KIMOZDULÓ IV.
Túrák a Kéken…, vagy a környéken…
Bükk – Így használd a Molyod: vártúra
OKT-23. számú túra. Szarvaskő – Putnok (62,6 km) /Ez a bükki szakasz/
Dédesi-vár (597 m), Kisvár (594), Verebce-tető(vár)
Korábbi részek:
I. rész: Bükk, Bálvány, Petőfi-kilátó: https://moly.hu/karcok/1043251
II. rész: Bükk, Cserepes-kői-barlangszállás: https://moly.hu/karcok/1048645
III. rész: Bükk, Örvény-kő, Szentléleki pálos kolostorrom, Jókai Mór: https://moly.hu/karcok/1050588
IIIı. rész: Bükk, Három-kő: https://moly.hu/karcok/1056097
Mottó: „Ha már egyszer Molyolsz, akkor annak túrázás közben is legyen értelme!” :D
A januári, bükki csillagtúráim tervezésekor kiemelt pontként szerepelt a listán a Dédesi-vár. Bármilyen hihetetlen, de még sosem jártam ott ezt megelőzően. No de, majd most! Az utolsó előtti napomat úgy terveztem, hogy teszek egy felderítő utat Bánkútról Mályinka felé és megnézem, hogy milyen az áthelyezett Kék útvonal, ugyanis most ismét a dédesi Kisvár és Dédesi-vár felé – nem mellesleg a Verebce-tetőn (“váron”) keresztül – közvetlenül megy a kék jelzés és csak a Kisvárnál csap le meredeken a Vár-völgybe. A korábbi kék most kék+ lett.
Milyen az ember szerencséje? Újév után, még otthon, épp a borító nélküli és a frissen feltöltött könyveket gyepáltam – mondtam már, hogy mennyire nem szeretem, ha valaki borító nélkül MER feltölteni bármilyen könyvet? ;) –, amikor szembe jött A Magyarország várainak topográfiája-sorozatból a Nógrád megye várait bemutató rész. @furacs töltötte fel, de úgy, hogy a könyv elő- és hátlapja egyben volt látható. Szétszedtem és visszatettem a megfelelő, jó verziót, vagyis az első borítót, plusz a fülszöveget is beillesztettem. Akkor utánanéztem a kiadó, Castrum Bene Egyesület honlapján, hogy van-e még más újdonság, ugyanis ez egy remek sorozat a vártúrákat kedvelőknek. Nos, volt! Felkerült az első két rész, vagyis Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Heves megye várait bemutató könyv pdf formátumban az oldalra!!!!! :) Ez kell a túrázó Molynak, hiszen a Dédesi-vár pl. Borsodban van és az első részt, a “Fehér könyvet” már nem lehet megszerezni! E mellett a 2. rész, Heves megye („Barna könyv”) is ugyanerre a “sorsra jutott”. Gyorsan linkeltem mindkettőt a megfelelő könyvhöz és már néztem is, hogy mit találok a dédesi várakról. Bizony, várakról beszélek, mert közben meg belebotlottam ebbe a cikkbe – meg még egy másikba is, de azt majd később:
https://infostart.hu/belfold/2017/12/05/eltunt-oskori-e…
Mint kiderült, a Dédesi-várral átellenben levő magányos sziklabérc sem kapta hiába a Kisvár elnevezést, mert a tetején középkori erődítés nyomai látszanak, illetve ez a két vár egy nagyobb földvárrendszer, a Verebce-vár két kiugró pontja volt. A Verebce-vár(tető) pedig pont ott helyezkedik el, ahová most át(vissza)tették a Kék útvonalát, azon keresztül megy!
http://castrumbene.hu/wp/wp-content/uploads/2017/12/BAZ…
A váras könyv 32-35. oldalán remek kis leírás és térkép található a Dédesi-várról, a Kisvárról és a Verebce-tetőről. Természetesen az 1567-es török ostromról is, ami a vár felrobbantásával zárult. A 207-208. oldalakon pedig a várak hosszmetszeti felméréseit tanulmányozhatjuk. Ez akkor segítség, amikor éppen a különböző falmaradványok között bóklászol és szeretnéd pontosan megtudni, hogy ez vagy az mi a csoda.
A könyvet, mivel elég nagy, nem érdemes magunkkal vinni egy ilyen túrára, de a mobilt, rajta a moly.hu-t beállítva és azon belül mondjuk könyvjelzőzve a borsodi váras könyv pdf verzióját már igen! :) Ezt tettem én is és erre biztatok másokat is, ha Borsod-Abaúj-Zemplén, vagy éppen Heves megye várait keresi fel!
Köszönöm @furacs! Ez most jól jött, hogy nem volt egészen rendben a feltöltött borító… ;)
ÉRDEKESSÉGEK:
1. Kisvár (594 m)
A mellette levő Dédesi-vár-hegynél kisebb mészkőszikla. Régen jelzett turistaút vezetett rá, háromszögjelzés, ami – bár eléggé elmosódott – még ma is fellelhető a sziklákon, illetve az idősebb fákon. Mint azt jeleztem, a csúcson egy kisebb fellegvár állhatott, ennek nyomait meg is találták. Manapság mégsem erről híres, hanem a sziklamászásról, ugyanis a Kisvár hazánk egyik legkülönlegesebb és legjelentősebb sziklája. Több mint 60 különböző nehézségi fokú útvonal vezet le (és fel) a szikláról(ra). Jó tudni, hogy maga a szikla egyébként olyan fokozottan védett területként van nyilvántartva, ahol minden év február 1-je és július 15-e között a mászás – és túrázás – TILOS! A köztes időszakban is csak a Perem Sziklamászó Egyesület (Kazincbarcika) és az Egri Hegyisport Egyesület (ők rendezik nyaranta az egri várban a várfalmászó versenyeket) engedélyével lehetséges szétnézni a területen. Én január 11-én jártam ott, egy fia lelket sem láttam. Nekiindultam felfelé, de 15 méterrel a csúcs előtt leálltam. Egyedül voltam és jeges, csúszós volt a szikla. Úgy döntöttem, egyedül nem kockáztatok, nincs értelme. Helyette találtam egy őszi videót. Talán érzékelhető, hogy elég meredek az út felfelé. Nem sok hely van fent, de cserébe páratlan a kilátás! :) A fejkamera miatt kicsit „hányingeres”, de ez egy ilyen műfaj! :)
https://www.youtube.com/watch…
2. Dédesi-vár (597 m)
Az 1567-es török ostrom után lett az enyészeté a vár. Egriként van két évszám, ami nálunk betonba van vésve: 1552, amikor sikerrel vertük vissza a török ostromot; és 1596, amikor nem, és amit 1687-ig tartó török uralom követett ezen a vidéken is. Viszont ez az 1567, akárhogy is nézem, 1552 után, de 1596 előtt volt! Mi a csuda történt itt abban az időben, hogy Dédest, ezt az Egertől jóval északabbra levő várat a törökök mégis elpusztították? Kis töri emlékeztető következik.
* * * * *
Hajlamos az ember a régi töriatlasz térképeire gondolni, amikor a három részre szakadt országot (Királyi Magyarország Habsburg Ferdinánddal, Erdély János Zsigmonddal és az Oszmán Birodalom, a törökkel) elképzeli. Ott a piros vonal és slussz, azon túl tilos az Á… :D Hát, nem! A törökök a marakodó magyar főurak harci kedvét – és nemegyszer zsoldját – kihasználva messze Eger mögött, Putnokig, Rozsnyóig, Kassáig, de még Dobsináig!!! is portyáztak. Tehették, mert a békekötések, átállások az egyik oldalról a másikra kusza szövevénye ennek igen csak kedvezett. Azonkívül a Felső-magyarországi Főkapitányság német fővezére, Schwendi Lázár is inkább a pártütő magyar főurak várait, földjeit hódoltatta, mintsem a Borsodba és Gömörbe benyomuló török-tatár seregek ellen vonult volna. A szintén a Kéktúra útvonala mellett levő Szádvárt is akkor támadta meg, amikor ura, Bebek György épp kiszabadult a török fogságból János Zsigmond révén. Az sem zavarta, hogy a várat Bebek neje, Patócsy Zsófia védte, aki embereivel együtt vitézül állta a német ostromot. Jellemző, hogy a végvári rendszer egyik tagját, a Szádvárt a németek rombolták le, amit január 14-én Patócsy Zsófia át kellett hogy adjon Schwendinek. Ez néhány hónappal később végzetes döntésnek bizonyult… Előtte azonban még Szendrőt foglalták el, majd a „szádvári diadal” után Munkács ellen vonult a német had, amit 5 nap alatt be is vettek – igaz, árulás miatt. A „lendületbe jövő” Schwendi utána Husztot és a máramarosi sóbányákat szemelte ki, mint Ferdinándhoz átpártolandó területeket, de hamarosan hírt kapott, hogy Hasszán temesvári pasa egy 5000 fős sereggel indult északnak, megsegíteni a török porta szövetségesét, János Zsigmondot. Schwendi gyors hátraarc után otthagyta addigi sikereit és bevette magát kedvenc helyére, Kassára. János Zsigmond is sereget gyűjtött. Ők Erdély felől haladtak észak-nyugatnak, Kassa felé, míg a temesvári pasa délről, Egert megkerülve, Borsod felől tört be a Bükk vidékére és Gömörbe. A terv szerint Kassa alatt egyesült volna a két csapat. Március végén János Zsigmond csapatai élén bevette Kővárt és Nagybányát, utána viszont állítólag megbetegedett, ezért elállt a további folytatástól. Hasszán pasának viszont jókívánságait küldte a további sikeres hadjárathoz. :) Az 5000 fős török sereg egyik első komoly csatája a kis bükki váracskánál, a Perényi Gábor által birtokolt Dédesi-várnál volt. Valamikor április elején indulhatott a tényleges ostrom. Kávásy László, majd halála után Bárius (Bory) István várnagy vezetésével két hétig tartotta magát a maroknyi magyar őrség. A terep nekik kedvezett, viszont élelem, víz és muníció dolgában nem álltak jól. Bárius úgy döntött, hogy menekülnek, de ahogy azt az 1552-es egri példa is mutatta, nem adták olcsón a várat, még úgy sem, hogy végül is feladták azt. A nagytoronyba hordatta a megmaradt puskaport, ként, éghető anyagokat és az éjszaka leple alatt – állítólag alagúton, de szerintem a meredek sziklákon kötélen lemászva – elhagyták a várat. A történet szerint hosszú kanóc segítségével felrobbantották a nagy tornyot, ami az éppen beözönlő törökök közül vagy 500-t megölt. Hasszán pasa erre fel igen csak „begőzölt”. A várban még épen álló falakat, tornyokat leromboltatta, vagyis lényegében egy merő romhalmaz maradt az ostrom után, amit már senki sem épített újjá. Egészen mostanáig. A török-tatár sereg ezután bosszúra szomjazva végigdúlta a Hernád és a Sajó völgyét, a Bükköt, a Gömörvidéket. Tehették, mert pl. a jelentős erősségű Szádvárt előtte 3 hónappal tette tönkre a német. Putnok 3 napig bírta, Monok is behódolt, Felsővadász erődített kastélyát rágyújtották a védőkre (2 ember menekült meg), Ináncson az erődtemplomba húzódtak a parasztok (mindenki meghalt). A korabeli feljegyzések az Eger-Szendrő-Torna-Regéc-Kassa közötti térségből a temérdek zsákmány mellett – a halottakat nem említve – 12 ezer elhurcolt emberről írtak. És közben mit csinált a Felső-magyarországi Főkapitányság és a hozzá tartozó 12 ezres katonaság Kassán? Semmit, pedig a temesvári pasa seregei egészen Kassáig elmerészkedtek. A végére kb. 4000 embere maradhatott a törököknek…
Valahogy így illeszkedik a kis Dédesi-vár a „nagy történelem” fogaskerekébe…
3. A mondák és a valóság?
Valamikor a tatárjárás után épülhetett a Dédesi-vár, az Ákos nembeli Ernye bán jóvoltából. Neki köszönhető egyébként a diósgyőri vár is. Ez az időszak a múlt ködébe vész. Szerencsénkre azonban a téma és a korszak egyik nagy rajongója, Karczag György egy remek regényt (Zúgó nyilak) írt, amiben Dédes is benne van.
Az 1567-es ostrom idején történtek megint más tészta. Van a „hivatalos” verzió, ahogy fent leírtam és van a saját verzió, látva a körülményeket. Először is minden elismerésem a magyaroknak, hogy ilyen zsebkendőnyi helyen két hétig állták a török ostromot! A megmaradt falszakaszokon lépdelve is érzékelhető, hogy amikor álltak a falak, milyen nehéz lehetett az ostromlóknak itt közel kerülni. Nagyon meredek, még most is, pedig a törmelék is ott van az avarban. Még az is lehet, hogy a szomszédos Kisvár tetejére is felhúztak egy – vagy két – ágyút és onnan „köszöngettek” a törökök a magyaroknak! :D Itt nem nagyon lehetett aknát ásni, de még az ágyúval felfelé lövés is bajos volt. Talán a kiéheztetés lehetett a legcélravezetőbb eszköz a sikerre. Na, szerintem ezt tudták a magyarok és ezért inkább feladták a várat, de úgy, hogy abból érzékeny vesztesége legyen a támadó félnek. Valószínűleg a torony aláaknázása és felrobbantása igaz. Ahogy írtam, valószínűbb, hogy kötélen, éjjel hagyták el a mozgásképes védők a várat a legmeredekebb, vagyis a keleti oldalon. Onnan támadás sem jöhetett. Szerintem inkább a sebesültek közül valaki feláldozta magát és olyan tornyot választottak, ami előtt/alatt sok török éjszakázott. A hegycsúcsról egyszerűen rájuk zúdult a szétrobbanó torony kőlavinája és péppé gyalulta a békésen szunyókáló törököket, akik a kezdeti támadások kudarca után inkább a környéket fosztogatták több csoportban, itt pedig csak egy csökkentett létszámú vesztegzárat tartottak fenn a várőrség miatt. Ez az én véleményem, de a helyszín ismeretében ez sokkal reálisabbnak tűnik, mint az általánosan elfogadott történet. De mint mindennek, úgy annak is van valóságalapja, amit a saját verziómba bele is szőttem. :D
4. Verebce-vár(tető)
No, ezzel nem csak én voltam bajban, hanem az itt túrázók is! :) A környék – Bükk – tele van olyan „vár”-nak mondott helyekkel, ahová ha elviszel egy egri – diósgyőri – váron szocializálódott kisgyereket, akkor ő valószínűleg a helyszínre érve körbefordul és megkérdezi: „Jó, jó, Apa, de hol van a vár?” :D Ezek azok a bizonyos őskori (bronzkori) földvárak. Van belőlük bőven, pl. Szilvásvárad környékén Gerennavár, Éleskővár; Felsőtárákány fölött pedig a Várhegy. Itt kell igazán a már említett váras topográfia Heves megyei kötete, a Verebce-tetőnél meg a Borsod megyei rész. No meg, a fantázia és megint csak a jó öreg szerencse. :D
A Magyar Régészet c. online magazin 2014-es tavaszi kiadásában találtam rá erre a cikkre. Érdekes a felvezetés: Egy vaskori fegyveres konfliktus nyomai / Új topográfiai eredmények a dédestapolcsányi Verebce-tető kutatásában.
Már a problémafelvetés is remek! Ez a dédes határában talált 123 hektáros késő bronzkori magaslati település a 2000-es évek derekától az illegális fémkeresők tevékenységének egyik kiemelt célpontja lett. A kincskeresők számára értéktelen, ezért otthagyott vasrögökre, tokos baltákra és más őskori leletekre figyeltek fel a Bükki Nemzeti Park és az erdészet munkatársai.
Ebből aztán egy mindenre kiterjedő lézeres felmérés készült, hozzá digitális terepmodellel. (Ezt folytatják majd a bevezetőben is említett cikk szerint). Meglepő eredményre jutottak a felmérés során. Az egykori települést délről lezáró, hajdan Vaskapunak nevezett részen egy koncentrált – feltehetően szkíta – támadás nyomait fedezték fel! Hogyan? A bronz nyilhegyek segítségével, amit az avar és a föld rejtett! :D A megtalált nyílhegyek szóródása, sűrűsége még a támadás irányát is kijelölte. A nyílhegyek sérülései pedig egy hajdan itt álló keményebb – kő, fa? – épület létét feltételezik. Manapság ilyen dolgokat a TV jóvoltából általában Angliában, Amerikában látunk, pedig nálunk is sok érdekesség van még, főleg az ilyen bronzkori erődítéseket illetően. Ha megvan a szándék és az akarat (+ pénz), akkor fantasztikus dolgokat lehet még a földből „előbányászni”! :D Nem szaporítom a szót, tessék elolvasni. Piszok érdekes! :D
http://www.magyarregeszet.hu/wp-content/uploads/2014/05…
A lényeg: ha ilyen helyre mész a gyerekkel/csoporttal/túratársakkal, akkor nem árt felkészülni, mert ha ügyes vagy, még nyílhegyet is találsz – amit nem a szomszéd Jancsikája lőtt ki 1974-ben, az erdei tábor ideje alatt! Itt is jártam, a Vaskapunál, ahol az a késő bronzkori támadás történt. A Kék ugyanis átvezet a régi sáncokon! Csak nem mindenki veszi észre… ;) :D Egyébként ez a „sokminden”, amit most ebben a karcban leírtam, 2 km-en belül van! Régen a Verebce-vár „része”, északi csücske volt az a két szikla, amit ma Kisvárnak és Dédesi-várnak nevezünk…, csak akkor, a késő bronzkorban ki tudja, mi állt rajtuk… Szóval, van még mit kutatni ezen a részen! :D
Tudnék még mesélni, de minek? Sicc, ki! :D
Fotók – oszloponként balról jobbra, az oszlopon belül fentről lefelé:
1. oszlop
– A Dédesi-vár észak-keleti védőfalának egy részlete, itt a „legkönnyebb” bejutni a várba (saját, 2018. 01. 11.)
2. oszlop
– A Kisvár sziklaszirtje a Dédesi-várból (saját, 2018. 01. 11.)
– A Dédesi-vár észak-nyugati 8x8 m-es négyzetes torony csonkja, ezt már elkezdték visszaépíteni!!! (saját, 2018. 01. 11.)
3. oszlop
– A Pillanat/ok/ (Moments) varázsa és az elmaradhatatlan forró tea a négyzetes torony csonkjánál (saját, 2018. 01. 11.)
U.i.: A következő túráról csak annyit mondok, hogy egy vadászház és egykori lakója indította el – nem csak az én – fantáziámat! A jelszó: gróf Bethlen István! :D
