilág mitológiája is, mely a Pengék városa nevet viseli a bennszülött nép legendás történeteiben. A Pengék városa a túlvilági megfelelője Vúrtyasztánnak, sőt a kontinenslakó vúrtyasztániak hitében innen térnek majd vissza a strázsák, hogy a kardok özönének éjszakája során visszahódítsák a szajpúriaktól városukat és vérbe, pusztításba borítva az eget, földet, csillagokat, végül az egész világra kiterjesszék hatalmukat.

A Kontinens politeista vallása a leginkább a mi világunk hindu hitvilágához hasonlítható*, maga Vúrtya hasonló jellemzőkkel bír, mint a pusztítás ősi istene, Siva, sőt egy megnyilvánulási formájában négy karral rendelkezik. De ugyanúgy megtalálható mitológiájában a keresztény vallás egyes elemei. Utóbbiak közül a regényben igen hangsúlyossá és jelentőségteljessé válik egy szent tárgy, Vúrtya kardja, melynek markolatát egyik legbuzgóbb híve, saját fia feláldozása árán alkotott meg, ezzel bizonyítva hűségét istennője felé. Hasonló jellemzője a hindu és keresztény vallásnak a szentháromság sajátos formájának megjelenése, és kíváncsi vagyok ez vajon a sorozat mélyebb szintjén is megjelenik-e majd. Ha már az első kötet az istenek városában, Bulikovban játszódott, a második pedig hangsúlyosan egyetlen isten, a halál, pusztítás istenének városában, vajon a trilógia (regény-háromság!) záró fejezetében, a Csodák városában folytatódik-e ez a minta, és a lezáró fejezettel egy új (esetleg egy teremtő, "újjáépítő") istenség került-e a középpontba.

*Érdekes lenne egyébként részletesen utánaolvasni a hinduizmusnak, a hozzá kapcsolódó történeteknek, vajon mennyi hasonlóságot lehetne felfedezni a Bennett regényeiben olvasható történetekkel.

Kapcsolódó könyvek: Robert Jackson Bennett: Pengék városa

Robert Jackson Bennett: Pengék városa