nimphea 2



Kedvenc könyvek 13

Wass Albert: A funtineli boszorkány
Agnes Golenya Purisaca: Az aranyasszony útja
Agnes Golenya Purisaca: Az Aranykapu
Agnes Golenya Purisaca: A perui papnő
Wass Albert: Rézkígyó / Hagyaték
Joanne Harris: Csokoládé
Joanne Harris: Csokoládécipő
Joanne Harris: Csokoládés barack
Újszövetség
Johanna Paungger – Thomas Poppe: Útmutató Hold
Paulo Coelho: Brida
Széchenyi István: Lovakrul
Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Dharmachari Nagaraja: Újabb esti Buddha-mesék
Dharmachari Nagaraja: Esti Buddha-mesék
Carol Stock Kranowitz: Zűr-zavaros gyermek
Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes
>!
2019. október 20., 19:40
>!
Synergie, 2017
144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9788073704551
>!
2019. október 15., 18:50
>!
Synergie, Budapest, 2017
144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631240450 · Fordította: Janiga Éva · Illusztrálta: Sharon Tancredi

Carol Stock Kranowitz: Zűr-zavaros gyermek Az érzékelési rendellenesség felismerése és kezelése

>!
2020. február 17., 14:45
>!
Studio Nagy, Dunakeszi, 2012
368 oldal · ISBN: 9789630836012 · Fordította: Nagy László Lajos
>!
2020. április 21., 22:33
>!
Park, Budapest, 1992
104 oldal · ISBN: 9635301731 · Fordította: Havas Krisztina · Illusztrálta: Rózsa György
Hirdetés

Utolsó karc

nimphea>!

Eredj, ha tudsz…
Eredj, ha gondolod,
hogy valahol, bárhol a nagy világon
könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
eredj…

Szállj, mint a fecske, délnek
vagy északnak, mint a viharmadár,
magasából a mérhetetlen égnek
kémleld a pontot,
hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
hiszed: a hontalanság odakünn
nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
hogy odakünn a világban nem ácsol
a lelkedből, ez érző, élő fából
az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának
észrevétlen ezer új hangja támad,
süvít, sikolt,
s az emlékezés keresztfáira
téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,
ki rab hazában élni nem tudott,
de vállán égett az örök kereszt,
s egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
meglátogatták az itthoni árnyak,
szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
a szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták…
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:
inkább, semmint hordani itt a jármot,
szórd a szelekbe minden régi álmod;
ha úgy látod, hogy minden elveszett,
menj őserdőkön, tengereken túlra
ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,
leszek az alj a felhajtott kupában,
az idegen vérben leszek a méreg,
miazma, láz, lappangó rút féreg,
de itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,
mely temet bár: halló fülekbe eseng
és lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyújtózsinór,
a kanóc része, lángralobbant vér,
mely titkon kúszik tíz-száz évekig
hamuban, éjben,
míg a keservek lőporához ér.
És akkor…!!

Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de addig, varjú a száraz jegenyén:
én itthon maradok.