Ragyogárny 0

„Ezernyi vonatkozó passzus túlélése után gyanú ébredt bennem, hogy nem is különbözik egymástól annyira az írott betű története során feljegyzett több száz hitrendszer. És hiába fordult meg a fejemben, hogy ez az első benyomás csak a felkészületlenségemből és az elégtelen háttéranyagból ered, nem szabadultam az érzéstől, hogy tulajdonképp detektívregények garmadáját olvastam végig, amelyekben mindig más a gyilkos, de a meseszövés alapvetően ugyanaz.
[…]
– Eddig azt találtam a legérdekesebbnek, hogy a hitrendszerek többsége egy történelmileg valószínűsíthető eseményből vagy személyből indul ki, de aztán gyorsan társadalmi mozgalommá válik, amelyet eleve meghatároz és behatárol a befogadó csoport politikai, gazdasági, társadalmi helyzete. Ébren van még?

Eulalia bólintott.

– A doktrínák köré épülő mitológia oroszlánrészét, kezdve a liturgiával egészen a normákig és tabukig, sokkal inkább a fejlődésük során létrejött intézményrendszer hozza létre, semmint az állítólagos természetfölötti esemény, amely szülte őket. A legtöbb együgyű, jámbor mese, amelyben a józan paraszti ész keveredik a folklórral, nemkülönben a harcos felhang, amely később járul hozzá, az alapelvek utólagos értelmezésén nyugszik, és még örülhetünk is, ha a vele sáfárkodók nem torzítják el egészen. Úgy látszik, mindenről az intézményes, hierarchikus jelleg tehet. Az igazságot eleinte az egész emberiség számára hirdetik ki, de nem késlekednek fellépni a szaktudást és az értelmezés kötelességét maguknak vindikálok, akik kézbe veszik, sőt megváltoztatni sem restellik az igazságot, mégpedig – ők úgy mondják – a közjó érdekében, úgy, hogy hatalmi szervezetet építenek ki, amely elnyomó funkciókat is betölthet. Ez a jelenség a biológiából is ismerős, minden társas állatra jellemző, és hamar a hatalom, a politikai harc eszközévé teszi az alapvallást. Elkerülhetetlenné válik a meghasonlás, a háború, az egyházszakadás. Az ige előbb-utóbb testté lesz, de az a test vérzik.
[…]
…de talán nem kell megértenem semmit, elvégre épp az a kérdés, hogy képes-e az ember hinni attól függetlenül, hogy foglalkoztatják-e a miértek.”

Második felvonás – Lux Aeterna – 11. fejezet
–
„– No és milyen legyen az a negatív hős? Hódító zsarnok? Hamis próféta? A mumus?
– Önre bízom a jelmezét. Nekem megfelel bármelyik szokványos gyanúsított. A mi gazfickónk egyik feladata, hogy áldozatnak érezhessük magunkat mellette, és tetszeleghessünk saját erkölcsi fölényünkben. Mindent rávetítünk, amit nem akarunk felismerni magunkban, és az érdekeinknek megfelelően démonizáljuk. Íme a farizeizmus alapművelete. Mondtam már, hogy el kell olvasnia a Bibliát. Ott van minden válasz, amit keres.
– Igyekszem.
– Az ájtatoskodónak elég, ha biztosítékot kap, hogy minden bűn alól mentesül, és máris boldogan dobálja másra a követ, a bombát. Nem kell hozzá erőfeszítés, ő győzi meg saját magát előbb-utóbb, ha rendelkezésére áll egy jó ürügy. ”

Második felvonás – Lux Aeterna – 26. fejezet