narziss 0



Kedvenc könyvek 61

Hermann Hesse: Narziss és Goldmund
Hermann Hesse: Demian
Márai Sándor: Füves könyv
Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang
George Orwell: 1984
Yann Martel: Pi élete
Örkény István: Egyperces novellák
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Weöres Sándor: A teljesség felé
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Hirdetés
Hirdetés

Utolsó karc

>!
narziss

Egy hópehelytől is összeroskadó, rémült emberi kiáltás vagyok én, szüntelenül sietek, hogy napi két-három órát tétlen-tevékenyen álmodozhassak, mert jól tudom, úgy zajlik az ember élete, mint ahogy a kártyák keverednek, s meglehet, jobb volna, ha kimosnának és egy keszkenőbe bugyolálva elhajítanának, olykor úgy teszek, mintha egymilliót szimatoltam volna meg reményteljesen, bár jól tudom, hogy nyereményem végül egy kacagó hulla csupán, hogy mindez a nagy parádé egy csepp ondóval vette kezdetét, és a tűz pattogásában ér véget, ily szép kezdetekből ily csúf a vég, a csinos pofi mögött Halál komát becézgeted, az esőben virágot öntözök, a fülledt júliusban decemberi szánkót vonszolok, s hogy lehűtsem magam a forró nyári napokon, eliszom a pénzt, amit tüzelőre tettem félre, hogy majd télen melegem legyen, mindig elborzadok, hogy az emberek nem borzadnak el, mily rövid is az élet, milyen kevés idő jut bolondozásra és részegségre.

Hrabal: Az önvilágámító tanonc kalauza (részlet)

Villon vagy Hrabal? Tegnap este nem haltam szomjan a forrás víze mellett, sőt… :) A Weöres Sándor Színházban Hrabal Szigorúan ellenőrzött vonatokját láttam a cseh Ivo Krobot rendezésében.
Ivo Krobot Hrabalnak is közvetlen munkatársa volt, körülbelül 20 munkáját alkalmazta és állította eddig színpadra. Az előadás befészkelte magát rendesen a szívembe: keserédes hangulata és a végkifejlet ellenére is mosolygok belül; ha csak rágondolok, már akkor is. Mélyen emberi, szívmelengető, szeretettel készült és átadott munka, csodálatosan felfénylő pillanatokkal.
Számomra az az igazi színházi élmény, ami teljes belefeledkezést hoz: tökéletes bevonódást. Amikor annyira ott és bent létezem – lélegzem – érzelmileg magam is a darab világában, hogy nincsenek tudatos kritikai észrevételeim, csak a teljes elvarázsolódás, és semmi, de semmi sincs, ami ebből ki tudna zökkenteni. Tegnap főként a második felvonásban éltem meg ezt. Az előadás kiváló, a Milos Hrmát és Hubicka urat alakító színészpáros: Balogh János és Bajomi Nagy György kettőse telitalálat.
Egy remek, értő-elemző írás az előadásról Ölbei Lívia tollából itt:
http://ellenfeny.hu/szinhazmuveszet/videk/papundeklire-…
A ráadás: a darab leporelló jellegű színlapja. Ennyire igényes munkával még nem találkoztam. 8 oldal: nem csupán a megszokott színésznévsor és az előadás készítői kaptak helyet benne, hanem a díszletterv, Hrabal és Ivo Krobot életrajza (képekkel), Ivo Krobot (akinek – állítása szerint – tetszenek az ivócimbora, ivókút, ivópohár és más hasonló magyar kifejezések) nézőknek szóló üdvözlete. Szívem szerint ezt is idézném, annyira kedves és annyira arról tanúskodik, hogy a próbaidőszak heteiben sikerült belaknia városkánkat, a szállását, a Romkert büfét, ésatöbbi, ésatöbbi. Aztán részletek a Gyöngy a mélyben c. Hrabal-könyvből, illetve Az önvilágámító tanonc kalauzából. Hogy az élményt maga a mester koronázza meg ars poeticájával, és hogy az elragadtatott nézőnek legyen mit olvasgatnia a gyér lámpafényben, amíg a 22.00 órás buszra vár az Ady téri megállóban. :)
A korona ékköve: néző mellett egyszer csak feltűnik egy hús-vér színész – igaz, a másik, épp műsoron lévő előadásból (Játék a kastélyban) –, szintén a buszra vár. Néző (én) Hrabalt olvasgat, Vass Sziszínészünk hátizsákjából ugyancsak vaskos könyvet vesz elő. Néző somolyog magában, majd a buszra felszállva kukkol és – nagy öröm! – észlel. A színész Jo Nesbo valamelyik krimijébe mélyed, végig az utazás alatt. A busz halvány neonvilágításában, teljesen a könyvbe feledkezve. Néző jólesően nyugtázza a lelki rokonságot, maga is gyakorta vezeti le skandináv krimikkel a feszültséget.
Bohumil, Ivo, Sziszi, bearanyoztátok a tegnap estém, köszönöm. :)

Terebélyes fa vagyok én, koronám telis-tele figyelő és mosolygós szemekkel, melyek mindig a kegyelem, meg a véletlenek és szerencsétlenségek fogattengelyének állapotában leledzenek, micsoda gyönyör a vén törzsön a friss hajtású vessző, micsoda gyönyör az ifjú vesszőn az épp hogy megszületett levelek nevetése, a szeszélyes áprilisi időjárás, ez az én klímám, a leöntött abrosz a lobogóm, melynek hullámzó árnyékában nemcsak a vidám eufóriát élem meg, de a lecsúszást is, és a feltámadást.

Hrabal: Az önvilágámító tanonc kalauza (részlet)

További részletek Az önvilágámító tanoncból: http://moly.hu/idezetek/189033

Kapcsolódó könyvek: Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok

Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok