predator188 2




Kedvenc könyvek 58

Germanus Gyula: Allah Akbar!
G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz
Germanus Gyula: A félhold fakó fényében
Dolph Lundgren: Fit Forever
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
Jamamoto Cunetomo: Hagakure
Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban
Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban
Manszur Abdulin: A vörös út
Hatala Csenge: Hírzárlat
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Kedvenc sorozatok: Indiana Jones, Vaják

Kedvenc kiadói sorozatok: 20. századi hadtörténet, Helikon Zsebkönyvek, Híres háborús regények, Szivárvány

Kedvenc alkotók: Cormac McCarthy, Germanus Gyula, Lőrincz L. László, Philip K. Dick, Számvéber Norbert, Szvetlana Alekszijevics, Ungváry Krisztián


Aktuális olvasmányok

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

>!
2024. március 24., 20:16

Utolsó karc

predator188>!
Molyolók saját írásai

Készülő regényemből szeretnék veletek megosztani egy rövidke részletet. Egy western-történet lesz, ami erősen támaszkodik a műfaj klasszikus hagyományaira, egyszerű, de erős történettel, jó karakterekkel. Fogadjátok szeretettel.

„Ránézett még alvó feleségére. Nem volt egy bőbeszédű ember, és még nehezebben mutatta ki mások előtt érzéseit, de Betty esetében nem is volt erre szükség. A nő szinte olvasott a férfi érzéseiben, nem kellett mondania, hogy szereti. Robert tetteiből, lényéből sugárzott, amit felesége iránt érzett, és ezt akárki láthatta, aki a társaságukba került. Nem volt sok ismerősük, de a férfi néha jobbnak látta, hogy ez így is maradjon. Különösebben nem vágyta mások társaságát – nyilván a feléségén kívül – azonban nem élhették örökké az erdei remeték magányos életét. Általában Robert volt az, aki ellovagolt a városba, és megvette, amit kell, néha magával vitte Bettyt is. Akadtak olyanok, akik nem titkoltan ferde szemmel néztek rájuk, mikor látták a nőt Robert-be karolva sétálni az utcán. A férfit sohasem izgatták a faji kérdések, tudta, hogy nem a származás, a bőrszín, vagy a vallás számítanak, hanem a tettek, de a bigottságot, a szemellenzős embereket nehezen viselte. Négy évvel ezelőtt egy hölgyet látott, aki segítségre szorult, így segített, és nem érdekelte a színe. Amikor udvarolni kezdett Bettynek, sem a bőre színét nézte, hanem a kedvességét, a tisztaságát, a jó humorát. A tétova első csók után már biztosan tudta, hogy megtalálta azt a nőt, akivel le szeretné élni az életét.
A nő sem gondolta másképp. Már az első találkozásukkor érezte a férfiból áradó magabiztosságot, de némi szomorúságot is. Valahogy tudta, hogy egy hányatott sorsú férfival hozta össze az élet, aki ugyan nem mindig a tisztességes utat választotta, de végső soron jó és becsületes ember maradt. Később Robert nagy vonalakban mesélt az életéről, a bandákról. Betty úgy tudta, hogy a férfi nem bántott senkit, legalábbis senki olyat, aki nem akart ártani neki. Robert keveset beszélt ezekről a dolgokról. Lehetetlennek tűnt teljesen kiismerni őt, de ez a titokzatosság, mondhatni, még vonzó is volt a nő számára. De nem ezért szerette, hanem mert a maga egyszerű módján mindig figyelmes és gondoskodó társ volt. Egyszerű, de szép életet éltek ezen a tisztáson, a hatalmas sárgafenyők ölelésében. ”