Renáta_Závogyán 0



Kedvenc könyvek 3

Émile Zola: Nana
Cserna-Szabó András: Puszibolt
Álomba ringató esti mesék

Aktuális olvasmányok

Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek
Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból
Milan Kundera: Búcsúkeringő
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van
Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Ben H. Winters: Végső ígéretek
Richard Castle: Heat Wave – Hőhullám
Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag
George R. R. Martin: Királyok csatája
Louisa May Alcott: Kisasszonyok
Terry Pratchett: Erik
>!
2020. február 17., 11:02
>!
Európa, Budapest, 2008
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630785211 · Fordította: Huszágh Nándor
>!
2020. február 14., 10:06
>!
XXI. Század, Budapest, 2019
144 oldal · ISBN: 9786155915994 · Fordította: Vihar Judit
>!
2019. január 3., 22:38
>!
2018. május 16., 08:32
>!
2018. január 11., 07:53
>!
2017. január 8., 23:11
>!
2016. május 29., 09:43
>!
2015. július 8., 16:47
>!
2014. szeptember 14., 20:55
>!
2013. szeptember 5., 22:12

Utolsó karc

>!
Renáta_Závogyán

Simon Márton: Szeretnék lenni, de nem

Ezen a fotón csak a szemed látszik, meg a pléd,
amibe csavarva ültem én is, egyébként meztelenül,
egyszer. Amikor néhány napja véletlenül
összefutottunk egy szórakozóhelyen, végig erre,
a képre gondoltam – te közben illedelmesen érdeklődni
próbáltál a mivanvelemről, vagy valami más, közepesen
érdektelen dologról. Ha jól emlékszem nem
válaszoltam, de aztán hazafelé annyi eszembe jutott,
hogy semmi. Mit mondhattam volna? Hogy
egy szentimentális közhely szeretnék lenni a szádban?
Már hajnalodik. Ha lenne tévém, most bekapcsolnám.
Vagy épp ki. Ülök, a szoba üres, fehér fala
ilyenkor lesz kék. Mint akinek a szájába ment
egy szőke hajszál és képtelen szabadulni tőle,
csak ez jár a fejemben. Van ilyen. Hogy rájössz,
hogy semmi. És állsz és szédülsz és hallgatsz,
vagy ülsz 5:43-kor egy kanapén egyedül, egy másik plédbe
csavarva, közhelyeken rágódva. Olyan csöndben,
mint aki arra ébred, hogy ötvenhét éves, süket,
polinéz gyöngyhalász lett, aki egy fotóba szerelmes,
és valaki lélegezzen helyette, mert fölötte nyolc méter.

(via @Nóbik_Attila)