7. Emberi test
Kezdetnek ugyanazt tudom mondani, amit az értékelésemben írtam: hol volt ez a könyv, amikor 12-16-18 éves voltam, és azt se tudtam merre vagyok vulvával előre?
Nagy-nagy problémák vannak azzal, ahogy a lányokat tanítják a saját testükről, már ha egyáltalán tanítják őket. Itt vagyunk a 21. században, és sok lány pánikba esik, amikor elkezd menstruálni, mert nem tudja, mi történik vele. Nagyon-nagyon sok felnőtt nő nem tudja azonosítani a saját nemi szerveinek a különböző részeit. Az ide vonatkozó tankönyvi ábrák sokszor amúgy is pontatlanok (a hüvely falai például összeérnek, nincs nyitott üreg, ahogy az ábrák mutatják), amihez hozzáadódik, hogy a szintén bénán tanított tanárok nem szeretnek vagy nem tudnak tabuk nélkül, őszintén, biológiailag pontosan beszélni a témáról, és így a tudatlanság és szégyellősség szépen tovább öröklődik generációról generációra. El ne felejtsük hozzáadni a mixhez a teljesen felesleges és egyáltalán nem reális szépségideálokat és a sok marhaságot, amivel a szépségipar etet minket, és máris kész a katasztrófa.
Sok komoly probléma forrása ez: például, hogy a legsúlyosabbal kezdjem, nem tanuljuk meg, mi micsoda, mi a normális, mi nem az, milyen problémáink lehetnek „ott lent”, mikor kell orvoshoz menni. Amúgy sem szívesen fordulunk ilyesmivel orvoshoz, mert hát nem szeretünk arról beszélni, ami a bugyinkban van, inkább szenvedünk csendesen, a nőnek amúgy is kutya kötelessége szó nélkül tűrni mindennemű fájdalmat. Ha mégis úgy döntünk, megnézetjük magunkat egy hozzáértővel, alapvető tudás híján el sem tudjuk mondani, pontosan mi aggaszt. Aztán persze ott a szex kérdése. Nem tudjuk elmondani, mit szeretnénk, mert nem is tudjuk, mit szeretnénk, meg persze nem tudjuk, hogy hívják azt a helyet, ahol olyan jól esett valami. De persze erről sem szeretünk beszélni, mert rejtett és kevésbé rejtett módokon folyton azt látjuk-halljuk, hogy a férfit kell kielégíteni, aztán majd lesz valahogy.
Volt még szó sok egyéb fontos témáról, amibe most nem megyek bele: lányokról-nőkről, akik nem mennek iskolába/dolgozni, ha menstruálnak, mert nincs pénzük a megfelelő termékekre, nemiszerv-csonkításról, transzneműekről és arról, ahogy ők viszonyulnak a saját nemi szerveikhez…
Legszívesebben elolvastatnám mindenkivel, kortól, nemtúl függetlenül, mert tényleg nagy a baj. Itt vagyok például én, ugrásnyira a harminctól, szültem is már, meg minden, és még mindig tanultam újat, nem keveset. A férfiaknak meg épp ideje úgy megismerni a mi részeinket, mint ahogy mi kénytelenek vagyunk megismerni az övéket :P
(Ui.: Ha valaki kedvet kapott, de ehhez a témához már van könyve, simán elfogadom genderhez is.)
