poggi IP 6

Image small
Rudolf Anna 9 fordítás



Olvasott könyvek idén
25
Olvasott oldalak idén
4974

Aktuális olvasmányok

Martin Lowry: The World of Aldus Manutius
Philip Pullman: Daemon Voices
Tomas Tranströmer: Samlade dikter

Martin Lowry: The World of Aldus Manutius Business and Scholarship in Renaissance Venice

>!
2021. február 20., 10:45
>!
Basil Blackwell, Oxford, 1979
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 0631195203

Philip Pullman: Daemon Voices Essays on Storytelling

>!
2020. december 1., 21:57
>!
Vintage, London, 2019
474 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780525562955
>!
2019. január 23., 08:32

17 dikter
Fura ez az első kötet, de igyekszem észben tartani, hogy ez még a „fiatal költő”. spoiler Mintha ez leginkább tájlíra lenne, mégpedig olyan romantikus fajta, a fenséges, a nagyszabású, a szigetek, a tenger, a fák, a vihar. És nehezen olvasom, nehezen is értem őket, részben valószínűleg azért, mert nem sikerül odafigyelni rá és koncentrálni, mert hát tájlíra. De kíváncsi leszek, hogyan lesz ebből majd az a Tranströmer pár évtizeddel később, akitől olvastam már kedvemre való verseket.

Hemligheter på vägen
Nem rövidebb, mint az első, de mégis annak tűnik. Nagyon homogén, még mindig tájak vannak, de már néha felbukkannak személyes névmások is. És néha letaglóz, bár nem tudom igazán megmondani, miért. Mindenesetre csinál érzelmeket, az gondolom jó dolog verseknél.

Den halvfärdiga himlen
Változik a hangulata. Egyrészt most már egész gyakran vannak alanyok, beszélők, lírai ének, nevezzük, ahogy akarjuk. Másrészt még mindig sok a tájlíra, de valahogy van töltete, van valami célja vele, nem csak úgy vadregényes és drámai, hanem… ezt nem is tudom, lehet, hogy csak én kezdem jobban érteni. Úgy rémlik, korábban nem volt még nagyon zenei tematika, de most megjelenik, annyira, hogy ha nem tudtam volna, hogy Tranströmer zongorista is volt, most biztos, hogy utánanézek.Mindenesetre egyre több a megragadóan szép kép, és időnként kiugranak olyan verssorok, olyan szavak, amikről soha nem sejtettem, hogy állhatnak így, ilyen formában, de hirtelen kiderül, hogy csak így állhatnak, és sehogy máshogy. Az pedig elég menő.

Klanger och spår
Lassan haladok vele, de ez a kötet már más. Nem olyan, mint azok a versek, amiktől kedvet kaptam Tranströmerhez, de már nem is olyanok, mint az első kötetbeliek. Van még mindig tájlíra, de jó része már városi kép, vagy város van a természet mellé állítva. És már nem személytelen és szimbolikus a tér, hanem nagyon is személyes, van benne alany, néha nem is csak egy 'én' hanem már egy 'mi', amiről persze kifejtetlen, hogy kik is tartoznak belé. De most már élő az egész, vezet valamerre, még ha nem is értem. Viszont elérte, hogy egy versben lecsapó villámtól meg tudjak ijedni, ami azért nem semmi.

Mörkerseende
Tökugyanaz, mint az előző, mínusz villám. Ebben nem volt villám.

ur Stigar
Szimbólumok, amiket általában elég nehéz kibogozni. De van bennük valami viharos, valami lendületes erő, amiért jó ezekben a versekben lenni, még ha félelmetes is kicsit. Kár, hogy ez nem a teljes kötet, ez lenne az, amelyikben mindenféle fordítások is vannak, ha jól emlékszem, többek között Pilinszky is. De itt és most, ebben a kötetben csak a sajátjai vannak, és ettől – vagy csak pusztán ennek a tudásától – ez így picit hiányosnak érződik.

>!
Albert Bonniers, Stockholm, 2002
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9100581127

>Sarah Kurchak: I Overcame My Autism and All I Got Was This Lousy Anxiety Disorder

Kiemelt karc

poggi IP>!
Polihisztorképző – házi feladatok

5. szigetek, szigetországok / HF #4

Kicsit megúszósnak éreztem Angliáról olvasni ebben a témakörben, és eredendően Grönlandot terveztem, de közbeszólt a könyvtárzár, úgyhogy végül beadtam a derekam ennek a szegény könyvnek, ami jó közelítéssel 12-13 éve ült a polcon és várta a dolgok jobbra fordulását. És a maga módján még tanulságos is volt, bár nem szükségképpen úgy, hogy túl sok újdonságot tanultam volna az angolok furcsaságairól és szeretnivalóságairól.

H. Haraszti Éváról az tudható, hogy történész volt, akit a szintén történész A. J. P. Taylorral kötött, 1976-os második házassága Angliába sodort, és ezután bő húsz évet ott élt – legalábbis amennyire a nekrológokból és ebből a könyvből ki tudtam bogozni. A közel húszéves kötet tehát a megjelenését megelőző két évtized tapasztalatait és megfigyeléseit összesíti, és ha őszintén adnak neki címet, akkor valószínűleg azt írják a borítójára, hogy „dolgok Angliában, amiket egy idős, iskolázott néni említésre méltónak talál abból, amit a napilapokban olvasott”. Mindamellett beismerem, kétséges, hogy úgy mennyire lett volna piacképes – bár a fénykép a borítón azért elég erős, sok mindent elbírna.

A könyv ennek megfelelően nem annyira átfogó, inkább mozaikszerű, és a legtöbb témába éppen csak belekap egy kicsit, nem jellemző, hogy egyes ötleteket komolyabban kifejtene. spoiler Az olyan fejezetekben, ahol a néplélekről vagy a szokásokról számítottam volna leírásokra – például a háziállatokról vagy a temetkezésről szóló részekben – leggyakrabban statisztikai adatok szerepeltek.

És akkor a továbbiakban néhány kiemelésre érdemes gondolat:

• Az angoloké nagyon erősen osztálytársadalom, és ez olyasmi, amit ugyan tudok, de mégis hajlamos vagyok elfeledkezni róla. H. Haraszti Éva ezt nem hagyja, szinte minden oldalon emlékeztet rá. És jól is teszi, mert ha az ember az irodalomra meg a filmekre és a tévére hagyatkozik, akkor nem feltétlen veszi észre, hogy amit ebből megismer, az nem Anglia, hanem a nemesség és a felső középosztály élete. Ha véletlen ennél lejjebb mutat a kamera, az mindig csak egzotikum és meghökkentés.
• A public school megnevezés átverés, nem állami köziskolákról van szó, hanem pont, hogy a fizetős, elit magániskolákról. Azokról az iskolákról, ahol az Oxfordba / Cambridge-be bekerülő fiatalok 80-90%-a érettségizik, ám amely iskolákba csak az angol gyerekek néhány százaléka járhat. Cserébe Oxbridge termeli ki a politikai és kulturális közélet befolyásos alakjainak is döntő többségét. off
• Ez persze nem jelenti azt – csak hogy vitába szálljak kicsit a könyvvel – hogy akinek a szülei tudnak tandíjat fizetni egy public schoolba, az előtt minden ajtó nyitva áll. Az, hogy Oxford és Cambridge ilyen gyerekekkel van tele, nem azt jelenti, hogy az ilyen gyerekek mindegyike bejut, csak azt, hogy nekik aránytalanul nagyobb esélyük van, mint a tényleges közoktatásból érkezőknek. Kiterjesztve ugyanez igaz a parlamentre is: egy oxfordi diploma még nem garantál senkinek miniszterelnöki széket, csak az esélyeit növeli meg – de azért az esélyek még mindig nagyon kicsik.
• A nemeseknek és a gentlemaneknek még mindig fontos identitásképzője a klubtagságuk; a klubban ebédelni, vacsorázni, megszállni vagy üzleti találkát adni továbbra is előkelő dolognak számít. off
• Gazdagság ide vagy oda, komplett cégek élnek abból, hogy elegáns ruhákat – elsősorban frakkokat – kölcsönözzenek az ascoti derbire és néhány hasonlóan nagyszabású, reprezentatív eseményre. Még a gazdagoknak is jobban megéri egyszer-egyszer kölcsönözni, mint vásárolni.
• Azt hinné az ember, hogy a cselédség és háztartási alkalmazottak ideje már lejárt, de azért nem teljesen – csak jellemzőbb, hogy bejárónő legyen, minthogy bennlakó házvezetőnő és közöttük is több a volt gyarmatokról jött bevándorló, mint a bennszülött angol.
• Az Establishment, azaz a fennálló rend és annak védelmezői, a közbeszédet meghatározó elit elég sokszor kerül szóba. A szerzőnek megvan a maga sarkalatos politikai vélekedése, és többször rámutat az Establishment képmutatására, önellentmondásaira. Szóba kerül az Európai Unióval kapcsolatos szkepszis is, bár ezt nem tekinti komoly veszélynek. Mindenesetre a Brexit túloldaláról nézve kimondottan érdekes ezeket a részeket tanulmányozni.
• Az angoloknál nagy hagyománya van az átfogó, alapos, ismertető jellegű nekrológoknak, még a közepesen ismert emberekről is részletes írások jelenek meg. Külön üdítő, hogy őket nem köti olyan erősen a „halottról jót vagy semmit” elve, mint bennünket, úgyhogy inkább hajlanak a pragmatikus tárgyilagosságra, mint a szépelgésre. És szó, ami szó, ha az ember megnézi például a szerző nekrológját mondjuk a Guardianben link akkor sokkal jobb képet kap róla, mintha a Múlt-kor portálra hagyatkozik link, ahol a „történész hölgy” emancpáltságáról szerezhetünk információkat.
• Bónusz tudnivalók a végére: Az angolok szeretnek teát inni. Szoktak pubba járni. Szeretik a kutyákat. És van humoruk.

A kép saját, 2011 áprilisából off.

Kapcsolódó könyvek: H. Haraszti Éva: Angol furcsaságok és szeretnivalóságok

H. Haraszti Éva: Angol furcsaságok és szeretnivalóságok

Kiemelt kihívások