pwz  ISP 185



Kedvenc könyvek 136

Rockenbauer Pál: Amiről a térkép mesél
Márai Sándor: A kassai polgárok
Szerb Antal: A Pendragon legenda
James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán
Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával
Andrew Dettre: The First 15 Years of St. George-Budapest (1957-1972)
Balassa Imre – Gál György Sándor: Operák könyve
Bolgár István: Suttyó, a Császár
Bálint Ágnes: Mazsola
David Attenborough: Élet a Földön
Dohár Péter: Kis angol nyelvtan
Gárdonyi Géza: Egri csillagok

Kedvenc sorozatok: Edgar Wallace Afrika-könyvek, Magyarország várainak topográfiája, Strobl Alajos köztéri szobrai

Kedvenc kiadói sorozatok: Az Ötéves Terv Kiskönyvtára

Kedvenc alkotók: B. Traven, John Steinbeck

Kedvenc kiadók: Metropolis Media

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Boros Péter: Az Eger-Putnok vasútvonal
Thúróczy Lajos (szerk.): Az országos kék-túra útvonala mentén
>!
2018. december 14., 23:18
>!
Magánkiadás, Budapest, 2018
178 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786150034706
>!
2018. június 29., 20:35
>!
Sport, Budapest, 1964
204 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Kocsis Ferenc, Pahocsa László, Párdányi Miklós
Hirdetés

Utolsó karc

>!
pwz ISP
Túrák és kirándulások, természetkedvelés

A Nagy Háború emlékei „másképp” II.

A mátrai után most egy bükki I. világháborús emlékről „mesélek”.
Egyébként ez volt a mátrai rész: https://moly.hu/karcok/1191333

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy háború, jobban mondva, akkor még azt mondták: A háború – névelővel!!! Emberek milliói kerültek a harcterekre, ahonnan lényegében ötféle módon lehetett elkerülni:

1. Végigharcolta a katona, az elejétől (vagy amikortól a frontra került) a végéig… Más kérdés, hogy aztán később hogyan és milyen állapotban került haza
2. Sebesülés (testi/lelki) miatt leszerelték
3. Fogságba esett
4. Dezertált, azaz megszökött
5. Meghalt

A legtöbb emlékmű – érthető módon – az utolsó verzióhoz kapcsolódva készült. A többi…, nos, az már más „tészta” – akarom mondani: „pasta” :). Illetve a 3., a Fogságba esett elnevezésű pont meglepő dolgokat tartogat a téma iránt érdeklődőknek. Elég csak felmenni például a Bükk-fennsíkra, annak is a nyugati oldalára, az Olasz-kapuhoz, ami eredetileg nem is Olasz-kapu! :O :)
Megjegyzem, a két világháború között készült térképeken sokáig Őrgróf Pallavicini Alfonz Kapuja néven illették ezt a helyet!!! Sőt, a Thurzó Gáspár emléktábla elnevezéssel is találkozni!
Ideje rendet rakni az adatok között! :D

BÜKK / OLASZ-KAPU (882 méter)
Az emléktábla felirata:
     ŐRGRÓF PALLAVICINI ALFONZ KAPUJA
     ÁTTÖRTE
     THURZÓ GÁSPÁR B. M.
     18 OLASZ HADIFOGOLLYAL
     1918. VII. 22.
Kivitelező: Thurzó Gáspár b.(ánya)m.(érnök) és 18 olasz hadifogoly
Finanszírozta: Őrgróf Pallavicini Alfonz Károly
Átadás: 1918. július 22., csütörtök

Nemrég @csgabi kérdezett rá Bánkúton, amikor a Nagy-Mező felé terveztük a túrát, hogy „mi az az Olasz-kapu?”, meg „miért éppen Alaszka? :D Olasz-kapu a neve annak a helynek?” Nos, íme a válasz! :D Egy szóval: vasút. Bővebben: alant olvasandó! :D Kicsit távolról kezdem, de ennek is megvan a magyarázata.
    A Bükk nyugati lábához, Szilvásváradhoz 1908-ban ért el a vasút. Egy bécsi (egyébként cseh) dúsgazdag iparmágnás és építésügyi tanácsos, lovag Wessely Károly ugyanis 1901-ben megvásárolta Szilvásvárad és Nagyvisnyó határában gróf Erdődy Rudolf erdőbirtokát. Nagy tervei voltak: a századfordulós Monarchia nyüzsgő pénzügyi és gazdasági életében a Bükkből kitermelt fával, kővel és kőszénnel, illetve a Bélapátfalván 1908-ban beindított portlandcementgyár termékeivel próbált piacot és profitot szerezni. Ehhez előbb megépíttette a szükséges infrastruktúrát, vagyis az Egert Putnokkal összekötő vasutat (Egerben ehhez a vár Zárkándy-bástyáját nemes egyszerűséggel átvágták, így a vonatok épp Gárdonyi Géza ablaka alatt gurultak északnak, a Bükk felé…), majd ezzel egy időben hozzákezdtek a Szilvásváradról a Szalajka-völgyön át a Bükk-fennsík felé és a fennsíkon is egy keskenynyomtávú vasút kiépítéséhez. Mivel fent kevés volt a víz, ezért ott lóvontatású, míg a völgyekben Szilvásváradig futó részt gőzvontatású vasútként valósították meg. Az eladósodott Wessely gróf 1912-ben eladta szilvásváradi birtokát őrgróf Pallavicini Alfonz Károlynak, aki így megörökölte a fűrészüzemet, a kőbányát és a keskenynyomtávú erdei vasutakat is. A visszahúzódó, vadászatot és erdőt kedvelő őrgróf folytatta és fejlesztette a szilvásváradi ipartelepet. Az első világháború évei alatt megnövekedett az igény a hátországban fellelhető nyersanyagok, így a fa, a kő és a szén iránt. Igyekeztek növelni a fakitermelést, ehhez viszont új területekre volt szükség, ami a fennsíkon lényegében korlátlanul rendelkezésre állt. Ehhez a fenti pályaszakaszokat úgy próbálták kialakítani, hogy azok a Szilvásvárad és Nagyvisnyó felé futó völgyek közelében haladjanak, hiszen így a csúszdán lejutó fát az erdei vasúton a fővonalig tudták szállítani, ahol aztán átrakták azt az Eger-Putnok vasútvonalra, ahonnan már a Monarchia bármelyik pontjára el lehetett jutni. Az Őserdő – Káposztáskert-lápa közötti szakasz kiépítésénél a Vörös-sár-hegy (951 m) és a Huta-bérc (920 m) képezett természetes akadályt. A bányamérnökök (feltehetően Thurzó Gáspár) javaslatára úgy döntöttek, átvágják a sziklatömböt. Igen ám, de ekkor már (1917-18) jócskán benne voltunk a háborúban. A munkaképes férfi lakosság nagy része a fronton volt. Aki itthon maradhatott, annak pedig a fakitermelés és feldolgozás volt a munkája. Mit lehetett ilyenkor tenni? Hadifoglyokat kellett kérni!!! Ahogy Miklós Tamás írja cikkében, „hozzávetőlegesen 60 millió katonát mozgósítottak a Nagy Háború során, akik közül mintegy 8-9 millió esett hadifogságba. Különböző számítások szerint az Osztrák–Magyar Monarchia területére mintegy 1,2 millió – 2,3 millió fogoly került. A legnagyobb csoportot a cári Oroszország katonái (kb. 1 millió) alkotják, utánuk következnek az olasz (kb. 470 ezer) és szerb hadifoglyok.” A genfi (1906) és a hágai (1907) egyezmények kimondták: „A hadifoglyok fogságuk idején is kapnak „zsoldot”, a munkabírók munkára kötelezhetők, munkájukért méltányos bér fizetendő.” A nagy gyűjtőtáborok mellett több kisebb is működött az országban, mint pl. az Esztergom-kenyérmezői, a mosonmagyaróvári, a somorjai, a zalaegerszegi, az ostffyasszonyfai, a csóti, a több Budapest melletti, a pécsi, a jászberényi, a debreceni, illetve az aradi. Velük pótolták a katonáknak elvitt hazai férfiak munkaerejét. Az olasz hadifoglyok mintegy kétharmadát „hasznosították” ilyen módon. Ezeknek az életben-maradási esélye általában nagyobb volt, mert például a mezőgazdasági munkákra kiadott foglyok több élelmiszerhez jutottak.
    Milyen hadifoglyokat kér egy olasz felmenőkkel rendelkező őrgróf? Természetesen itáliaiakat, hiszen saját anyanyelvükön beszélhet velük! :) Végül 18 olasz hadifogoly érkezett Szilvásváradra (egyesek szerint Nagyvisnyóra), akik Thurzó Gáspár bányamérnök és a helyi csendőrök felügyelete mellett hozzáláttak a szikla átvágásához. Ne gondoljuk, hogy robbantgattak napestig! Csákány, feszítővas és lapát – mindent kézzel, izomból oldottak meg. Éppen csak olyan vágatot készítettek, hogy átfért rajta a 600 mm nyomtávú vasúti kocsi és még egy kis hely maradt két oldalt a sziklák mellett! 1918. július 22-én, csütörtökön készült el a sziklaátvágás. Ennek állít emléket az a márványtábla, ami most is ott látható a sziklafalban. A két világháború között Pallavicini-kapu (ahogy a „márvány” is jelzi) a hivatalos elnevezése ennek az áttörésnek, viszont a „népek”, Szilvásvárad és Nagyvisnyó lakói már akkoriban azokról nevezték el a mesterséges szikla-szorost, akik ténylegesen áttörték azt, vagyis az olaszokról, a hadifoglyokról. Ma ez a hivatalos neve a szorosnak. A nevüket nem tudjuk, sem azt, hogy honnan jöttek, mely alakulatnál szolgáltak. Állítólag az inspiráció is megvolt, hiszen a visszaemlékezésekből az szűrhető le, hogy Pallavicini őrgróf megígérte, eljár a hatóságoknál, hogy a katonák előbb szabaduljanak. Hm…, négy nappal korábban, július 18-án megindult az Antant nagy ellentámadása a nyugati fronton, Soissonnál, ami lényegében az I. vh befejezéséhez vezetett… Hamarosan hazatérhettek az olasz hadifoglyok…
    Ma már jóval szélesebb az Olasz-kapu, hiszen a 20-as évektől már gőzmozdonnyal, a vasúti pálya felszámolása után pedig autóval is át lehet menni rajta. A márványtábla viszont immár 100 éve őrzi – a maga módján – a Nagy Háború emlékét…
    Mindössze öt sör sor, mégis milyen „mese” kerekedett belőle, ami a valóság…

A felhasznált források – kép: http://client4.springmedia.hu/uploads/Kepek/Erdei_vasut…
Itt még a szűk keresztmetszetű Olasz-kaput látjuk a háttérben, valamikor a 20-as évek elején egy 600 mm nyomtávú gőzmozdonnyal és a pőrekocsikon a farakománnyal

100 éves az Olasz-kapu – megemlékezés:
http://www.fataj.hu/2018/07/241/201807241_100-eves-az-O…

Videós összefoglaló a megemlékezésről – emléktábla 0:28-nál:
https://www.youtube.com/watch…

Olasz hadifoglyok a Nagy Háborúban:
https://nagyhaboru.blog.hu/2017/05/25/olasz_hadifoglyok…

Hadifoglyok az Osztrák–Magyar Monarchia területén az első világháború idején:
https://nagyhaboru.blog.hu/2015/11/21/hadifoglyok_az_os…

U.i.: Fura! Az őrgróf nevénél, az Alfonz-nál, a Z-betűt megfordították (videó 0:28)! Az nem S, mert máshol meg rendesen kiírták! :D
Remek kis túraútvonal, az Olasz-kapui tanösvény vezet erre! Érdemes kipróbálni, meg oldalt felmenni a Vörös-sár-hegyre és onnan lenézni az áttörésre! :D

10 hozzászólás