Nora_Molnar 0


Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér
Gerlóczy Márton: Létra
>!
2019. augusztus 12., 07:09
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1981
226 oldal · ISBN: 9631519449
>!
2019. július 17., 23:41
>!
Scolar, Budapest, 2013
120 oldal · ISBN: 9789632444260
Hirdetés

Utolsó karc

>!
Nora_Molnar
Molyolók saját írásai

Veszprém 2019.08.04
Kreatív nép a magyar: néha olyan elképesztően jó, vagy rossz, vagy egyszerűen megdöbbentő megoldásokkal találkozom.
Például, amikor egy megyeszékhely egyetlen vasútállomásán, mely külsőre mit sem változott az elmúlt 50 évben. Rutintalan vasúti utasként, inkább az állomás mellékhelyiségét keresem, nehogy a vonaton kellemetlen meglepetés érjen.
Belépek a mosdó előterébe: hangosan, udvariasan köszön a vécésbácsi (35-45 közötti, vagy inkább kortalannak mondható férfi), közli, hogy automata az ajtó, 100 forintba kerül bemenni. Nagyot nézek, mert ingyenesre számítottam. (Az automata nyugtát nem ad.) A férfit kérdezem, hogy ez mióta van így: azt mondja, 4 hónapja. Előtte nyugtákat adtak, de az a rendszer nem vált be (nem részletezi), ezért lett automata. A három fülkéből kettő működik, a lezárton nagy, sárga tábla virít. Amíg várok, körbenézek. Bent az ötvenéves padló és a mennyezet is tiszta, enyhe vegyszerszagot érezni csupán. Az ablakra fehér kukászacskóból hevenyészett vitrázsfüggönyt tettek, így nem kíváncsiskodhat a peronról senki.
A fülke belseje, a kagyló, a fehér műanyagdeszka (van deszka!) is meglepően tiszta. Bőségesen van papír is a fali tartóban. Az ajtó belső oldalán zsineggel fellógattak egy doboz tisztasági betétet: vehetsz, ha szükségét érzed.
Működik a lehúzó is! Kimegyek a kézmosóhoz, látom, hogy a gyerekeim integetnek. A vécésbácsi felajánlja, hogy ingyen beengedi őket, ha szeretném. Hát jó: nem kell százas érme, mert egy tokennel enged be az ajtón bennünket.
Kézmosáshoz; mosolyogva sorolja, hogy mi minden van itt: kétféle folyékon szappan: használjuk az olívaolajasat, mert szerinte az jobb. Csöpög a kezünk, erre ő gyorsan letép két darab papírtörlőt. A gyerektől vissza is veszi a használtat, hogy ne kelljen a kislánynak a kukanyitással bajlódnia. Közben tovább nézelődöm, tiszta a mosdó, a tükör, egy polcra odakészített dobozból akár tampont is elvehet, aki akar. Jobban meglep ez az egész, mint az újévi leárazás a boltokban. Hangos viszontlátásra és sziasztokkal köszön el a mellékhelyiség kedélyes gondnoka.

Begördül a vonatom. Vadonatúj, automata ajtós, légkondis, sötétített ablakokkal. Felszállok, integetek a családnak. Helyet foglalok egy kényelmes plüss ülésen.
Pár perccel indulás után megjelenik a kalauz, köszön és egy kis műszerrel pittyent a mobilomon bemutatott e-jegyem QR kódjára, megköszöni, majd megy tovább.

Rácsatlakozom a MÁV wifire, és a telefonomon megírom ezt a pár sort az utódaimnak. A füzetem és a tollam véletlenül a nyaralóban hagytam.

(Ma Tóth Krisztina: Párducpompa című novelláskötete hatása alatt állok. Nem csak olvasmányos és elgondolkodtató, hanem kellően inspiráló az íráshoz is.)