napkut KU Napkút
Kiadói sorozatok
120 Haiku · Budai históriák · Világszirmok · Hang–Kép–Írás · Drámatájak · Káva Téka - Napút-füzetek · Remekírók · Tündérmesék magyar és horvát nyelven · Sokunk karácsonya · Összes sorozat »
Könyvek 1050
Karcok 164
MEGJELENT
Ebben a valaha volt kertvárosban nincsenek már őzek, őket keresve csak emberi nyomokat találunk. Sebeket, emlékeket, az urbanizált természettel eggyé pusztuló elhagyott tárgyakat. A civilizáció és a természet szürreális organikusságát csak akkor vesszük észre, ha elhagyjuk ezt a tájat, és minden visszatérésünkkor újra gyermekké válunk. Így érik mítosszá az idő, meglátjuk a tóparton a küllőjeszakadt állatokat, megértjük, hogy az égboltról egy űrben fogant őshüllő szeme néz ránk, és arra figyelmeztet, hamarosan mi leszünk az utolsó agancsos szigetlakók. Sebestyén Ádám ökológiai és mitológiai kozmológiája megfigyeléseinkből és belső világunk kivetüléseiből építkezik. Az elmúlt és elmúló nyarak képei e költészet tétjeként hatalmas esztétikai és morális dilemmával szembesítenek: emlékeink miért csak a hiány és pusztulás felismerése által válnak megőrizhetővé?
MEGJELENT
Nem kérek kegyelmet, feloldozást, hordozom
Keresztem ítéletnapig. De érted imádkozom,
Hogy a pokol tüzében égj az örökkévalóságig.
És akkor majd örvendeznek csontjaim, hallok
Örömet és vigasságot, tánc lesz ott és énekszó,
Ahová csak belépek. És fényesség. Örök békesség.
MEGJELENT
A férjem Nofretetének hívott, és társuralkodójává akart tenni. Soha nem fűlött a fogam uralkodáshoz. Őt se uralkodónak szerettem. Töretlenül hiszek valami másban, mint az uralkodás.
(Szerelemképzetek – Vieux maître et vieille maîtresse)
Megyek utánad, földig ér a lábam, poroszkálok, ügetek. Mehetsz trappban, belőle vágtában, a vágta a te világod. Meg akarok jelenni lelki szemeid előtt én, a te Sancho Panzád. Én a te Sancho Panzád akarok lenni!
(Adottság – Ó, ha tudtam volna)
A szénporosan szétfútt felhőknek köszöntem, hálásan, hogy odabámultam és megtorpantam a hangyafarm-város rohanásában. Álltam, mit sem törődve a lökdösődőkkel, a nekem ütődőkkel és a hangzavarral, a bolybeliek nekem is át akarták adni a helymegjelölést, hogy én is oda tartsak, hogy szolgáljak a királynőnek, akiért élni érdemes, de a piszkos, szétmosódottá fútt felhők kikapcsolták a vevőkészülékemet. A faj számára halottá váltam, és csodával lettem teli.
(Földközel – Hangyavilág)
MEGJELENT
„A költő olykor nem más, mint selymes döglégy, tündöklő kis metálzöld Ford. Farkasok falkamelegébe vágyik. Csomagol. Folyton úton van. Kontinensek, nemzetségek és fajok között. Hol kutyaként bukkan föl, akit feslett majommancsok bosszúja fenyeget, és kiugrasztja a sebességet a nyúlból, hol a pápa rinocéroszaként hajójával zátonyra fut, míg bundás gitárokat pörget az ég, és a réten nyugdíjasok nyihognak. Megint máskor pedig a sültgesztenye-éjszakából kígyózik elő, és oroszlánokat csábít tengelyének minden görbületébe. És mi csak nézünk, mint a vaszabis mandulával tömött medvék. És nem tudjuk, mi ez, de jó nagyon. Állatpoétika at its best. De nem is érteni kell, csak komótosan elszopogatni.
Márton Ágnes verseit a számos külföldi megjelenés és díj után végre magyarul is olvashatjuk. Ez pedig ünnep a javából, mert a szerző magával hoz valamit az angolszász (és más nemzeti) hagyomány(ok)ból, ami itthon nem őshonos. A maró öniróniát, a fölszabadult játékosságot, és ami még ennél is fontosabb, a szédítően gazdag, privát költői nyelv kialakításának belső igényét, a klasszikus avantgárd bretoni szabadasszociációját vegyítve Ted Hughes magánmitologikus Varjújával.” (Závada Péter)
„Márton Ágnes kötetének olvasója mintha Noé bárkájára szállna föl. Minden versben más állat beszél, vagy más állatot szólít meg az emberi hang. A legkisebbektől a legnagyobbakig. Márton Ágnes bárkája azonban nem a menekülés hajója, nem a kegyelem hírnöke. Ellenkezőleg, vad és kellemetlen, apokaliptikus hely, szenvedések, kínzatások színhelye. A versek telis-tele vannak váratlan képzettársításokkal, a hangjuk zabolátlan, eltörlik az állati és az emberi minőségek határait. Márton Ágnes nyelve felismerhetően egyedi, megszólalása emlékezetes esemény.” (Schein Gábor)
MEGJELENT
Gondolatainkban a selyemút kultúránk határtalanságának és időtlenségének az egyik szimbóluma. Persze a valóságban a selyemút – tulajdonképpen selyemutak – a térben és az időben is véges. Először – ha jól tudom, első magyarként – 2014-ben jártam be sejtelmes helyeit. Két és fél hónapig tartott az utam, nyolc országon át: Kína, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Kazahsztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Irán és Törökország. Majd Törökországba visszatérve (2019), Kelet-Törökország után Irakot is meglátogattam. Innen, játszva az idővel, visszagondolva az egyik iráni utamra (2011), megérkeztem Azerbajdzsánba (2021). Ez a könyv erről a négy útról szól.
MEGJELENT
Elsősorban a Donnert családnak – amely mindörökre beírta nevét a cirkusz történelmébe – ajánlom ezt a könyvet, amely az ő tiszteletükre és felmenőik emlékére készült. De ajánlom mindazoknak is, akik a cirkuszi miliő megismerése mellett az utazó vidámpark életébe is szeretnének betekintést nyerni. Munkám során számos interjút dolgoztam fel: nem hétköznapi hivatást és életformát választó emberekkel beszélgettem, többek között artistákkal és állatidomárokkal, akik színes és érdekes történeteikkel tették feledhetetlenné a napjaimat.
MEGJELENT
Az Előfeledések líranyelvét a rímeket és dalformákat elhagyó fajsúly, a komorabb létalakzatokkal is számot vető személyesség, a drámai jambusokba öltöztetett ontológia határozza meg. Halmai Tamás legújabb versei a napi apróságok világára vetnek metafizikus tekintetet. Mindezt naplószerű elszántsággal.
A kortárs magyar irodalomban szokatlan kiterjedés – 777 hétsoros versről, azaz „félszonettről” van szó – nemcsak mennyiségi mutatvány: a formanyelvi sorozat a megtalált alaktan révületében a józanság lehetőségeit keresi. Pátosszal (mert komoly kérdéseket tárgyal), játékossággal (mert a komolyság fölemésztené magát), neologizmusok, hapax legomenonok és lírai axiómák-szentenciák segítségével (mert mindig a nyelv önmegújító hajlama csalja elő belőlünk az újat, a mást, a reménytelit), az artisztikus filozofikumot a populáris regiszterek felé is megnyitva (mert a sci-fi vagy a fantasy képzeleti kompetenciáinak a létköltészeti ambíció is hasznát veheti).
Halmai Tamás előfeledései a klasszikus alaktannal, azaz a hagyományokkal folytatott párbeszéd szándékából sajátos lírai antropológiát bontanak ki.
Kapcsolódó könyvek: Halmai Tamás: Örömmévalóság · Halmai Tamás: Seb és szellem
ELŐKÉSZÜLETBEN
A férjem Nofretetének hívott, és társuralkodójává akart tenni. Soha nem fűlött a fogam uralkodáshoz. Őt se uralkodónak szerettem. Töretlenül hiszek valami másban, mint az uralkodás.
(Szerelemképzetek – Vieux maître et vieille maîtresse)
Megyek utánad, földig ér a lábam, poroszkálok, ügetek. Mehetsz trappban, belőle vágtában, a vágta a te világod. Meg akarok jelenni lelki szemeid előtt én, a te Sancho Panzád. Én a te Sancho Panzád akarok lenni!
(Adottság – Ó, ha tudtam volna)
A szénporosan szétfútt felhőknek köszöntem, hálásan, hogy odabámultam és megtorpantam a hangyafarm-város rohanásában. Álltam, mit sem törődve a lökdösődőkkel, a nekem ütődőkkel és a hangzavarral, a bolybeliek nekem is át akarták adni a helymegjelölést, hogy én is oda tartsak, hogy szolgáljak a királynőnek, akiért élni érdemes, de a piszkos, szétmosódottá fútt felhők kikapcsolták a vevőkészülékemet. A faj számára halottá váltam, és csodával lettem teli.
(Földközel – Hangyavilág)
MEGJELENT
Tanulmányok Albert Camus-ről
A tizenkilenc tanulmányt magában foglaló kötet a Nobel-díjas Albert Camus életét és életművét mutatja be. Az első ember című posztumusz, önéletrajzi ihletésű regényéből megismerjük a kivételes képességekkel rendelkező, ám mély nyomorban élő, apa nélkül, írástudatlan anya és zsarnok nagymama mellett felcseperedő gyermek iskolás éveit. Tanítója és jótevője, Louis Germain nyitotta meg előtte a továbbtanulás lehetőségének útját.
Sor kerül az író magánéletének ismert és kevéssé ismert részleteire, számos hazai és külföldi útjának irodalmi vonatkozásaira, bonyolult és viharos szerelmi életére, szoros kötődésére a festészethez.
A tanulmányok sokoldalú megközelítéssel elemzik Camus első, megtagadott művét, a Boldog halált, valamint világhírű regényeit, Az idegent, A pestist és A bukást, rávilágítva a camus-i életmű eszmei, etikai és esztétikai kérdéseire.
Nem maradhatott ki a kötetből barátjával és munkatársával, Jean-Paul Sartre-ral való ellentmondásos kapcsolata és barátságuk megszakítása sem.
Szívünkhöz különösen közel áll az a Camus, aki az 1956-os forradalom mellett egyedülálló módon kiállt, és aki megrendítő hitvallást tett A magyarok vére című írásában: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában.”
Kapcsolódó könyvek: Magyar Miklós: Költő, barát és szerető