nopet 40

(…)"Ültünk Magdával az ebédnél, és sírással összekötött dührohamom támadt, ezt én egyszerűen nem bírom tovább. Az értelmetlenségnek ebben a sivatagában nem akarok élni, nem tudok. Ami maga a megvalósult szocializmus volt, a rezsim, ahol nemcsak fogalmak nem léteztek többé, mert felbomlott mindenféle közmegegyezés, hanem dolgok sincsenek, hiszen minden tárgyat valami mással kell helyettesítenünk. Umbulda lett az életünk. Egy sufnirengetegben élünk. A sufnihoz épített sufnijában mindenki bütyköl még egyet a sufniján. Rendben, az élet másként nem fenntartható. Amiből nem következik, hogy az értelemmel is egyeztethető lenne. A túlélés nem élet. Vagy mit tudom én. Őrjöngtem. Nem lehet egy kurva borítékot kapni, amit le lehetne ragasztani. Nem ragadt a ragasztó. Majd leragasztom celluxszal. Aztán már a cellux sem ragadt. Magda régi szerkesztőségéből maradtak ilyen kerek ragasztókorongok, szerkesztőségi nyelven nyalókának hívták, rakj rá egy nyalókát, azok közül néhány még ragadt. Itt ordítoztam. Írok az államelnöknek. Ha egyszer a cellux sem ragad, jelentse be az államcsődöt."(…)

(…) "S hogy miért nem publikálhattam másutt [ti. a Jelenkor folyóiraton kívül], csupán a rendszerváltás után derült ki. Nem véletlen volt, hanem informális tiltás. Ehhez még hozzájött az illetékes szerkesztők személyes gonoszsága. Nem azt mondták, hogy ne haragudj, édes egy barátom, ezt az utasítást kaptuk, nem jelenhet meg egy sorod sem, hanem azt mondták, hogy kiadványuk színvonalához nem ér föl az írásom. Adjál másikat. Mondták az Élet és Irodalomnál, az Új Írásnál, az Alföldnél, a Kortársnál, mindenütt. Kérték, aztán visszaadták."(…)

„Én vagyok a magamhoz legközelebb eső példatár” – Beszélgetés Nádas Péterrel az Évkönyvről
https://www.es.hu/cikk/2021-12-22/karolyi-csaba-/en-vag…