Péter_Szombati 0



Kedvenc könyvek 114

Stephen King: Christine
Stephen King: Rémautó
Stephen King: A Setét Torony – A hármak elhívatása
Stephen King: A Setét Torony – Puszta földek
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Stephen King: A Setét Torony – Callai farkasok
Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony
Tőke Péter: A nyevigák
Massimo Bontempelli: Kaland a panzióban
Alan Dean Foster: A bolygó neve: Halál
Dús Magdolna – Egely György: Titokzatos erők tudománya?
Egely György: Vízautók… Antigravitáció…

Kedvenc alkotók: Dreff János, Lőrincz L. László, Nemere István, Stephen King, Szathmári Sándor

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Martin H. Greenberg – Charles G. Waugh (szerk.): Lopakodó árnyak
Esterházy Péter: „És mesélni kezdtem”
Prax Levente: Tisztuló égbolt
Németh Gábor: A tejszínről
Vámos Miklós: Szitakötő
>!
2018. augusztus 23., 16:40
>!
2018. augusztus 21., 10:44
>!
2018. augusztus 15., 09:42

Németh Gábor: A tejszínről – prózák –

>!
2017. október 27., 09:14

Vámos Miklós: Szitakötő Nemzedékünk regénye

>!
2017. október 27., 11:38
Hirdetés

Utolsó karc

>!
Péter_Szombati
Fordítási hibák, amelyektől égnek áll a hajad

Még mindig Nick Cutter Mélység című könyvének… mélységeivel küzdök, azaz folytatom a textust sűrűn tarkító magyartalan mondatok felsorolását. Szinte céltalanul lapozgattam a könyvet, és találtam még bőven…

Az előző rész itt található: https://moly.hu/karcok/1051427

A könyv elején egy hajó legénységéről olvasunk belső monológot, és Luke (a főszereplő) fejében a következő mondat fogalmazódik meg:

„Ki a franc visel terepszínt az óceánon?”

Már megint egy lassan meghonosodó szerkezet az előző karcban említett „Miért nem…?” után. Ez a „Who does X?” típusú mondat ez sajnos rendre elhangzik tükörfordítva filmekben és egyéb műsorokban. Magyarul a magam részéről a „Ki az a barom, aki terepszínű ruhában jön hajózni?” megoldást preferálom a fenti esetben. És a többi esetben is, ezt nem szabad így meghagyni.

Luke egy ponton hirtelen nagyon megharagszik a bátyjára (ez visszatérő momentum egyébként):

„Dühfátyol boruld Luke-ra, ahogy visszatekert az időben, mikor kistestvérként bekopogtatott a bátyja alagsori laborjába.”

Ez inkább stilisztikai kérdés, de dühfátyol mint olyan, nem létezik. Olyan viszont lehetséges, hogy valakire fátyolként borul a düh. Bár nem egy túlságosan épkézláb kép, talán ez jobban megfelel annak a jelentéstartalomnak, amit az eredeti ki szeretett volna fejezni. Továbbá „visszatekert az időben, mikor…” – a későbbi mondatokban egy konkrét eset kerül említésre, szóval ez így igen zavaros.

Tehát: „Fátyolként borult a düh Luke-ra, ahogy visszagondolt arra az esetre / visszatekerte az időt addig az esetig, amikor kistestvérként bekopogtatott a bátyja laborjába az alagsorban.”

Engem ez az „alagsori labor” is zavart, próbáltam ezt is javítani.

Pár oldallal később így kezdődik egy szövegrész:

"A zümmögés.

Ez volt az első, amit hallott."

Kikészít ez a „szószerintiség”… Inkább „A zümmögést hallotta meg először.”, nyugodtan megismételhető, még hangsúlyt is ad neki. De legalább az „Ezt / Azt hallotta meg először.” megoldásig el kellett volna jutni…

Kicsit később egy tudós (név szerint Westlake) feljegyzéseit hangfájlok formájában találják meg egy számítógépen. Luke (a főszereplő) kételkedik abban, hogy a tudós igazat mondana rajtuk, és inkább arra tippel, hogy az illető megőrült:

„Ezek a fájlok nem voltak mások, mint növekvő őrületének manifesztációi – elképzelte az egész átkozott dolgot.” [Itt a folyamatra gondol, ahogyan a tudós megőrült.]

Ezek a karakterek nem mások, mint a növekvő frusztrációm manifesztációi. Jhaaaj…

Szóval: egy lehetőséget fontolgatunk ebben a mondatban, tehát „Ezek a fájlok talán Westlake / a tudós növekvő őrületének manifesztációi – Luke már el is képzelte / látta is maga előtt az egész átkozott / istenverte folyamatot.”

Nem vagyok fordító, nem találtam az átkozottnál meg az istenverténél jobbat hirtelen; a lényeg, hogy az alanyokat érdemes kitenni a tagmondatokban újra. Nem értem, miért húzódoznak a fordítók mostanában ettől (nem ez az egyetlen könyv, amiben ilyeneket veszek észre), sokkal élőbb, határozottabb és könnyebben értelmezhető lesz úgy a szöveg. Ebben a mondatban nem is csak stíluselem lenne, hanem kimondottan szükség van arra, hogy nevesítsük a cselekvő személyeket, hiszen akinek az őrületének a manifesztációi ezek a hangfájlok, az nem ugyanaz, mint aki elképzeli az egész átkozott eseménysort. Értitek, na.

Pár oldalt lapoztam, és ebbe a mondatba futottam bele:

„Abby órákat töltött az élelmiszerboltban a bébiételek címkéinek olvasásával és az organikus termékek kiválasztásával.”

Nincs kedvem perceket tölteni azzal, hogy legépeljem, miért nem szeretem ezt a szerkezetet. Inkább mondom a szerintem jobb megoldást: „Abby általában órákig olvasta a bébiételek címkéjét, és hosszasan válogatott a biotermékek között az élelmiszerboltban.”

A „bébiételek címkéi” szerkezet árulkodik a legszembetűnőbben arról, hogy semmit nem „magyarított” a fordító a mondaton, itt a címkét már nem kell többesszámban szerepeltetni. Az organikusról már nem is beszélve.

Na jó, most már az utolsó három példa jön, inkább leállok, mert még nyolc karcot össze tudnék hozni erről a könyvről…

Egy borzalmas baleset áldozatára emlékszik vissza az egyik szereplő:

„Csapszegek vagy valami más feltépte az arcát. Beleláttam a fejébe, ahova senkinek nem kellene,”

Jajj… mármint tartalmilag és fordításilag is jajj. Kiborít ez a két mondat. „Csapszegek, vagy talán más alkatrészek tépték fel az arcát. Beleláttam a fejébe, oda, ahová senkinek sem szabadna belátnia.”

Így talán jobb. A kellene-szabadna tévesztés rendszeres, kontextusban kellene (és szabadna is ám!) kezelni a „should” szót.

Ugyanennek a balesetnek az áldozatáról, Eldredről van még mindig szó. A sztorit mesélő szereplő álmaiban időnként még felbukkan az illető:

„Persze keserédes álmok voltak, mert a tudatalattim egy darabja tisztában volt vele, hogy van egy krémszínű sírkő Eldred szülővárosában, rávésve a nevével.”

„Rávésve a nevével”… zokogok. „… amire rávésték a nevét.” lenne a helyes befejezése ennek a mondatnak, de nem ez vele az egyetlen probléma.

Az utolsó példához nem adok kontextust, mert nagy spoiler lenne – és egyébként is érthető magában, hogy mi a gond vele:

„Az elválások elkerülhetetlenek.”

Sajnos általános fordítói hanyagság, amikor az általános megállapításokat kifejező mondatokban meghagyják a többesszámú alakokat. Nem véletlen viszont, hogy ezt a példát hagytam utoljára: „A búcsú elkerülhetetlen.” Bár lapozgatok még, és lenne még mit idézni, azért most már megálljt parancsolok magamnak.

Konklúzió: nemhogy lektor nem volt a láncban, de még csak egy magyar anyanyelvi tudással rendelkező személynek sem sikerült odaadni átolvasásra kiadás előtt a megszületett szöveget… Szomorú.

Kapcsolódó könyvek: Nick Cutter: Mélység

Nick Cutter: Mélység

Kapcsolódó alkotók: Nick Cutter

3 hozzászólás