pdaniel 0
Aktuális olvasmányok
Marijn Haverbeke: Eloquent JavaScript A Modern Introduction to Programming
Utolsó karc
Voilá.
Kilakoltatás
Kedves ismeretlen,
ezúton kérlek:
hagyd el otthonom.
Lejárt a társbérlet.
Nem kérheted többé szívemet
hogy helyettesítse a tiedet.
Az egy másik mese.
(De a lenyúzott bőrömet elviheted
ha kell még neked.)
Nem cipelhetsz föl többé
hajnali érzelmeket,
akik összehamuzzák a szőnyeget,
felverik a szomszédokat,
és másnap is a szófán hevernek.
És ha már távozol,
ne hagyd itt a fogkeféd sem
a felbontott borodat sem
a lemezgyűjteményed sem
az arcodat a tükörből;
vidd el a kétség árnyékát a falról,
a tested alakját az ujjaimból,
a vörös tapétába karcolt jeleket,
a folyosóról a lépteket.
(Néha felriasztanak.
Kényelmesek és önzőek:
egy macska léptei,
miután lenyelte a Holdat
és felnyalta a Tejutat.)
Távozóban a hálóból
fogd be a vad sóhajokat
és béklyózd meg őket
a bugyival az ágy alól.
A kijáratot magad is megtalálod.
És ez minden.
Látod, nem kérem már, hogy visszaadj semmit.
Elég, ha elviszed, amit itt hagytál.
Vagyis van még valami,
egy apróság:
mielőtt leoltod a villanyokat,
és behúzod az ajtót,
kérlek, állítsd vissza az óramutatót
hogy visszakapjam az elveszett perceket.