1. házi feladat
4. téma: magyar hagyományok
(Yaaay, idén én vagyok az első!)
Két téma van idén, amihez abszolút nem tudtam, mit olvassak (így kell kiszúrni magunkkal), és az angol könyvesboltok/könyvtárak nem hemzsegnek a témába vágó könyvektől, úgyhogy a MEK-hez folyamodtam segítségért. Hosszas keresgélés után ezt találtam, ami nem tűnt unalmasnak és Kindle-barát formátumban volt.
Bevallom, nem rajongok Bartók zenéjéért, de azt készséggel beismerem, hogy mint népdalgyűjtő, nem keveset tett le az asztalra. Vannak ebben a könyvben olyan írások, amik inkább szakmabelieknek szólhattak, mint magamfajta földi zenei tagozatosoknak, de nekem érdekes volt látni, pontosan hogy is ment a gyűjtés, hol, mikor, hogyan érdemes gyűjteni. Abba sem gondoltam bele soha, hogy az már az utolsó utáni pillanat volt az eredeti, tiszta népzene megörökítésére, ahogy a 20-századi technológia elvitte a városi kultúrát(?) a falvakba, és az „beszennyezte” az ottani zenét/kultúrát.
Ha egyvalamit kell kiemelnem, akkor az mégis az lesz, hogy Kelet-Európában, ami azért globális viszonylatban kicsi, alig pár tízmillió emberrel, sokkal gazdagabb a népdalkincs, mint hatalmas, sokmilliós országokban. Hogy miért? Mert mi itt folyton keveredünk, háborúk, betelepítések, házasságok… A szlovák átvesz egy nagyar dallamot, szlovákosít rajta. A magyar megint átveszi a dallamot a szlováktól… de nem az eredeti magyar dallamra magyarosítja vissza, hanem valami egész más, harmadik változatra. Ezt szorozzuk be a sok kis nép sokféle hagyományával és a millió szállal, ami összeköt minket, és voilá, máris utánozhatatlan kincset kapunk.
