Off, off, off – de muszáj megosztanom veletek!
Gáz van! Azaz hogy: van gáz! VAN GÁZ! Megjött a Mikulás és a karácsony és a húsvét, azaz hogy megjöttek végre a gázosok, és egy hónap után ismét van gáz a házunkban*. :)
Lehet itthon fürdeni, lesz melegvíz, lesz fűtés, lehet majd süteményt sütni, a gázon főzni! El lehet végre takarítani a szerelés nyomait, lesz előszobánk is, le lehet venni a szigetelő bubis fóliákat az ajtókról, nappalra fel lehet húzni a redőnyöket (az is dob 1-2 fokot, ha hermetikusan leengeded a redőnyöket!), le lehet venni az eszkimó-öltözéket! Ügyesek voltunk, nem fáztunk meg, nem hisztiztünk, nem estünk kétségbe – bár voltak azért hullámvölgyek. Jól viseltük a 11-12 fokot konyhában-fürdőben, és a 15-17 fokot a szobákban…** Vigasztaltuk magunkat irodalmi élményekkel és gyerekkori emlékeinkkel (mindketten rengeteget fáztunk gyerekkorunkban). Eltöprengtünk rajta, milyen sokat jelent az ember hangulatában, világnézetében, kedve alakulásában, hogy megvannak-e az elemi feltételek. Nekünk jó volt, csak a meleg hiányzott – volt mit enni, volt mit felvenni, volt hová elmenni kis meleget szívni magunkba, ha minden kötél szakadt. Volt áram, volt internet. Volt mit olvasni is. :)
Na de itt az abszolút jó világ, már egy egész fokkal melegebb van. És ez lesz még több is.
A képen az elmúlt hónapban legjobban vágyott, legtöbbet emlegetett kedves tárgyaink láthatók.
* gáz alapvezeték csere volt, váratlanul, és muszáj volt…
** az volt a legviccesebb, hogy pár hete bevettem magam egy délután az egyik könyvtárba, hogy ott a jó melegben majd olvasgatok. Másfél óra múlva furán éreztem magam, mintha nem lett volna elég meleg. Még egy félórát győzködtem magam, hogy biztos tévedek. Aztán kiderült, hogy épp ott is vacakolt a fűtés, és 16 fok volt. :) Jó helyre menekültem. De jó ideig fel se tűnt, hogy hideg van!