Nikita88 5



Kedvenc könyvek 61

Stephen King: A Setét Torony – A harcos
Stephen King: A Setét Torony – A hármak elhívatása
Stephen King: A Setét Torony – Puszta földek
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Stephen King: A Setét Torony – Átfúj a szél a kulcslyukon
Stephen King: A Setét Torony – Susannah dala
Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony
Stephen King: Állattemető
Stephen King: Tóparti kísértetek
Stephen King: 11/22/63
Stephen King: A ragyogás
Stephen King: A sárkány szeme

Kedvenc sorozatok: A békés harcos útja, A bourbon királyai, A ragyogás, A Setét Torony, A szabad akarat játéka, A szabadulás, A talizmán, Anita Blake, vámpírvadász, Árnyalat, Az Édesvölgyi Suli szerelmes ikrei, Az éhezők viadala trilógia, Elements - Az vagy nekem, Fekete Tőr Testvériség, Grant County, Harry Potter, Kór-trilógia, Lányok, Locke & Key, Rizzoli & Isles, Szigor

Kedvenc kiadói sorozatok: Libri Insomnia

Kedvenc szereplők: A kis herceg, Albus Dumbledore, Augustus Waters, Blaylock, Carrie White, Csikócsőr, Daniel Anthony "Danny" Torrance, Dolores Claiborne, Dr. Jane Whitcomb, Dr. Maura Isles, Draco Malfoy, Eddie Dean, Filius Flitwick, Fred Weasley, George Weasley, Harry Potter, Hazel Grace Lancaster, Hermione Granger, iAm, Jack Torrance, Jake Chambers, James Potter, John Matthew, Lassiter, Lizzie King, Minerva McGalagony, Molly Weasley, Neville Longbottom, Odetta Holmes, Oliver Wood, Perselus Piton, Qhuinn, Rehvenge, Remus Lupin, Roland Deschain, Ron Weasley, Rubeus Hagrid, Sirius Black, Susan Delgado, Susannah Dean, Sybill Trelawney, Szentesy Igor, Tohrment, Trez, Tristan Cole, Tulane 'Lane' Bradford, Vishous, Wrath, Xhex, Zsadist

Kedvenc alkotók: Ady Endre, Agota Kristof, Brittainy C. Cherry, Fekete István, Feldmár András, J. R. Ward, Joe Hill, József Attila, Karin Slaughter, Papp Ádám, Stephen King, Stephen King (Richard Bachman), Tess Gerritsen

Kedvenc kiadók: Alexandra, Európa, GABO, Libri, Park, Szukits, Ulpius-ház

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Bakó Csaba – Kertész Tímea: Liliput Hollywood
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 1.
Elizabeth Lim: Fénytörések
Hugh Laurie: A balek
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek
>!
2019. június 20., 15:39
>!
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150048352
>!
2020. július 8., 19:01
>!
Fumax, Budapest, 2019
560 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700890 · Fordította: Totth Benedek
>!
2020. május 23., 09:56
>!
Manó Könyvek, Budapest, 2020
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634038344 · Fordította: Bús Teodóra
>!
2020. június 29., 07:22
>!
Kelly, Budapest, 2004
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639667388 · Fordította: Ördögh Bálint
1 hozzászólás

Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek Egy boldogságkereső fiatal nő útja Itálián, Indián és Indonézián keresztül

>!
2020. május 21., 21:12
>!
Partvonal, Budapest, 2017
358 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155283888 · Fordította: Balázs Laura
Hirdetés

Utolsó karc

Nikita88>!
Molyolók saját írásai

Megint eltelt egy év, szépen lassanként ismét ujjammal érem a következő születésnapomat. Ebben az évben sem változott semmi, maximum annyi, hogy okosabb lettem. Nem lett nagyobb az arcom, tévedés. Még mindig tudom, hol a helyem. Csak egyszerűen annyi történt, megtanultam, hogy semmit nem érek az emberek szemében, csak addig vagyok jó, míg úgy ugrálok, ahogy ők fütyülnek. Ha én kérek valamit, akkor jön a „persze. De…” Mert mindig van egy de. Ezután általában nem fektetnek annyi energiát a kérésembe, és természetesen nem jön össze. Én meg persze megértem, hisz megpróbálták. Eddigi éveim alatt is tudtam ezt, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem. Nem ért váratlanul, csak egyre jobban fáj. Rám mindenki számíthat, de én senkire. Mert mindig csak az van, hogy „visszaadom, amit rám költöttél”. Ilyenkor mindig az jut eszembe: A pénz nem boldogít. Mert azt érzem, hogy minden egyes alkalommal, mikor nekem kellene valami és jön egy de, a lelkem meghal egy kicsit, mert ismét csalódtam. Hisz én nem számítok annyira, hogy ezek teljesítve legyenek. De ennek ellenére is segítek és én vagyok az, akihez lehet fordulni, ha baj van. Az is én vagyok, aki mindig megy, hogy bocsánatot kérjen, ha valakit megsértett. Még akkor is, ha nem én hibáztam.
Belém vésődött továbbá, hogy az emberek folyton korlátoznak, mert nincs az, hogy önzetlenül tesznek valamit, csak azért, hogy valaki jól érezze magát. Megteszik, de bizonyos keretek között. Megszűnt az a mai világban, hogy boldogan nézi valaki más önfeledt örömét és kizárólag azért tesz valamit, hogy a másik érezze a tényleges őszinte törődést, figyelmet.
Kontroll van, mit csinálsz, hol vagy, ekkorra legyél itt és ott. A magad ura vagy és azt csinálsz amit szeretnél és számíthatsz rám ha kell meghatározások jelentéstartalmai csak elvben léteznek, amint kimondatnak el is felejtődnek rögvest. Igazából nincsenek komolyan gondolva, csak mondják, mert szépen hangzó mondatok
… és végül: Megtanultam idén azt, hogy ne beszélj senkinek a terveidről, mert keresztbe húzzák őket az első adandó alkalommal. Ilyenek az emberek, féltékenyek a sikerekre, arra ha valaki próbál tenni magáért. Ha panaszkodsz, akkor magukban örülnek, hangosan meg azt mondják ki, hogy „megint feladod” vagy „ez gyávaság”. Szóval a legjobb amit tehet az ember gyereke, hogy kussol, tűr, nyel és mosolyog. Így nem lehet baj. Aki utálni akar az úgyis fog, tökmindegy, hogy mit csinálunk. Ne várj elismerést, köszönetet, hálát, viszonzást, megbecsülést. Csak csináld. A halál után meg már úgyis mindegy, hogy mit mondanak rólad, azt már nem hallod.
Összességében az van, mint minden évben: Még mindig tudok annak örülni, ha az én segítségem révén lesz valakinek egy picit is egyszerűbb. Sajnos nem tudok annyit segíteni érdemben, mint szeretnék, de az utolsómat is képes vagyok másokra áldozni még úgy is, hogy nem kapok ezért vissza semmit. Nyugodtabban alszom, ha tudom, hogy megtettem, ami tőlem telik legyen ez bármelyik területe az életnek.
Egyébként meg egyre jobban érzem bizonyos dolgok hiányát. Ezek tények, nem mártírkodás. Hiányoznak a normális, értéket hordozó emberi kapcsolatok, a tartalmas beszélgetések (mikor nem az a téma, hogy mi nincs és valami mennyire rossz), az őszinte nevetés, az ölelés (még ha csak pár másodpercig is tart). Hiányoznak a színek.
Fáradok, érzem, úgy pihennék már. Aktívan. Kimennék a világból, csakhogy végre kiszakadhassak a hétköznapi muszájból, a kötelességből, a létfenntartásból. Hiányzik az élet.

1 hozzászólás