Pályája során egy gésa többféle frizurát visel. Ezeknek nagyjából ugyanaz a kivitelezésük. Régen, a frizurák elkészítéséhez a hajnak maximum derékig, minimum hátközépig kellett érnie. Ma azonban a rövidebb hajból is tudnak frizurát készíteni a ketabonnak nevezett hajhosszabbító tincsekkel.
A frizura elkészítése a következő módón történik- legelőször a hajat hat részre osztják: elüső- , két oldalsó-, egy központi (fejtetőn), egy fél hátsó és hátsó rész. A központi részt egy vékony dróttal szorosan megkötik a fejtetőn és ez szolgál a frizura alapjául. A fodrász mester rengeteg különböző fésűket, drótokat és cérnákat, fonalakat használ annak érdekében, hogy változó formákat és alakokat hozzon létre.
A hajat egy különleges viasszal kezelik melynek neve gindasi- abura (kaméliadió- olajból készül). Ettől tartós és merev lesz a frizura, és nem állnak ki hajszálak, azonban eltávolításához többszöri hajmosás szükséges. A frizura elkészítése gyakran két órát is felvehet, vagy többet. Elkészítésük eléggé drága, ezért a maikok, annak érdekében, hogy óvják frizurájukat az alvás közbeni rongálástól, egy omaku vagy takamakurának nevezett kis párnázott nyaktámaszon alszanak (régen, a gésák is hasonló párnákon aludtak, mivel akkoriban még nem használtak kész parókákat). Bizony nem kényelmes így aludni, mert a fej súlya a nyakra és az arcra terelődik.
Minden ötödik nap elmennek a fodrászhoz, aki újból elkészíti a frizurát. Érthető, hogy öt napban csak egyszer mosnak hajat, ami eléggé kellemetlen az elején, de mint szokás mondani- a szépségért meg kell szenvedni. A maikók saját hajából építik fel a frizurákat, míg a geikok parókát viselnek.
