pistika P 0



Kedvenc könyvek 11

Brian K. Vaughan: Saga 1. (angol)
Bryan Lee O'Malley: Snotgirl 1. – Green Hair Don't Care
Joe Kelly: I Kill Giants
John Layman – Rob Guillory: Chew 1. – Taster's Choice
John Allison – Whitney Cogar: Giant Days 1.
Ulli Lust: Today is the Last Day of the Rest of Your Life
Alan Moore: Watchmen (angol)
Bill Willingham: Fables 2. – Animal Farm
Kieron Gillen: Die 1. – Fantasy Heartbreaker
Csepella Olivér: Nyugat + zombik
Richard McGuire: Here

Kedvenc sorozatok: Fables, Giant Days, Hilda, Saga

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Sean Lewis: Thumbs 1.
Kiss László – Bérczesi Róbert: Én meg az ének
Stanisław Lem: Kiberiáda
Catherynne M. Valente: Space Opera
Craig Thompson: Blankets
>!
2020. április 3., 23:13
>!
Image Comics, 2020
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781534313590 · Illusztrálta: Hayden Sherman

Kiss László – Bérczesi Róbert: Én meg az ének Behúzott szárnyú felfelé zuhanás

>!
2019. május 2., 19:38
>!
Athenaeum, Budapest, 2019
336 oldal · ISBN: 9789632938158
>!
2018. november 4., 00:22
>!
2018. október 19., 22:25
>!
2018. október 1., 01:49
Hirdetés

Utolsó karc

>!
pistika P
Túrák és kirándulások, természetkedvelés

2020-06-13 | Két pilisi kilátás
Kb 13km és 500m emelkedő
https://my.viewranger.com/track/details/MTQ2Nzg2MjY= (Térkép, adatok és galéria)

Ez most egy páros túra volt, egy Balázs baráttal indultam útnak többszörös átszervezés után az időjárás előrejelzések miatt. Térképen tervezgetés közben csak 11 km-t számolt az alkalmazás, többet nem akartam, érjünk haza a délutáni eső előtt és nem kell engem most annyira megerőltetni és lefárasztani, ez volt a cél.

Ez az utolsó persze nem sikerült, ezért szeretek inkább egyedül járni, hogy ne kelljen mások tempójához igazodnom. Kb 2 km után el is szakadt a cérna és mondtam, hogy oké, akkor menjél előre, nem érdekel, nem bírom, amint találkozol egy nagyobb kereszteződéssel és egy Kék kör jellel, állj meg és várj be, aztán majd folytatjuk megint közösen egy darabig. És úgy tűnik, hogy ez így működött és majd működni fog a jövőben is, az emelkedőkön akar fusson fel aki akar én meg feltotyogok a saját ütememmel.
Nagy különlegesség nem történt a kilátóig, ahol egy kis pihenő, nézelődős, fényképezés és pecsét begyűjtés után (Pilisi Kilátások) most közösen indultunk lefelé az út egy harmad részén kb.
A “Jenga” torony maga nekem tetszett, nem túltervezett, nem túl modern és nem próbál nagyon különleges lenni. Sajnos kilátás leginkább csak északi irányba van (magát a Pilist leszámítva), délre kitakarja a lombozat a panorámát és se Nagy-szénást se a Kevélyeket nem igazán lehet látni vagy a Budai-hegységet. De, attól függetlenül egyértelműen megéri felmászni a tetejére, lehet egyszer télen is érdemes lenne eljönni ide, hátha több látszik akkor.
Irány a következő pecsét, a Vörös-hegy. Nem messze az Iluska forrástól ahol a Piros- és Sárga sáv találkozik egy Kék kereszttel, az egy nagyon sunyi kis bejáró ami elkezd felvezetni a Fehér-hegyre, nagyon könnyen el lehet téveszteni és túlmenni rajta. Itt megint ketté váltunk. Nem kis meglepetés volt amikor megláttam milyen meredek emelkedőn kell felmennem a Fehér-hegyre, de szerencsére nem tartott olyan sokáig, azt külön le kellett fényképeznem amikor megláttam nincs több emelkedő, vagy ha van is, nem olyan meredek és nem annyi. Fel is kaptam útközben egy ideiglenes túrabotot ami inkább csak fejben segített, mintsem mászni, de mentálisan igenis jól esett. Le se hántottam, semmit se faragtam belőle, be se kötöttem, jó lesz az úgy azzal a körbeségével, tudtam, hogy nem kell hosszú időre úgy sem.
Majd újracsatlakozás és egy kis gyaloglás meg pihenés után be is gyűjtöttem a második pecsétem a füzetbe.
Gyorsan húztuk is nyúlcipőt, mert egyre gyakrabban és hangosabban dörgött az ég a távolban. Innen már csak egy magabiztos leejtő volt hátra meg egy kis beton Pilisvörösváron aztán irány haza a vonattal. Egyre több pecsétes füzetembe gyűlik egyre több minden, nem is tudom mikor hova menjek legközelebb, sok dolog van még errefelé is.
Egy indokolatlanul kifárasztó és megerőltető jobbára tandem túra. Nem panaszkodom, egyáltalán nem volt rossz, egyetlen előnye a nem “magányos” túráknak, hogy egyáltalán nem zavar hol mennyien vannak, mivel már úgy is van(nak) más(ok) mellettem és megy a szinte folytonos beszélgetés, valamiért ilyenkor ez nem zavar.
Általánosan a legérdekesebb rész a bogarak voltak, az össze-vissza sokszínűségük, a hátborzongató dongásuk és szerencsétlen hanyatt vergődésük amikor egy túl nagy falatnak bizonyuló emelkedőn próbáltak feljutni.

off

3 hozzászólás