Olya 60



Kedvenc könyvek 13

Szöllősi Mátyás: Simon Péter
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Győri Klára: Kiszáradt az én örömem zöld fája
Jókai Mór: Mire megvénülünk
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Tamási Áron: Jégtörő Mátyás
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Rick Riordan: A villámtolvaj
Umberto Eco: A rózsa neve
Szöllősi Mátyás: Váltóáram
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Kedvenc alkotók: Keszeg Vilmos, Mikszáth Kálmán, Székely János, Szilágyi István, Szöllősi Mátyás, Umberto Eco

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam
Láng Zsolt: Bolyai
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Biblia
>!
2020. január 26., 09:07
>!
2019. december 10., 22:14
>!
Jelenkor, Budapest, 2019
460 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635180073

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

>!
2019. szeptember 22., 22:27

Biblia

>!
2018. június 6., 23:49
>!
Szent István Társulat, Budapest, 1987
1456 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633604265 · Fordította: Gál Ferenc, Gál József, Gyürki László, Kosztolányi István, Rosta Ferenc, Szénási Sándor, Tarjányi Béla
Hirdetés

Utolsó karc

>!
Olya 
Témába zárt novellák

13. írás
Bármi lesz is, majd megoldom!
Határidő: május 31.

Zöldövezet, táblák és hazugságok

Terápiás hazugságok. Ez a címe. És eszméletlenül jó könyv arról, hogy hogyan vezethetők félre a pszichiáterek. Ők, akik mindent feltesznek az őszinteségre, ugyanazt várják el cserében. Aztán nem azt kapják. Mert az, aki odamegy és még fizet is, nem fog kitalálni dolgokat (?) vagy ki tudja?!

Rég vergődöm ezen a könyvön. Időhiány. Pfuj, de csúnya szó! Az embernek mindig arra van ideje, ami fontos számára. Például, hogy kivigye a kedvesét a buszhoz. Erről jut eszembe! Nemrégiben el kellett utaznom a városból, és Őnek is egyéb teendői akadtak, és szüksége volt a gyors és hatékony ide-oda mozgás lehetőségére. Egyszóval, az autóra.

Mivel egy autónk van, és Ő is ragaszkodik a környezettudatos, felelősségteljes polgári megnyilvánulásokhoz, ezért csak szélsőséges helyzetekben használjuk. Az autót. Sokan kérdezték már tőlem, hogy miért nem veszek sajátot, egy kicsi, pici, ügyeset. És felparkolom a tömbház tetejére. Mindig ezt válaszolom. Hát ezért nem veszek egy kicsi, pici, ügyes autót. Mert a tetőre zöldövezetet tervezek. Már meg is beszéltem egy zöldövezet-dizájnerrel. Nem mondom, nehéz feladat volt elmagyarázni, nem is neki, hanem inkább azoknak, akiktől engedélyt kellett erre kérni. Pedig irtó egyszerű. Gyep, virág, föld, egy-két bokor, fa, kis ösvény, asztal, szék, napernyő, ja és kerítés, mert mégis csak fent vagyunk a magasban. Ennyi! Hát mi olyan nehéz ebben?

Szóval el kellett utaznom, és Őnek is el kellett. Az autón pedig úgy osztoztunk meg, hogy Ő majd levisz engem az autóbusz-állomásra (ez is óriási segítség ebben a reggeli városi tumultusban), én elmegyek az autóbusszal B pontba, Ő pedig végzi a saját dolgát.

Már este szó esett erről, vagyis a másnapi intéznivalók hatékony kivitelezéséről. Mindketten elmondtuk a legkézenfekvőbb megoldási lehetőségeket, mérlegeltünk, és jutottunk a közös döntésre, miszerint nekem valóban kevésbé lesz majd szükségem az autóra, mint Őnek. Neki sokkal több lesz a futkosnivalója. Ezt nevezik laza eleganciának. A kettőnk magatartását, természetesen.

A reggeli ébredés könnyen ment. Nincs ezzel gond az utóbbi időben, főleg amióta eljárok szaladni meg görizni, és még csak állatokkal sem álmodom az utóbbi időben. Ő is lazán ébredt, habár neki nem túl könnyű, ő nem az az ember, aki reggel fitt. Inkább amolyan esti/éjjeli ember, de nem volt gond. Lefőzte a kihagyhatatlan kávéját, meg is itta amíg én elkészülődtem, majd ő is lazán magára kapott valamit, és már indulhattunk is. Még ennyi idő után is csodálom ezt a lazaságot, amivel megválasztja aznapi vagy bármikori öltözetét.
Jut eszembe, legközelebb megkérdezem, hogy ő mikor futtatja le a fejében a mitisveszekmamagamra kérdéssorozatot? Ha nem felejtem el!

Az autó a közeli parkolóban pihent. Miközben elhaladtunk a mindig ráérősen szövegelő virágmintáktól túlburjánzó háziruhás beszélgető négy nénike mellett, azon filoztunk, hogy ők azok a személyek, akik mindig itt, mindig így, mindig ugyanazok és mindig ebben a felállásban mérik végig a népet és az életet, ahelyett, hogy elolvasnának mondjuk egy könyvet. A Terápiás hazugságokat szerintem kifejezetten élveznék, mert van benne minden, akciótól elkezdve, átveréseken és szexpróbálkozásokon keresztül minden.
– Miután letettelek téged, tankolok.
– Jó lesz. Köszönöm. De ne aggódj, lazán van még időnk, ha ezért mondtad! – igazítottam meg a sminkem a lehajtott napellenző tükrében, és közben számoltam a barnába vegyülő fehér szálakat.
– Majd szólj, kérlek, hogy hol álljak meg!
– Ott, ahol a tábla van! Látod?
– Hol is?
– ŰŰŰ! Basszus! Hol a tábla? Eltűnt a tábla? Vajon nem áll meg többé a busz? Hol áll meg a busz? Már nincs időnk bemenni az buszállomásra! – és csak folyt belőlem az ijesztőbbnél ijesztőbb gondolat- és mondatsor. És el is felejtettem, hogy hánynál tartottam a számolásban, pedig nagyon fontos lett volna megjegyezni azt a számot, amivel akár…
– Akkor most mit csináljak? – szakította félbe a pánikos kétségbeesésemet Ő. – Forduljak meg? Kérlek, döntsd el, hogy mi legyen, mert ha ennyi kérdést teszel fel egyszerre, nem jutunk semmire! – Pont ennyire volt nehéz szegény Őnek eligazodni azon, amin még én sem tudtam.
– Nem tudom. Nincs tábla! Elhelyezték volna a megállót valahova máshova?!
– Akkor mi legyen? – nyugodtság volt ebben a kérdésben.
– Nem tudom, tegyél le itt, s nem max. ki tudja… Bármi lesz is, majd megoldom! – ennyit a reggeli határozottságomról!

Végül Ő pont ott hagyott, ahol én kértem. Nem mondom, volt bennem egy adag félsz, hogy most mi legyen. Persze ilyenkor az ember elfelejti, hogy nincs ok pánikra, max. elmegy a következő járattal. De milyen az ember? Ott látja az ördögöt, ahol nincs, és ahol ténylegesen jelen van, na, ott bizony már nem látja meg.

Az autóbusz pontosan öt percen belül megérkezett. Én felültem, és már írtam is az üzenetet Őnek, hogy nem a napos oldalra ültem. Erre ő: Sejtettem én, hogy nem a táblára kell felülni, ami nincs, hanem a buszra, ami van :)

1 hozzászólás