… úgy mész be a könyves boltba, hogy márpedig te egy olyan könyvet fogsz találni magadnak, amiről még nem hallottál és a polcok között bóklászva rájössz, hogy ez bizony, nem is olyan egyszerű feladat.
Nálam már „hagyomány”, hogy ha munkahelyet váltok, akkor ennek örömére veszek egy könyvet. És nem a szokásos rendelős módszerrel, hanem beszabadulok egy könyvesboltba, végigradarozom a polcokat és választok valamit. Ez alkalommal ezt megspékeltem azzal, hogy úgy döntöttem, hogy olyat könyvet fogok választani, amiről még nem hallottam. A krimi és romantika szekciót általában elkerülöm, előbbit azért, mert a krimiket általában csak egyszer olvasom el, így azokat inkább kölcsönzöm, utóbbit pedig azért, mert nem nagyon olvasok romantikus irodalmat, ez pedig még tovább nehezítette a dolgomat. Végül, úgy 10 perc keringés után találtam egy könyvet, ami felkeltette az érdeklődésemet, de mivel eléggé gyerekkönyvnek tűnt, ezért először visszatettem a polcra. De nemsokára megint ott toporogtam előtte. Akkor már azon agyaltam, hogy vajon van-e ebből a könyvből másik példány is, mert az az egy, ami kinn volt, kissé már megviseltnek látszott, ki tudja, hányan tapizták meg előttem. Kerítettem egy eladót és megkérdeztem, de azt mondták, nincs több belőle, úgyhogy megint magára hagytam egy kicsit. Aztán öt perc múlva visszasündörögtem érte és hazahoztam. ^.^
