Borzasztó nagy hanyagság volt részemről, hogy év elején félretettem a Lisey Történetét, és nem olvastam ki egy ültő helyemben. Utoljára azt hiszem A Mobiltól voltam annyira megrémülve, mint a Hosszú Sráctól, de főleg a Vihogóktól. Túl közel áll a gyerekkoromhoz az éjszakai Paragony.