A 2018-as évet most már tényleg lezárandó, következik fantasy évértékelőm. A magyar megjelenések ezúttal szerintem nagyon erősek voltak, bár én sokat már régebben, angolul is olvastam közülük. Két kiadó szinte egész évben az én nyomaimban járt. (Legalább addig sem tévedtek el :D) Az éves top5 listán ezúttal hat könyv szerepel, és még ez is kemény szelekció eredménye.
N. K. Jemisin: A megkövült égbolt – elsősorban az egzotikus univerzumok kedvelőit szólítja meg ez a tektonipunk regény, amely nem éri be azzal, hogy trendi mondanivalója van, de világteremtés terén is odateszi magát, ahogy az fantasytől elvárható.
Robin Hobb: Bolond kötelesség – az előző könyvnek éppen ellentéte, zseniális karakterábrázolása és egyszerűségében hatásos mágiája révén Hobb egy klasszikus fantasy világból is kihozza a maximumot.
Kameron Hurley: A Tükörbirodalom – ez a dzsungelpunk regény grimdark és high fantasy egyben. Erikson óta ez számomra nyerő kombináció.
Greg Keyes: Született királynő – a szerző nem véletlenül antropológus, megálmodott kultúrát kevesen dolgoznak ki nála alaposabban. A lovagpunk felszín mögött igazi mélységek rejlenek.
Michael J. Martinez: A Daedalus-incidens – komolyan elképesztő, hogy mindhárom kötet megjelent egy év alatt magyarul. (Ha még az eredeti borítókat is megvették volna…) A planetáris románc és a flintlock fantasy e napóleonpunk keveréke bennem olyan gombokat nyomott meg, amelyek a magyar olvasókban talán kevésbé vannak (még) jelen.
Anthony Ryan: A hamu birodalma – nem véletlenül olvastam ez a könyvet utolsóként a tavalyi megjelenések közül, ugyanis biztos voltam benne, hogy a sárkánypunk trilógia lezárása erős fináléja lesz a 2018-as év fantasy listájának.
A korábbi évek megjelenései közül most kerítettem sort néhány kellemes meglepetésre:
Clark Ashton Smith: Sarki regék – ez igazából nem volt meglepetés, hiszen a tavalyi évértékelőmet azzal zártam, milyen sokat várok tőle. És valóban, az amerikai ponyvamagazin-korszak kiemelkedő szerzője egy pillanatra sem okozott csalódást.
Szergej Lukjanyenko – Arkagyij Suspanov: VarázsŐrség – a sorozat első három része utáni időből talán ez volt a legjobban sikerült Őrség-regény.
Karin Tidbeck: Amatka – aki ennél weirdebbet tud írni, az csal.
Stephen King: A hármak elhivatása – nem vagyok horror-olvasó, de amit King itt csinál, az abszolút a weird fantasy rajongóihoz szól.
George R. R. Martin: Álomdalok – ebben tulajdonképpen a sci-fi novellák voltak a legjobbak, de azokban is annyi a misztikus felhang, hogy talán nem véletlenül jutott most, a fantasy toplista kapcsán az eszembe.
Végül angol nyelvű kedvenceim:
John Hornor Jacobs: Foreign Devils – a vadnyugati fantasy talán egyetlen magyar rajongójaként nem hagyhatom ki ezt a remek westernpunk sztorit a démonidéző római cowboyokról.
Tim Powers: Earthquake Weather – Powers az a szerző, aki bármilyen témával képes lenyűgözni. Akár Kalifornia szőlőtermesztésével is. (Ami egyébként egy magyar kalandor nevéhez fűződik, akit később Nicaraguában megevett egy krokodil. Komolyan.)
Blake Charlton: Spellbreaker – kicsit nehéz szülés volt ez az írnokpunk sorozat, de a befejező rész abszolút megérdemli, hogy a legjobb high fantasyk között emlékezzek meg róla.
Megan E. O'Keefe: Steal the Sky – a Gemmell-díjas sztori az újabb generációs Ködszerzet-regényeket idézi, gőzpunk és heist elemekkel, szórakoztató stílusban előadva.
Ambelin Kwaymullina: The Interrogation of Ashala Wolf – nem ötcsillagos darab, de el kell mondanom, hogy dreampunk YA disztópiát is olvastam tavaly, és tetszett!
Tim Lebbon: The Island – egy gemmell-i hős kalandja egy lovecraftpunk univerzumban. A szerző egyedi stílusban ír dark fantasyt.
Adrian Tchaikovsky: Blood of the Mantis – Tchaikovsky bogárpunk sorozatáról már elég sokat írtam, a lényeg az, hogy továbbra is nagy érdeklődéssel követem.
Brandon Sanderson: Words of Radiance – ennek az arcanepunk sorozatnak ugye most jelent meg magyarul az első része, amit én még 2015-ben olvastam. Az, hogy 3 évet vártam a folytatással, talán elárul valamit. Szerencsére a sorozat második része már egy nagyságrenddel izgalmasabbnak bizonyult az elsőnél.
Mishell Baker: Borderline – férfi olvasók szokták hangoztatni, hogy nagyon sok az urban fantasyben a lökött női főhős. Ebből kovácsol erényt a szerző, aki egy valóban lelki beteg, kiegyensúlyozatlan nőt tesz meg főszereplőnek fekete humorú fairypunk könyvében.
K. M. McKinley: The Brass God – az év abszolút kedvence ez a steampunk fantasy, egy ötrészes regényfolyam középső része. A szerző ritka jól kezeli a sok szálon futó történetet, valamint ötvözi a klasszikus és modern fantasy motívumokat. Anthony Ryan Draconis Memoriájának méltó konkurense.
Max Gladstone: Last First Snow – természetesen toplista nem múlhat el kedvenc weird fantasy szerzőm ügyvédpunk könyve nélkül.