685.
Egyszer volt, hol nem volt, egy Föld nevű, kis, vizes és ingerlékeny bolygón egy Olaszország nevű kis, vizes, ingerlékeny országban született egy halk szavú, rendkívül szimpatikus úriember, bizonyos Enrico Fermi, akit családja olyannyira túlféltett, hogy úgy érezte, okvetlenül fel kell találnia az atombombát. Miközben felfedezte az eladdig bénítóan félénk részecskéket és transzurán elemeket, valamint plutóniumban turkált a nukleáris ajándékdoboz alján elrejtett csemege után kutatva, valahogy szakított időt arra is, hogy eltöprengjen a problémán, amely utóbb Fermi-paradoxon néven híresült el. Ha még soha nem találkoztál ezzel a fülbemászó mondókával, íme: a galaxisban több milliárd, a mi jó öreg, ismerős és kézre eső napunkhoz hasonló csillag található, és ezek közül sok jóval előrehaladottabb korú, mint a mi nagy, sárga matrónánk, és lehetséges, hogy némelyik ilyen csillagnak a mi jó öreg és ismerős Földünkhöz hasonló bolygói vannak, és az ilyen bolygók, amennyiben kifejlődhet rajtuk az élet, nagy valószínűséggel előbb vagy utóbb el is jutnak odáig, így aztán valakinek odakint mostanra már meg kellett volna valósítania a csillagközi utazást, ebből kifolyólag pedig még az 1940-es években elérhető meghajtás abszurd és primitív vánszorgását figyelembe véve is néhány millió év alatt kolonizálni lehetne a teljes Tejutat.
