napkut  KU Napkút


Kiadói sorozatok

Budai históriák · 120 Haiku · Világszirmok · Hang–Kép–Írás · Drámatájak · Káva Téka - Napút-füzetek · Remekírók · Tündérmesék magyar és horvát nyelven · Összes sorozat »

Könyvek 969

Kiss Dávid: Medvék bolygója
Bödecs László: Kánaánhoz közelebb
Szabó Dárió: Blamázs
Verasztó Antal: Pusztai találkozások
Gáspár Ferenc: Összhang
Simon Géza: Apád nevében
Zöldy Pál: Miért is nem találkoztak?
Wesz Péter: A bálnák tudják, de nem mondják el, csak énekelnek
Rőhrig Eszter: Nem leszek elérhető, soha többé
Rolf Hermann: Illanó otthon

Karcok 141

napkut KU>!

Éppen egy HEL-gyűlésre indultunk (Jóska munkahelyéről, a Reáltanoda utcai Matematikai Kutatóintézet könyvtárából, ahol egyéni gondjaim megoldáscentrikus, alapos taglalása után figyelmünket a közösségi tennivalók felé tereltük), gyalogosan és sietősen, mert talán kissé már késésben is, amikor Jóska megnyújtotta a lépteit és megszólalt.

– Az egyik legfontosabb tudás…

Nagyot dobbant a szívem: tanítást fogok kapni! Én is megnyújtottam a lépteimet, megtágítottam a lelki befogadókészségemet.

– …hogy ismerd a helyet…

A helyet? Létem keretét?

– …a várost, ahol élsz, a házakat…

A házakat? Kissé már lihegtem, ezért oxigénhiányos elmém igazán mély, szimbolikus tartalomra gyanakodott.

– …az átjáróházakat! – emelte fel a hangját Jóska, és ezzel egy időben, mint egy huncut kölyök, váratlan szökkenéssel beugrott egy kapualjba, és szinte már szaladni kezdett.

A félhomályos épületbelsőben alig bírtam követni (tudtam, hogy Jóska hozzám képest közel negyven évnyi életév-plusszal rendelkezik, de azt nem, mert nem közölte, és a külcsín kevésbé árulkodott róla, hogy jó néhány évnyi túraelőnnyel is); felnyargaltunk egy lépcsősoron, át egy függőfolyóson, barna és zöld lakásajtók az egyik, fekete, cirádákba kanyargó kovácsoltvas korlát a másik oldalon, emberek élnek itt, de minden ajtó zárva, a korláton túl belső udvar, de az udvar kihalt, csak árnyékviselő bokrocskák és vékony törzsű, felkopaszodott fák kornyadoznak a moccanatlan nyár eleji levegőben, így vágtáztunk magányosan, bár talán kémlelőlukakon kipislogó ámuldozó szemek által megfigyelten, hopp, egy ajtó mintha valóban tárulna, résnyire csak, és arc kandikálna ki, de az egész bizonytalan, beazonosíthatatlan, vágtázunk végig egy újabb függőfolyosón, le egy másik lépcsősoron, ki egy másik kapun… és szikrázó verőfényben találtam magam. Hunyorognom kellett, aztán alaposan körbenézni, megvizsgálni az utcaképet, hogy rájöjjek, hová érkeztem.

– Ismerd alaposan a pesti átjáróházakat – folytatta a félbehagyott mondatot, és vette vissza a komótos lépdelő-tempóját Jóska –, mert így tudod legkönnyebben lerázni az ügynököket!

(Részlet Kállay Kotász Zoltánnak
a kötethez írt utószavából)

1 hozzászólás
napkut KU>!
Mit olvassak?

MEGJELENT

Hivatások és hitvallások, felemelő és megható jelenetek, kalandok és állomások, megigéző formák, színek, nyelvek és életminták kavarognak az emlékbörzén ‒ regény ez a javából, megannyi magyar élet regénye. Szó szerint az élet írta, csaknem száz szereplő egyfelvonásosaiból. Mi a közös bennük? Hogy egyazon évben, 1952-ben látták meg a napvilágot. Ők a hetvenesek illusztris társasága, akiket Ratkó-gyerekekként szokás emlegetni.

Ők azok, akiknek, mikor a szemük kinyílt, még csoda volt a televíziózás, közösségi program, volt, aki járt még fonóházban, és aki tudta, hogy nem szabad csak úgy belépni a tisztaszobába. Olyan is, akik konfirmációról egyenesen díszőrségbe ment, táskájában az úttörőruhával, vagy aki közülük élőben láthatta a Sztálin-szobor ledöntését.

A kacifántos életutak ábrázolata hol a cérnaképöltögető fonalát idézi, hol a vadvízi szlalomozó száguldását. Ott van köztük Yehudi Menuhin tanítványa, meg aki Sylvester Stallonét tanította be focikapusnak, vagy aki koncertet adott a japán császárnak. Ott van, aki három pápának volt írnoka, meg az artista, aki vízilovat sétáltatott a Városligetben. Az utazó zenetanoda és a felvidéki magánkönyvtár megszállottja. A hegedűs, aki megvágja az ujját fellépés előtt, de fellép, vagy aki párnával kitömött hassal áriázik pöttöm korában, és aki inflációelméletből diplomázik. Aki két hegy tetejéről is látta a ponttá zsugorodó sast, ahogyan a legenda leírja, és aki czestohowai zarándoklaton hallotta meg a hívást.

Az, aki esketésen és temetésen verset mondott, és az, aki beszélt a holtakhoz a temetőben áthaladva, hogy ne féljen, mert akkor már ismerősek, meg akit Laborcként túl magasra lógattak fel. Akinek gyerekkori emléke a folytatólagos utcanévháború az elcsatolt városban, meg aki felnőtt fejjel tudja meg, hogyan kapott méhész nagyapjától egész akácfasort. Olyan is, akiről kisbolygó van elnevezve, meg akinek gyermekfővel röstellt nevével világtalálkozót lehetett összehívni. Aki kiskorában megpróbálta összeszámlálni, hány tornya van az Országháznak, de hiába írt időközben könyvet is róla, megmondani ma sem tudná.

Velünk élő kortársaink, akiket ‒ erről adnak számot e könyvben ‒ egész életükben fűtött a vágy, hogy ők legyenek az elsők, akik valamiben rátalálnak a válaszra. Akik ezért jól tudják és méltán hiszik, még dolguk van a Földön.

Apor-Kovács Éva nyelvész, irodalomtörténész, szociológus • Bakk Miklós politológus • Bakonyi István irodalomtörténész • Barabás Márton képzőművész • Berkes Kálmán klarinétművész, karmester • Berzeviczy-Fehér Jánosné hímző és viseletkészítő népi iparművész, a népművészet mestere • Bodnár Attila zenész, énekes, zeneszerző, szövegíró • Bordás Sándor klinikai pszichológus, főiskolai tanár • Bornemisza Rozi grafikus-tipográfus művésztanár • Csaba Péter karmester, hegedűművész, zeneigazgató, fesztiváligazgató • Csámpai Ottó szociológus, író • E. Csorba Csilla művészettörténész, muzeológus • Csorba László történész • Diószeghy Iván színművész • Dobos László közgazdász, szociológus • Dupka György író, szerkesztő, művelődéstörténész, kárpátaljai magyarságkutató • Elmer István író, szerkesztő • Eötvös György artistaművész, művészmenedzser • Farkas Zoltán újságíró • Ferber Katalin közgazdász, gazdaságtörténész • Font Márta történész, a középkor kutatója • Fried Ilona irodalmár, tanár • Füzesi Magda költő, újságíró • Geréb Ágnes pszichológus, szülész-nőgyógyász és független bába • A. Gergely András kulturális antropológus, egyetemi oktató, szerkesztő (elszánt túlbeszélő) • Gonda István fazekas • Győrffy András színművész • Havasi János újságíró • Háy Ágnes grafika, animációs film, aszfaltfolklór, díszlet, MOP • Horváth Balázs fotóművész • Horváth Gyöngyvér grafikusművész • Izsák Balázs mérnök, politikus • Javorniczky István újságíró • Jónás Gabriella színművész • Kacsó István grafikusművész • Kalmár János szobrászművész • Kálnay Adél író, tanító • Kasza Imre muzeológus, grafikus, festő, művészeti író • Kathy-Horváth Lajos hegedűművész, zeneszerző • Kerényi Péter kommunikációs szakember, rádiós-televíziós újságíró • Keszthelyi Sándor építész, amatőr csillagász • Koltai Judit színművész • Kovács Béla futballista, nyomozó • Kovács István alias HayKováts képzőművész, író • Kővári Judit színművész • Kuti Dénes festőművész • Lábán Katalin rendező, színművész, színházigazgató • Léphaft Pál karikaturista • Lévai Nóra textiltervező • Márta István zeneszerző • Milosevits Péter író, irodalomtörténész, műfordító, költő, újságíró • Molnár Pál újságíró, szerkesztő, díjalapító • Nagy Jenő filozófus, szerkesztő (bölcsességszerető-boldogságkutató) • Nógrádi Péter zeneszerző • Novotny Tihamér művészeti író, szerkesztő • Nyitrai Tamás olvasó, író, néző, beszélgető, hallgató • Onagy Zoltán író • Oros László író, könyvgyűjtő • Ószabó István költő • Oszvald Marika színművész, operetténekes • Pálfai Péter színművész • Pálfi Ágnes költő, esszéíró, pedagógus, folyóirat-szerkesztő • Pálinkás József atomfizikus • Pap Rita előadóművész, dalszövegíró, táncos • Péter Márta koreográfus, táncművész, szakíró, táncpedagógus • Pogány György színművész • Ratzky Rita irodalomtörténész, tanár, muzeológus • Rauscher Alice Dóra domonkos nővér • Ruva Farkas Pál újságíró, szociológus, szociálpolitikus, író, költő, műfordító, képíró • Sapszon Ferenc karnagy, zeneszerző • Simon M. Veronika grafikus, festőművész • Singer Magdolna író, gyászkísérő • Sinkovits-Vitay András színművész • Sisa József művészettörténész • Somorjai Ádám bencés szerzetes, tanár, egyháztörténeti kutató • Sopsits Árpád filmrendező • Stenczer Béla színművész • A. Szabó Magda volt kulturális diplomata, közalapítványi elnök • Székely András Bertalan művelődésszociológus, nemzetiségkutató, szerkesztő • Székelyhidi László matematikus, egyetemi tanár • Szigeti István zeneszerző • Szkárosi Endre költő • Szüle Tamás operaénekes • Tahi József színművész • Tarnai Katalin bemondó, szerkesztő, riporter, műsorvezető • Tatai Mária mozdulatépítész • Tószegi Zsuzsanna egyetemi docens, tudományos újságíró • Tőkés László református lelkipásztor, püspök • Török Tivadar festő, grafikus, karikaturista • Tzortzoglou Jorgosz festő, szobrász, zenész • Varga Domokos György író, újságíró • Viga Gyula néprajzkutató, ny. egyetemi tanár

napkut KU>!
Kortárs irodalom

MEGJELENT

A Budai históriák tizenharmadik kötete egy titokzatos csoda megfejtési kísérletével invitálja az olvasót a humorral és drámával teli élettörténetek világába, amelyek színtere az otthon. A lakók életmódján keresztül pillanthatunk bele a modernizmus szellemiségének kibontakozásába, amely új fejezetet jelentett az építészettörténetben: tiszta, világos tereket létrehozva. Az ember azonban együtt él emlékeivel, ezért ezekben a terekben is megtalálhattuk a történelmi korok berendezési tárgyait, családi emlékeket is magukban hordozva.

E könyv hiánypótló szerepet tölt be az építészettörténetben is, hiszen a keveset kutatott Melczer Károly és Ziegler Géza életéről számos újdonságot megtudhatunk, ezen kívül különféle sorsok Argentínától Párizsig terjedő részleteibe pillanthatunk bele. Példát nyújt a színésztársadalom összetartásáról – még ha csak egy rövid szereposztás erejéig is a Páger-ház építéstörténetének egyik felvonásában –, ugyanakkor a kor mára furcsa elvárásaira is rámutat: miért szabadkozik az ismert színésznő, ha rajtakapják, hogy a konyhából jön elő.

Annak ellenére, hogy bizonyos történetek majd száz esztendővel ezelőtt születtek, napjainkban is aktuális élethelyzetekkel találkozhatunk, legyen szó egy családi ház megépülésének hosszadalmas és fáradságos munkájáról, vagy a járványok és betegségek okozta veszteségek fájdalmáról.

Pontosan ezért érdemes Verrasztó Gábor sorozatát figyelemmel kísérni, mert az ismert és ismeretlen lakók történelmi lenyomatait életük legszemélyesebb színterén mutatja be: saját otthonukban.

Kapcsolódó alkotók: Verrasztó Gábor

napkut KU>!
Kortárs irodalom

MEGJELENT

A tollforgató szereti a tinta szagát.

Kíváncsi. Szívesen hallgat másokat. Gondolkodik, kutat, elképzel, szerkeszt, agyában karaktereket teremt, s végül írni kezd.

A kutatás során sem felejti, hogy a legtöbb emlékben és élményben, hangban, zenében, képen vagy fényképen egy történet, egy verssor, egy szinopszis rejtőzik.

De ennek az ellenkezője is igaz. Egy történet, egy verssor keresése közben rábukkanhat egy képre vagy egy zenére.

Az írónak az a dolga, hogy ráleljen az élet zugaiban megbújó történetek nyomaira, s a kőtömbökből magát a történetet egy szobrász türelmével kifaragja.

Azután hosszan pihenteti az írását…

El kell telnie egy bizonyos időnek. Ha még mindig meg van elégedve az írásával, úgy dönthet, hogy elérte a kellő érettséget.

Ezek után megindulhat a könyv messzire, talán még a jövőbe is elvezető útjára.

Az írás ettől fogva az olvasóé, a világé…

a Krónikás

Kapcsolódó alkotók: Can Özoğuz

napkut KU>!
Könyvhét

MEGJELENT

Adamek Katalin „beutazta a világot”: részben foglalkozásának köszönhe­tően, részben álmait követő turistaként. Már fiatalon különböző külkereskedelmi vállalatokhoz került, és kiállításszervezőként olyan országokba is kiküldték, ahová magyar állampolgárok akkoriban nem kaphattak vízumot. Az első, másfél évig tartó iráni kiküldetés óta munkája elvitte Líbiába, Peruba, Ausztráliába, Japánba, Indiába, Törökországba, Egyiptomba, Svájcba is, valamint már olyan nem létező államalakulatokba, mint a Szovjetunió, Csehszlovákia, Nyugat-Németország (NSZK) és a Német Demokratikus Köztársaság (NDK). Magánúton visszatért Japánba is, bejárta Mongóliát, Kubát és többek között az Azori-szigeteket, felkereste a Grand Canyont, és egy római katolikus csoporttal elzarándokolt a Szentföldre. Könyve mégis több az emlékidézésnél: a történelmi tények és szokásrendszerek mellett tapasztalatairól, gasztronómiáról, anekdotákról, vágyakról és kapcsolatokról is beszél.

"Egy szép napon az egyik partnerünk kirándulásra hívott meg engem és kollégámat. Igent mondtunk. Limát elhagyva egy nagy területű szemétlerakótelep mellett haladtunk el. Éppen akkor borított ki egy teherautó egy rakomány hulladékot, helyesebben szólva: szemetet. Pillanatok alatt ott termett a semmiből egy csapat ember, és hangyamódra lepték el a lerakatot, kutatva-keresve turkáltak bármiféle „kincs” után. Megrázó pillanatok voltak ezek, különösen akkor, amikor azt láttam, hogy az emberek a környező domb oldalába vájt odúkból figyelték (életvitelszerűen éltek ott), hogy mikor érkezik a rakomány, mert elsőként szerettek volna lecsapni rá.

Továbbutaztunk Ticlio felé. Utunk az Andokon keresztül vezetett egyre magasabbra. Turistákat szállító vonat is jár nagy ritkán erre. Valaha ez volt a világ legmagasabbra felmászó vasútvonala. Felfelé menet egyre ritkább a levegő, amit különösen akkor éreztem, amikor a „szükség” kiszállásra kényszerített bennünket. A fiúknak – mint általában – egyszerűbb dolga volt, nekem fedezéket kellett keresnem egy bozót mögött. A rövid utat nagy nehézségek árán tettem meg, szinte lebegve sikerült visszatérnem a kocsihoz. Akkor néhány percre az asztronauták bőrében éreztem magam. Csak bámultam az asszonyt, aki a hátára kötött gyermekével lámát legeltetett, miközben kötögetett, meg azokat a fiatalokat, akik – csodák csodája – futballoztak a közelben!"

napkut KU>!
Iránytű a gyerekkönyvek tengerén

MEGJELENT

Mit csinálnak egész nap a tündérek? Milyen ízű a boldogságbefőtt? Hogyan készül a tündérkonyhában az örömpuding? Hol van a felhőbüfé? Hogy kerülnek a vigasztündérek a zsebkendőbe? Mi az a viharszoknya? Mekkora egy tündérház? Szoktak-e biciklizni a tündérek, és mit tanulnak a kis boszorkányok a boszorkányiskolában? A Kis Tündérkönyv minden ilyen és ehhez hasonló kérdésre választ ad, és ennél talán sokkal többre is!

Kapcsolódó könyvek: Hétvári Andrea: Pettyes katicám

Hétvári Andrea: Pettyes katicám

Kapcsolódó alkotók: Hétvári Andrea

napkut KU>!
Mit olvassak?

„A remény, hogy a barátja, a nagyon jó barátja, régi játszótársa, akivel együtt nevetett, lehet, hogy életben van. Talán mégsem halt meg. De hiszen látta, ott volt azon a szörnyű napon, meghalt. Érzi az arcán az esőcseppeket, látja a fényt, ami az autó felől jön, a meleget, a szagokat.

A meleg, a fény nem a naptól van. Nem a parkot szegélyező fák vagy virágok illatát érzi. Az égő kocsi roncsából származó szagokat. Hiszen ott volt, egyedül ő élte túl, mindenki más, akit valaha szeretett, meghalt, örökre elment. És lám. Az apja él, itt van mellette. Igaz, kicsit megváltozott, az évek meggyötörték, megkínozták, de él, itt van vele. Látta, órákon át beszélgettek.

Lehetséges lenne? S a régi jó barátja, akivel annyit játszott, akit annyira szeretett, ő is életben lenne? Túlélhette valami módon a balesetet?

Ha megváltozott, ha az évek során más lett, akkor is a régi barátja, Annabelle. Franket ebben a pillanatban semmi és senki nem érdekli, kizárólag egyre tud csak koncentrálni, Annabelle-re.”

napkut KU>!
Megjelenésre várva

ELŐKÉSZÜLETBEN

Van egy vírus, amely telefonon terjed, de a felhasználóra hat. Van egy város, ahol a saját gyerekedben sem bízhatsz. Ha jót akarsz, talán magadban sem. Érdekel? Az Infected Monstrumtól megkapod.

Menő lehet egy rejtélyes járvány kitörésekor utolsó vérig kaszabolni a zombikat, közben heroikusan küzdeni a lelkiismerettel és a kilátástalansággal. Mindezt túlélni pedig kétségtelenül epikus. Na de terápiás csoportban feldolgozni a történteket? Ez nem túl menő, még csak nem is hősi. Ez maradt. Kipróbálod?

Böszörményi Márton regénye a túlélőkkel kezdi freakshow-szerű tárlatvezetését, de hogy ki kit figyel valójában, az legalább annyira kérdés, mint az, hogy szabadulhat-e, akit egyszer már megfertőzött ez a megfoghatatlan, mégis mindenhonnan szivárgó monstruozitás, amely szinte ártalmatlanul sűrűsödik, csak néha türemkedik elő az események felszínén.

Kapcsolódó könyvek: Böszörményi Márton: Meixner Józsefné apoteózisa

Böszörményi Márton: Meixner Józsefné apoteózisa

Kapcsolódó alkotók: Böszörményi Márton

napkut KU>!
Mit olvassak?

MEGJELENT

„Révész vitt át a túlsó partra. Meglepően hasonlított arra a férfiarcképre, ám kortalannak látszott. Egykedvűen evezett, a legkisebb erőfeszítés nélkül. A hátizsákomra pillantva megjegyezte, hogy az ember sohase lehet eléggé felkészülve. Azt hittem, arra céloz, hogy kevés holmit viszek magammal, de aztán hozzátette, vagy tíz éve már, hogy átvitt a folyón egy vándort, akinek a botján kívül semmije sem volt. Akkor igencsak fel lehetett készülve, élcelődtem. Lélekben bizonyára, hűtött le a válaszával. Az én vállalkozásom a test próbatétele, magyarázkodtam. Minden vállalkozás elsősorban a lélek próbatétele, mondta erre. Nem erősségem a bölcselkedés; hogy másra tereljem a szót, megkérdeztem, mit lehet tudni a láthatatlan labirintusról. Nem lepődött meg.

– A szellemlabirintusról? – kérdezett vissza helyesbítőleg. – Nem sokat. Úgy tartják, nincsenek falai, és bárhol lehet bejárata. Az ember egyszer csak benne találja magát.

– És hogyan lehet kijutni belőle? – kérdeztem.

– Csak el kell mondani egy alkalmas imát – válaszolta.

Mosolyogtam magamban.

– És aki nem tud imádkozni? – kérdeztem, merthogy én nem tudtam.

Hirtelen meg kellett kapaszkodnom a csónak két peremében, mert vad örvénybe kerültünk, a folyó lassú sodrása ellenére. Erősen billegve körbefordultunk egypárszor, miközben ő kiemelte az evezőket a vízből. De mindjárt megállapodtunk, és evezett tovább.

– Mindenki tud – mondta, mintha mi sem történt volna. – Mindenkinek van egy imája, amit csak ő tud, csak ő tudhat, és ami csak őrajta segíthet. Ha segíthet.

– Mit lehet még tudni a labirintusról? – kérdeztem.

– Hogy talán csak legenda – felelte egy halvány, talányos mosollyal.

Csakhamar partot értünk. Búcsúzóul jó szerencsét kívánt.”

(A szellemlabirintus)

Kapcsolódó alkotók: Agócs Károly

napkut KU>!
Megjelenésre várva

ELŐKÉSZÜLETBEN

A Sárgaházi etűdök két férfi találkozása egy elmegyógyintézet udvarán. Emlékeik lassú kibontakozása, kavarogva térben és időben. Történetek a rendszerváltás előtti Bulgáriából és Magyarországról, emlékfoszlányok háborúkról, menekülésről, elveszettségről. Egy nagymamáról, a szexizmus ellen folytatott harcáról, és magányos anyaságának történetéről. Arról, miként is nézhetünk szembe a korábbi generációk vétkeivel.

Nagy Kiril első regénye ironikus éleslátással tart tükröt elénk, benne pedig akarva-akaratlanul meglátjuk saját világunk egyszer humoros, másszor tragikus elcsúszásait. Mágikus realizmus a fikció és történelmi valóság hajszálvékony mezsgyéjén.

Kapcsolódó alkotók: Nagy Kiril