#19 – 2021.01.15. péntek
Nem egy egyszerű nap volt. De kezdjük az elején. Nehéz írni, főleg, hogy alig kapok levegőt a bordáimtól.
A mai nap pedig megtettem azért a lépést, hogy talán visszakapjam a normális alvásomat. Reggel 5:35kor felkeltem, hogy laborra mehessek. Tizenharmadikán megkaptam a beutalómat a doktonőtől, s ma már mehettem is. A vérvételre könnyedén bejutottam, bár megijedtem elsőre attől a katonásrendtől, amit a rendelőben tapasztaltam. Ijesztő volt egy pillanatra, de valahogy túllendültem rajta. A betegfelvétel rendben ment, az már kevésbé, ahogy vért vettek. Anyukám nővérként már nem egyszer vett tőlem régebben vért. Emlékszem, mindig megpaskolta mind a két karhajlatomat, hol látszik jobban az ér, ahonnan leveheti. Eddig mindig a jobb karomból vette, mivel ott látszik szabad szemmel is. A hölgy itt semmit sem csinált, de nagyon sápadt lehettem, mert megkérdezte nem leszek ugye rosszul. Nem érzékeltem magamon ugyan, hogy rosszul lennék, viszon miután kényelmetlenül levette a három fiola vért, utána nem éreztem magam fenségesen. S ezek után még menjek át egy röngenre. Felmentem ugyan a harmadik emeletre… de belegondoltam, hogy itt kell még lenne, maszkban. Főleg úgy, hogy a fájó bordáimtól alig kapok levegőt… nem ment. Lehet röhögni, lehet szidni… de egyszerűen nem ment. Hétfő délután bemegyek újra, megcsináltatom a röntgent, de én ma nem bírtam többet ott lenni.
Nagyihoz bementem, megreggeliztem, kaptam kakaót is, talán egy fokkal jobban is lettem, de nem teljesen. Most is érzem a rosszullétet magamon, a fájdalmat a jobb alsó bordáimon.
Nagyitól lementünk Isaszegre, vettünk valami kaját, meg bevásároltunk, majd felmentünk a telekre. A kinti hideg levegőn nem volt baj, egész jól ment minden. Hazafele viszont már egyre jobban éreztem, hogy nem stimmel a jobb alsó rész. Nagyi előtt nem montam, inkább mentem tovább. Vettem magamnak kaját, majd mehettem vissza nagyihoz, mert kizárta magát a lakásból. Egy picit időztem nála, míg sikerült valamennyire felmelegednem, majd hazaindultam. A busz úton olvastam, majd miután leszálttam a buszról felsétáltam.
Itthon süti illat fogadott, apum párja ugyanis felhasználta az ananászt, ami rajtunk maradt. Később apuékkal vacsoráztam, maj zuhany. Illetve előtt megpróbáltam tanulni valamennyit, de képtelenség. Annyira fáradtnak érzem magam, annyira fáj mindenem, hogy szeretnék végre egy jó hosszú alvást. Persze átmenni is szeretnék vállpénzből. Szóval ha ma nem is, de holnap, vasárnap, hétfőn, amikor csak tudok átolvasom legalább a kidolgozott példákat.
Most viszont valahogy alvást kell magamból kicsikarni.