Hajónapló: 2024.01.11. 23:26
Tavaly nem sikerült befejezni, de ma már végére értem a második kötetnek is – egyre jobban tetszenek Adams (néha) agyzsibbasztó poénjai.
A múlt héten jött egy új kolléganő, aki szintén könyvmoly, úgyhogy gyorsan kifaggattuk egymást a jelenlegi olvasmányokról, majd hétfőn a csatolt képen látható, saját kezűleg horgolt Marvint kaptam tőle; nagyon jól fog mutatni a könyvespolcon. :))
pupsegal P 27
Olvasott könyvek idén 7 | Olvasott oldalak idén 1786 |
Kedvenc könyvek 10
Kedvenc sorozatok: 4MGY, A háború istene, MaddAddam-trilógia, Robert Hunter, Vaják
Kedvenc kiadói sorozatok: Philip K. Dick, Pszichológia mindenkinek
Kedvenc alkotók: Aldous Huxley, George Orwell, Philip K. Dick
Aktuális olvasmányok
Utolsó karc
Kicsit megkésve ugyan, de nem tudom a 2023-as évet karc nélkül lezárni, ahhoz túl eseménydús és izgalmakkal teli évet zártam – hosszú karc lesz, úgyhogy annak, aki végigolvassa, köszönöm az idejét!
Aki egy kicsit is ismer, tudja, hogy a magánéletemet nem feltétlenül szoktam kiteregetni a közösségi hálókra, de ezt a bejegyzést magamnak is szánom, mert bár voltak feszültséggel teli napok, mégis olyan álmaim váltak valóra, amelyek nem gondoltam volna, hogy valaha is megvalósulnak – ezt nem tudom magamban tartani.
Azt tudni kell rólam, hogy a jelenlegi kapcsolatomat is úgy indítottam, mint az eddigieket: se házasság, se gyerek. Azt gondoltam, lehet teljes életet élni ezek nélkül is. Aztán 2022-ben jött egy nevezzük kattanásnak, amikor már Andrisnál el tudtam képzelni mind a kettőt – sőt, nem hogy csak elképzelni tudtam, egyenesen vágytam rá. Szinte megőrültem, hogy megkérje a kezem, és lépjünk egy szintet a kapcsolatunkban, ám ez még váratott magára.
2023 pontosan úgy indult, mint az eddigi évek, semmilyen szokatlan vagy váratlan esemény nem volt a láthatáron. Természetesen, még mindig vágytam rá, hogy eljegyezzen, de úgy voltam vele, hogy hátha egyszer majd csak… Andris a munkájából kifolyólag elég sokat volt távol az év elején, nálunk is elég nagy hajtás volt a munkában, így kitaláltam, hogy húsvétkor utazzunk el egy pár napra – a cél Toszkána. Tényleg, szuper napokat töltöttünk ott, pihentünk, ettünk-ittunk, kicsit feltöltődtünk mind a ketten. Arra számítottam, hogy „na, majd itt” eljön a nagy pillanat, de elmaradt, így kezdtem lemondani róla, hogy valaha is menyasszony leszek, hiszen ennél jobb alkalom nem is lehetett volna (azt a mindenit, mekkorát tévedtem). Hazajöttünk, vissza a mókuskerékbe.
Szóba került a nyaralás, de úgy döntöttünk, hogy inkább csinálunk egy tisztasági festést a lakásban, ahol jelenleg élünk, úgyis voltunk Toszkánában, idén maximum Horvátországba kiruccanunk egy pár napra pihenni. A lakásról annyit érdemes tudni, hogy anyósomék építették és igazából az övék is, de egy-két apróságot leszámítva, nem történt igazán korszerűsítés, de erről majd később.
Jött a június eleje, kezdtem már nagyon besokallni a munkahelyemtől, a felmondásom gondolkoztam elég erőteljesen.
Június 2-án, miután megittuk a reggeli kávénkat, körülbelül az alábbi párbeszéd zajlott le:
– Pakolj, elutazunk egy pár napra!
– Tényleg, de hova? Mennyi időre? Mit rakjak el? De tényleg, hova megyünk??? (Elég kíváncsi természetű vagyok…)
– Egy hétre biztos, a többit majd megtudod.
– Egy hétre? Bolondozol? Hétfőn mennem kell dolgozni.
– Tegnap még fel akartál mondani. Ha nem mész be, tudni fogják.
– Azért ez nem így működik…
– Nyugi, elkértelek a főnöködtől szabadságra egész hétre.
Igen, ez Ő (nagy ő-vel). Na, de nem akarom túlragozni, történt még egy s más, de nagy nehezen elindultunk. Trükkös volt Andris, mert a navigációba mindig csak az út egy részét írta be: Ausztriába egy benzinkút, majd Németországba egy benzinkút, majd Franciaországba egy benzinkút, majd egy újabb francia cím. Majd megevett a fene, mert semmit nem tudtam kihúzni belőle, hogy pontosan mi az úti cél (az külön élmény lehetett, hogy kb. 3 percenként kérdezgetem, hogy hova megyünk; még jó, hogy birkatürelme van). Aztán egyszer csak ott volt a tábla az autópályán: Normandie 80 – vagyis Normandiától csupán 80 km-re vagyunk. Na, itt visítottam fel, hogy mi most tényleg, de tényleg Normandiába megyünk? Ráadásul a partraszállás napján is ott leszünk? Igen, tényleg.
Mindketten mondhatni háború fanatikusak vagyunk, és ez mindkettőnk nagy álma volt – a partraszállás napján Omaha Beach-en lenni. 2023-ban ez megvalósult.
Ezt a kedves párom megtetézte egy lánykéréssel is; egy Sherman tank előtt, Omaha Beach közelében, június 6-án kérte meg a kezem – a képen ezt látjátok. Ugyan nem egy Tigris, de azért igent mondtam.
Bár nem túl romantikusnak mondható, de számomra ennél romantikusabb eljegyzést nem is találhatott volna ki – egyszerűen tökéletes.
Csodálatos, bár rohanós napokat töltöttünk ott, viszont azt az atmoszférát, azt a látványt, ami a partszakaszokon (mind az 5-nél voltunk), a sétányon, az utcákon, az egész helyen van, nem lehet visszaadni. Oda ki kell menni és átélni. Már tervezgetjük, hogy mikor megyünk vissza újra.
Utána elkezdődött a festés, amiből nem csak festés lett – ez volt az igazi próba a most már jegyességünknek. Probléma probléma után került elő, amely veszekedést veszekedés után hozott. Annyi szakember fordult meg nálunk, hogy már átjáróháznak éreztem a lakást: volt itt villanyszerelő, vízszerelő, gáz- és fűtésszerelő, kőműves, gipszkartonos, szellőztető-rendszer szerelő, végül festő – az utóbbi egyébként még jön vissza, mert nem végzett, de ez már a vége lesz reményeink szerint.
A rengeteg feszültség, por, kosz, rumli közepette, pedig tervezgettük az esküvőt. Andris mindenképp szeretne templomit is, de az meg a lagzi meg a polgári már sok lenne egy napra – akkor jött az ötlet, hogy miért is ne házasodjunk össze idén? Anyagilag úgyis még erősíteni kell magunkat, de szűk családi körben megtarthatjuk.
Így is lett – 2023.10.20-án összeházasodtunk, most pedig tervezgetjük a következő esküvőnket.
Amit kicsit fájlalok a tavalyi évben, hogy a könyvek olvasása nagyon-nagyon-nagyon háttérbe szorult, ahogyan a másik nagy szenvedélyem, a kockulás is, bár a könyvek terén legalább a beszerzés nem állt le – idén szeretném ezt az arányt megfordítani (mint minden évben), és többet elolvasni, mint venni.
Viszont azt mindenképpen szeretném kiemelni , hogy 05.12-én teljes lett a Philip K. Dick gyűjteményem – viccből Andris hozott aznap este egy üveg pezsgőt, mert „Hát, ezt meg kell ünnepelni!”. Rajta kívül egyébként China Miéville, Stephen E. Ambrose, Stanislaw Lem, J.D. Barker, Jim Butcher, Chris Carter, Adrian Tchaikovsky, Andy Weir, Kavagucsi Tosikadzu és John Scalzi összes, magyarul megjelent könyvét sikerült megszerezni. Egy időre teljesnek érzem a könyvtáramat.
A másik nevezzük szégyenfoltom pedig a szociális életem: a tavalyi évben egyszerűen nem maradt se időm, se energiám a barátaimra, ezen mindenképpen szeretnénk változtatni idén. Ennek ellenére, még ha néha hetekre-hónapokra tűnök is el, tudom, hogy ők megértik, és nagyon jól kezelik ezt a negatív tulajdonságomat: @Hellena, @Razor – hálás vagyok, amiért a barátaim vagytok!
A sok nehézség ellenére is, ennél szebb évet el sem tudtam volna képzelni, így semmi elvárásom nincs az idei évvel kapcsolatban, mert nekem a 2023 volt az igazi.
Utolsó hajónapló-bejegyzés
Kapcsolódó könyvek: Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben
Tervezett könyvek: 81 · Teljesített könyvek: 4
Tervezett oldalszám: 20846 · Teljesített oldalszám: 1150