nagytimi85   287



Kedvenc könyvek 19

Clive Barker: Korbács
Gretchen Rubin: Boldogságterv
Janet Switzer – Jack Canfield: A siker alapelvei
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love 2. – Hűség
John Steinbeck: Édentől keletre
Stephen King: Az
Raana Raas: Az ogfák vöröse
Raana Raas: Kiszakadtak
Raana Raas: Árulás
Raana Raas: Hazatérők
Andy Weir: A marsi
David Mitchell: Felhőatlasz

Kedvenc alkotók: Trevor Noah

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Ole Nydahl: Ahogy a dolgok vannak – a valóság minden elképzelésen túl
John Scalzi: Szellemhadtest
>!
2019. február 26., 21:39

Atitól kaptam kölcsön

>!
2019. március 4., 22:41
Hirdetés

Utolsó karc

>!
nagytimi85
Írjunk naplót kihívás!

2019.03.19 #12

Jé! Majdnem elfelejtettem, hogy Petivel ma van az évfordulónk! Nem a házassági, hanem a régebbi. ;) Tizennégy éve vagyunk együtt. :) Tizennégy éve egy szép szombati tanítási napon órák után kikísértem a buszra, és elmondtam neki, hogy figyu, nem bírom már tovább ezt, ahogy kerülgetjük egymást, tegyük már tisztába a dolgainkat. Te bejössz nekem és járnék veled. Én bejövök neked?! Járnál velem? És azt mondta, bejövök neki, és járna velem. ;) Awww.

Tegnap kaptam tőle egy új fejhallgatót. (A régi egy örökölt darab volt, és anyagfáradás miatt feladta a harcot. :))

Kiolvastam az egyik Láma Ole könyvet, amit Atitól kaptam kölcsön. Ezt most passzolom tovább @Fainthoar irányába, és dolgozom tovább a másik Láma Ole könyvön. Nem vagyok egy gyors vagy túl falánk olvasó, de… Jövök, 1000 oldalas jelvény, jövök! Ne add fel! Már olyan közel vagyunk!

A napom egy kicsit könnyedebben telt, mint a tegnapi — de nem sokkal hasznosabban.

Ha már úgyis nosztalgia maratonban vagyunk, Peti telepíti nekem újra a WoW-ot és megszán egy előfizetéssel, úgyhogy egy kicsit visszatérhetek a jó öreg Warcraft világba. (A vezetett meditáció és a sámándobos elmélyülés alkalmával úgyis kiderült, hogy a happy place-em Nagrand a World of Warcraftból, szóval… Oké, tuti nem jutok el egyhamar Nagrandra megint, legfeljebb lélekben, mert elég magas szintű zóna, és nem tenném rá a nyakam vagy a házasságom, hogy addig kitart a PMS-fűtötte nosztalgia aratonom, de… :D Panda kezdőzóna, jövök!)

Egyéb híreink… nem nagyon vannak. Ma megnéztem néhány kézenállás tutorial videót, és addig eljutottam, legalább öt centire el merek már rugaszkodni a földtől. Yeeeey…? Na mindegy, igazából úgyis a karomat akarom erősíteni, mert utálom azt a gyengeség-érzést, amit a szorongás okoz a testemben, és míg a lábam elég erős, hogy kisétáljam, a hátam-vállam-derekam pedig elég rugalmas ahhoz, hogy kinyújtsam magamból ezt az érzést, a karjaim elég tehetetlenek. A kézenállás egy szép fikció, de valójában némi karizom már elegendő volna.

Na, megyek, megölelem Petit és eszébe juttatom az évfordulónkat, aztán megyek aludni. :)

5 hozzászólás