nola  P 163


Összes kitüntetés 25


Kedvenc könyvek 21

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
József Attila: József Attila összes versei
Szabó Magda: Az őz
Sibylle Muthesius: Felhőgyerek
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Per Petterson: Lótolvajok
Száraz Miklós György: Lovak a ködben
Krasznahorkai László: Sátántangó
Anne Karin Elstad: Mert a napok gonoszok
József Attila: József Attila levelezése
Peter Ames Carlin: Bruce
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év

Kedvenc szereplők: Encsy Eszter, Margarita Nyikolajevna, Porfirij Petrovics, Rogyion Romanovics Raszkolnyikov

Kedvenc alkotók: Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, Jo Nesbø, József Attila, Per Petterson, Pilinszky János, Szabó Lőrinc, Szabó Magda, William Shakespeare

Kedvenc kiadók: Európa, Magvető, Scolar, Typotex


Aktuális olvasmányok

Ignacy Karpowicz: Szálkák
Hartay Csaba: Nem boci!
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
>!
2017. május 22., 17:22

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

>!
2017. május 21., 11:47
>!
2016. december 7., 09:10

Utolsó karc

>!
nola P
Könyvfesztivál

Az északi irodalom kedvelőit az idei könyvfesztiválon nehéz döntés elé állították a szervezők. Erlend Loe, norvég és Jussi Valtonen, finn írók könyvbemutatói ugyanis ugyanabban az időpontban kezdődtek.
Erlend Loe neve valószínűleg sokkal ismertebb, számomra mindenképp, míg Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek c. könyvére eddig csupán @Kuszma remek értékelése hívta fel a figyelmemet. Ez a finn szerző első magyar nyelven megjelenő regénye, és annak ellenére, hogy még csak nem is olvastam előtte a könyvet, mégis a Nem tudják, mit cselekszenek könyvbemutató mellett döntöttem. És nem bántam meg… =)

Április 23-án 15 órától kezdődött a bemutató a szerző, Jussi Valtonen, a fordító, Patat Bence, valamint Csányi Vilmos professzor részvételével. A moderátor pedig Gaborják Ádám volt, a JAK elnöke.
A Supka Géza terem teljesen megtelt érdeklődőkkel, az első sorokban ugyan akadt egy-egy üres szék, a hátsó sorokban azonban még álltak is néhányan.
Jussi Valtonen rendkívül szimpatikus ember. Már a bemutató előtt is kiszúrtam, mikor szembe jött velem a galérián, zakóján nagy kék CEU-s kitűzővel. Meglehetősen karakteres figura, így aki csak egy képet is látott róla, könnyen felismeri.
A beszélgetés során végig abszolút jelen volt, és éber érdeklődéssel tekintett mindenre és mindenkire.

A beszélgetés, ahogy sok más rendezvény is az idei könyvfesztivál alatt, úgy indult, hogy először Gaborják Ádám magyar nyelven, majd Jussi Valtonen angol nyelven felolvasta a Szépírók Társaságának közleményét, melyben tiltakozásukat fejezték ki a felsőoktatási törvény módosításával szemben, és kiálltak a CEU mellett. spoiler

A bemutató ezután finn és magyar nyelven zajlott. Patat Bence szinte észrevétlenül, halkan és gyorsan fordított Jussinak, a szerző által elmondottakat pedig fantasztikusan gördülékenyen adta át a közönségnek, egyszer sem éreztem, hogy a tolmácsolás miatt megszakadt volna a beszélgetés ritmusa. A finn nyelv pedig kifejezetten jólesett a fülemnek, csodálatosan dallamos.
Kezdésnek Gaborják Ádám pár mondatban összefoglalta, mit érdemes tudni a regényről annak, aki még nem olvasta. Ennek örültem, mert a későbbiekben akadtak kérdések, amik teljes megértéséhez valóban szükség volt néhány információra a történetről.
Így tudtam meg, hogy a főszereplő, Joe, neurológus kutató, a munkája kapcsán kerül kapcsolatba radikális állatvédőkkel, illetve a lánya, Rebecca történetszálán keresztül kerül a képbe egy iAm-nek nevezett technológia, és az ezzel összefüggésben álló, az agyműködésre ható szer.

Bevallom, a beszélgetés során feltett kérdéseket egyszer-kétszer kissé zavarosnak éreztem, és talán nem csak én, de szerencsére ez kifejezetten ösztönözte mind Jussit, mind Csányi Vilmost, hogy direkt és tömör válaszok helyett a kérdésektől elvonatkoztatva, hosszasan beszéljenek.

Két fő téma köré szerveződött a bemutató, az egyik az állatkísérletek, a radikális állatvédelem kérdése, a másik pedig az információs társadalom, új technológiák, mesterséges intelligencia témakör.
Jussi elmondta, hogy a könyv megírására elsősorban a jelen világ bonyolultsága és az azzal szemben érzett saját zavara, tehetetlensége ösztönözte; arra volt kíváncsi, hogy milyen eltérő valóságok jöhetnek létre attól függően, hogy az egyes emberek milyen információforrásokból tájékozódnak, milyen tényekre alapozzák az álláspontjukat, a világról alkotott nézeteiket. Fontos szerinte a tények tisztázása, azonban olyan korban élünk, amikor egyre nehezebb megegyezni abban is, mik ezek a tények.
Elárulta, hogy bár a tudományos világról vannak saját tapasztalatai, pszichológusként az ő területe távol áll a főszereplő, Joe területétől, a neurológiától, annyira azonban mégis csak közel, hogy „merészelt blöffölni”. Egyértelműen a jelenlegi világról akart írni, még ha néha ez jobban is sikerül úgy, ha picit elrugaszkodunk a valóságtól. Írás közben többek között az foglalkoztatta, hogy hogyan használjuk az újfajta technológiákat, hogyan alakítja át az életünket. Arra a kérdésre válaszul, hogy a regényben megjelenő iAm készülék gondolata honnan jött, Jussi humorosan úgy fogalmazott: Erre nem nagyon tud válaszolni, ő ugyanis ugyanúgy meglepődött, mikor Joe lányának szobájában előkerült a készülék, mint maga Joe.

Csányi Vilmos szerint a Nem tudják, mit cselekszenek fordulatos, letehetetlen regény, és remek technikával megírt mű, amit mindenkinek csak ajánlani tud. Elmesélte, hogy mikor felkérték, hogy vegyen részt a bemutatón, és olvassa el a könyvet, éppen költözködött, ezért remélte, hogy egy rövidke kötetről lesz szó. Meglepte az ötszáz oldalnyi szöveg, úgy tervezte, majd harminc oldalanként elolvassa, de végül annyira magával ragadta, hogy négy nap alatt a végére is ért.
Megosztotta a gondolatait arról, mennyire kaotikus viszonyok között élünk a jelenben. Hogy míg a múlt világait az egyes kultúrák határozták meg, a mai embernek nincsenek a kultúra által meghatározott fogódzkodói, ezért bizonytalanok vagyunk. Az internet, a közösségi média, a mobiltelefonok lehetővé teszik bárki számára, hogy azonnal megossza a gondolatait, és ezek a gondolatok rengeteg másik emberhez jutnak el, nekünk pedig egyre nehezebb dolgunk van, ha el akarjuk dönteni, kinek higgyünk, melyik tényt fogadjuk el. Hozzátette, hogy az ember nem ilyen szociális környezetre lett tervezve, hanem szilárd szabályokra épülő közösségi életre, de ehelyett ma „egyszemélyes közösségekként élünk.”
Mesélt továbbá arról, hogy nagyon nehéz a jövőről bármit is mondani, hiszen „nem beszéljük a jövő nyelvét”, ötven évvel ezelőtt egy a mai korban játszódó történetet lehetetlen lett volna előadni az olyan szavak ismerete nélkül, mint az internet vagy a mobiltelefon. Így ma is csupán tendenciák bemutatására vállalkozhatunk, amit szerinte Jussi is tesz a könyvében, megmutatja, hogy ha egy adott tendencia folytatódik, az hová vezethet.
A mesterséges intelligencia kapcsán megjegyezte, hogy nem azon kell gondolkodunk, mennyire vagyunk messze az MI korától, ugyanis itt élünk benne. Szerinte a jelen világunk is a mesterséges intelligenciákra épül, semmilyen szervezési, irányítási feladat nem lenne megvalósítható nélküle, és ha egyszer csak mindenhol lekapcsolnák az áramot a bolygón, az emberiség heteken belül kipusztulna. Nem kérdés tehát, hogy akarjuk-e, elfogadjuk-e a mesterséges intelligenciák létezését, mivel kényszerhelyzetben vagyunk, muszáj alkalmazkodnunk.
Szó esett még arról is, hogy a technológiai fejlődés milyen hatással van az evolúcióra, amire Csányi úgy válaszolt, hogy „az evolúció egy folyamat, az életnek a létezési módja”, Jussi Valtonen pedig elmondta, hogy a testünk, az agyunk, a kognitív folyamataink hosszú idő alatt fejlődtek ki, mindenféle technológiai segítség nélkül, és a jelenlegi képességeinkkel nem feltétlenül tudjuk felfogni a technológiai újítások következményeit.

A beszélgetés másik fő témaköre, az állatkísérletek, állatvédelem kapcsán olyan kérdések hangzottak el, hogy vajon a regényben megjelenítetthez hasonlóan mély konfliktusok vannak-e jelenleg is az állatkísérleteket végző kutatók és az állatvédők között, illetve volt-e konkrét eset, ami miatt a szerző elindította ezt a szálat a regényben, egyáltalán milyen a neurológia és az állatvédelem viszonya.
Jussi megosztotta a közönséggel, hogy őt íróként elsősorban nem a konkrét kérdésfelvetések érdekelték, nem azt kutatta, hol húzódik a határ, mit lehet, és mit nem lehet megtenni az állatokkal, hanem hogy a társadalom hogyan viszonyul ehhez a problémához. A szemben álló felek közti kapcsolat dinamikája foglalkoztatta.
Csányi Vilmos etológusként jóval hosszabban fejtette ki a gondolatait a témáról. Elmondta, hogy Desmond Morris angol etológussal van egy állásponton, aki az állatokkal kötött szerződésről értekezik Az állati jogok szerződése c. könyvében. Az embernek humánusan kell viszonyulnia az állatokhoz és cserébe a táplálékért, az állatok által végzett munkáért gondoskodást, védelmet nyújtani nekik, a felesleges szenvedést mérsékelve. Csányi azért még hozzátette, hogy ebbe a szerződésbe nyilvánvalóan az állatok nem egyeznének bele…
Mesélt arról, hogy az állatkísérletek szabályozásának kérdése a rendszerváltás környékén kezdett előtérbe kerülni Magyarországon, ekkor merült fel az igény, hogy etikai bizottságok alakuljanak a különböző egyetemeken, kutatóintézetekben, elkezdtek figyelni arra, hogy feleslegesen ne ismételjenek meg kísérleteket, hogy a kozmetikai ipar szövettenyészeteken is kísérletezhet élő állatok helyett. Szóba került a 2012-es Cambridge-i nyilatkozat, melyben agykutatók elismerték, hogy a gerinces állatok hasonló idegrendszerrel rendelkeznek, mint az emberek, és a tudat megnyilvánulásában csupán fokozati és nem minőségi különbségek vannak. Ennek kapcsán olyan megdöbbentő tényeket is megtudhattunk, hogy 20-30 évvel ezelőtt a tudósok még az újszülöttekről is azt gondolták, hogy nem éreznek ugyanúgy, mint az idősebb gyerekek vagy a felnőttek, és előfordult, hogy érzéstelenítés nélkül végeztek rajtuk műtéteket. Ezt az elképzelést Csányi a tudomány egyik tévútjának nevezte, majd kiemelte, hogy a legfontosabb megérteni az etikai felelősségünket. Éppen ezért véleménye szerint a radikális állatvédőkre szükség van, mert ha elítélendőek is bizonyos cselekedeteik, ezek elvezetnek a szabályok kialakulásához.

Összességében rendkívül érdekes, jó hangulatú könyvbemutató volt, ahol a beszélgetésben résztvevők, és a közönség sem unatkozott. A témák természetéből és az idő rövidségéből adódóan nem lehetett igazán mélyen elmerülni a részletekben, én szívesen hallgattam volna még néhány órán (vagy napon) keresztül mind a szerző, mind pedig Csányi Vilmos gondolatait. Ami viszont egészen bizonyos, hogy ha eddig nem terveztem volna, hogy elolvasom a könyvet, a bemutató után semmi esetre sem tudnám kihagyni.

Kapcsolódó könyvek: Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek

Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek

Kapcsolódó alkotók: Csányi Vilmos · Jussi Valtonen

6 hozzászólás