Naphegy_Kiadó  KU Naphegy


Kiadói sorozatok

A lány/fiú, aki... · Művészi mesekönyvek · Kedvenc miniböngészőm · Összes sorozat »

Könyvek 157

Kertész Edina: A fiú, aki kertész akart lenni
Kertész Edina: A lány, aki olimpiát nyert
Tarr Ferenc: A lány, aki kutató akart lenni
Ugorj, cica az egérre!
Boldizsár Ildikó: A fiú, aki felfedező akart lenni
Bán Mór: A keleti szél harcosai
Tamás Zsuzsa: Mimi naplója
Gilicze Gergő: Állatkerti böngésző
Wanda Coven: Garabonci Gréti koszorúslány lesz
Ulrike Rylance: Hajsza Londonban

Karcok 13

Naphegy_Kiadó KU>!

Tündi és Samu jó barátok. De nem sok mindenben értenek egyet. Elekes Dórát, a verses felelgetős könyv szerzőjét kérdeztük:

– Tündi és Samu egymást váltogató versszólamaiból kiderül, hogy még ha unokatesók és jó barátok is, másképp látják ugyanazokat a dolgokat. Ez a te családod életében is fontos tapasztalat? Van-e kiegyezés ilyenkor, vagy ez nem is olyan fontos?
Elekes Dóra: – Mindannyiunk életében fontos tapasztalat, hogy másképp látjuk ugyanazokat a dolgokat. A gyerekeknek is napról napra meg kell küzdeniük ezzel a helyzettel, ráadásul az ő eszközeik a dolog kezelésére és feldolgozására még sokkal korlátozottabbak, mint a mieink. Az irodalom – legalábbis a „felnőtt” – mindig is játszott a különböző perspektívákkal. A Tündi és Samu részemről egyfajta kísérlet volt, hogy ugyanezt meg lehet-e csinálni egy kisebb gyereknek szóló verseskönyvben is. Mert jó, ha a gyerekek néha a másik szemével, kívülről is látják magukat, ha tudnak magukon nevetni – ez hosszabb távon segíthet a kiegyezésben.

Kapcsolódó könyvek: Elekes Dóra: Tündi és Samu

Elekes Dóra: Tündi és Samu

Kapcsolódó alkotók: Elekes Dóra

Naphegy_Kiadó KU>!

Tamás Zsuzsa csodaszép mesekönyvében az újszülött királylány sír, csak sír. Fenséges szülei kitalálják: csak akkor nyugszik meg, ha teleírják neki a Teljesség könyvét.

Tamás Zsuzsát kérdeztük: Hány mese kell esténként a Teljességhez, hogy álomba ringassa a kislányaidat?

Tamás Zsuzsa. „Ha a négyéves kislányomat, Zsófit kérdeznéd, valószínűleg azt mondaná, meséből sohasem elég. Ő a nap huszonnégy óráját mesében tölti: amikor épp nem én olvasok fel neki, akkor maga költ szebbnél szebb történeteket, vagy kedvenc mesehősei bőrébe bújik, és számunkra is kiosztja a szerepeket. Rengeteget „olvas”: órákon át képes a könyveit bújni, ilyenkor felolvas belőlük, sorról sorra, lapról lapra haladva – siettetni nem érdemes, mert csak sírás lesz a vége. De bármilyen írott felületből mesét kanyarít: szinte bánom, hogy előbb-utóbb igazából is megtanul olvasni, és ott, ahol eddig tündéreket, törpéket, beszélő állatokat sejtett, hashajtóreklámot, omega-3 zsírsavat vagy árleszállítást talál majd.

A kérdés egyébként az elevenembe vág. Amióta megszületett a második kislányom (Sári a héten lesz 3 hónapos), természetesen megváltozott az esti menetrendünk is. Azon kaptam magam egy idő után, hogy függetlenül attól, hogy hogyan telt a napunk, kínzó hiányérzetem támad, ha nem én mondok esti mesét Zsófinak. Pedig gyakran ésszerűbb volna, ha ezt a feladatot a férjemre hagynám, hiszen van dolgom elég – csakhogy a meseolvasás nem feladat.

Zsófi számára sok változást hozott a tavalyi ősz: elkezdte az óvodát, tudta, hogy hamarosan kistestvére születik, és még új lakásba is költöztünk… Sajnáltam, hogy hirtelen ennyi mindennel kell megküzdenie, és úgy akartam esti mesét választani számára, hogy az valóságos mesefolyam legyen, egy biztos pont a sok változás között. Így esett a választásom a Nils Holgerson csodálatos utazására, amely ugyan helyenként némi finomításra szorult (még szerencse, hogy elég jól tudok improvizálni), de estéről estére csodálatos utazást jelentett mindkettőnk számára.

A regény még nem ért véget, amikor Sári megszületett. Az első napok boldog őrületében (szokni kellett a négyfős létezést) a Nils Holgerson jelentett megnyugvást: hogy minden úgy van, ahogy „régen”, anyukához továbbra is hozzá lehet bújni, lehet együtt izgulni, nevetni, várni a folytatást… Nagyon fontos volt nekem is, hogy e felől biztosítsam a kis nagylányom, és bármilyen kialvatlan voltam, akár a saját pihenésem rovására is szívesen áldoztam időt ezekre az együttlétekre.

Mondják, hogy a babák sok mindent hallanak az anyaméhben… Hát én azt hiszem, az esti meséinket Sári is hallhatta, és szerethette is őket. Amikor először alakult úgy, hogy egyedül kellett elaltatnom a lányokat, engedtem Zsófi unszolásának, és hosszas felolvasásba kezdtem – Sárit pedig álomba ringatta a hangom. Éreztem, ahogy megnyugszik, ellazul. Ez azóta többször megismétlődött, úgyhogy biztosan nem véletlen volt. Alig várom, hogy közösen hallgassanak mesét, úgy értem, együtt merüljenek bele egy történetbe, és én tolmácsolhassam nekik.

De addig még sok-sok este telik el úgy, hogy igyekszem megosztani magam kettejük között, s aztán vagy sikerül a mutatvány, vagy nem. Mert Teljesség, az persze nincsen. De ne is legyen: az arra való törekvés maga az élet.”
Boost Post

Kapcsolódó könyvek: Tamás Zsuzsa: Mesék a Teljességhez

Tamás Zsuzsa: Mesék a Teljességhez

Kapcsolódó alkotók: Tamás Zsuzsa

Naphegy_Kiadó KU>!

„Juj, és amikor paradicsom voltál!
Cukorfalat! Ahhoz mit szólnál?”
De Emil nem akar paradicsom lenni, sem kovboj, sem Batman. Valami egészen őrült jelmezt talál ki magának… Lackfi Jánost, az Emil-könyvek magyar szövegének íróját kérdeztük arról, mi volt a legőrültebb farsangi jelmeze.
Lackfi János: "Őszintén szólva nem vagyok egy nagy farsang-fighter, Tibi bácsinak például egyszer sem öltöztem be, pedig kézenfekvő lett volna. Vagy legalább Rudi bácsinak, a nagydarab vízszerelőnek, aki alig fért be a vízaknába, és családi bútordarab volt. De nem. Egyszer kaptunk kölcsön egy profi Forgó-morgó jelmezt fekete kartonból. Ez tulajdonképp élő villanyóra volt, aki rövid és közérdekű rajzfilmekben figyelmeztetett gyerekkoromban, hogy ne fogyasszunk sok áramot. A legjobban Don Quijote-jelmezemmel azonosultam, mert baromira bírtam a lovagosdit, apám farostlemez pajzsot csinált nekem kályhaezüsttel lefújva, a hatalmas műveltségű műsorvezető tanárnő viszont nem tudta elolvasni a feliratot, hogy „kujijote micsoda”? Ezüstpapírral bevont pléhtányér volt a sisakom és egy igazi ántik alabárdot fogtam. Táncolni azért már rendes hótaposóban táncoltam a bulin utána. Ahogy illett."

Kapcsolódó könyvek: Vincent Cuvellier: Emil beöltözik

Vincent Cuvellier: Emil beöltözik

Kapcsolódó alkotók: János Lackfi