n  P 30



Kedvenc könyvek 61

Hermann Hesse: Kerék alatt
Hermann Hesse: A pusztai farkas
Michael Cunningham: Az órák
Polcz Alaine: Rend és rendetlenség
Farkas Péter: Nyolc perc
Szabó Magda: Az őz
Békés Pál: Bélyeggyűjtemény
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska
Chaim Potok: A nevem Asher Lev
Chaim Potok: Asher Lev öröksége
Chaim Potok: Vándorlások könyve
Konrád György: Zsidókról

Kedvenc alkotók: Agota Kristof, Andrej Tarkovszkij, Barnás Ferenc, Bartis Attila, Bohumil Hrabal, Chaim Potok, Claudio Magris, Csingiz Ajtmatov, Csobánka Zsuzsa, Czesław Miłosz, Farkas Péter, Garaczi László, Hajnóczy Péter, Hermann Hesse, J. M. Coetzee, Javier Marías, Jon Fosse, Julio Cortázar, Karen Blixen, Krasznahorkai László, Mészöly Miklós, Michael Cunningham, Nádas Péter, Niccolò Ammaniti, Nick Hornby, Paul Auster, Petri György, Philip Roth, Pilinszky János, Polcz Alaine, Terézia Mora, Thomas Bernhard, Thomas Mann, Truman Capote, Umberto Eco, Vida Gábor, Virginia Woolf, W. G. Sebald, William Shakespeare

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Farkas Zsolt: Szia
Paul Auster: 4 3 2 1
Földényi F. László: Melankólia
Zohár
>!
2018. szeptember 11., 13:59
>!
2018. július 12., 22:08
>!
2018. július 20., 16:04

Zohár A Teremtés könyvéről

>!
2016. január 1., 19:59
Hirdetés

Utolsó karc

>!
n P
Irodalmi díjak

IV. Merítés-díj

Sziasztok! :)
Már csak pár nap és megtudhatjátok, hogy a 2017-ben megjelent magyar széppróza kötetek közül melyik 10 nyerte el legjobban a Merítés-díj zsűrijének tetszését. Előtte viszont néhány karcban azokat a könyveket mutatjuk meg, amik nem kerültek fel a 10-es listára. Nem volt könnyű dolgunk most sem, hiszen 117 könyv közül kellett szemezgetnünk, olvasnunk, értékelnünk és megvitatnunk, hogy kinek mennyire tetszett. https://moly.hu/listak/magyar-szepproza-2017

A kimaradtak közül elsőként és talán nem kis meglepetésként Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés novelláskötetéről vitatkoznak a zsűritagok értékelései: Több sebből is vérzik ez a kötet – számomra legalábbis. (@pepege) Lehet, hogy csak nem vagyunk egy hullámhosszon. (@akire) Grecsóval egymástól pár km-re éltünk, az írásainak helyszínein horgásztam, bicikliztem, barátkoztam, udvaroltam, kamaszodtam. Igen, elfogult vagyok, valószínűleg bármi tetszene, ami Szentesről és a környékéről szól. (@János_testvér) szögezzük hát le, Ez bizony hibátlan. Annyi minden belefér harminc év napsütésébe. (@Ciccnyog)

Németh Gábor: Ez nem munka kötete nem volt különösebben megosztó, mégis így járt: Néha az ember – az író ember – azt veszi észre, hogy a szövegek csak úgy összegyűlnek. Szinte észrevétlenül ír össze magának egy tengeröblöt, tele kagylótörmelékkel, gyászkagylók darabkáival. (@eme) Érthetjük úgy is, hogy ez neki tényleg nem volt munka, hisz már csak a szerkesztőnek kellett összepakolnia az írásokat, hogy kötet legyen belőlük. (@Csabi) Ehhez nagyon ért, itt sem hagyja cserben a rutin, kifejezetten jó novellák vannak a könyvben. Nem dolgoztat meg az olvasása, mégis van benne valami, ami megtalálja a helyét az emberben, elő-előjönnek képek belőle a mindennapokban. (@dacecc) hát én nagyon szeretem a némethgábort.. az írásait pedig, ha lehet, még annál is jobban.. (@danaida)

Szécsi Noémi: Egyformák vagytok trilógiájának harmadik darabjáról: ez most nem egy olyan könyv, amit elolvasol, homlokodra csapsz, megvilágosodsz és „Jó napot”! Mert, hogy az a közeg, ahová engem beletett a szerző, az egy ismeretlen világ számomra. A külsőségeken, a látszaton alapuló megítélések világa ez, ahol a nők testük révén jutnak el bárhová, leginkább előre. (@Annamarie) Szécsi könyvének nagy érdeme, hogy egy jól olvasható, sőt: élvezetes, erősen szarkasztikus humorral sűrűn átszőtt szövegtestet kombinál a bizonytalan, kaotikus időkezeléssel, ahol egyik megkezdett bekezdésről sem tudhatjuk biztosan, hogy a jelenbe, vagy a múltba (és melyik múltba?) kirándultat majd minket. Igazán bravúros szöveg – az ún. „női sors” (már amennyiben van ilyen) kérdésének megy utána (@Kuszma)

Szív Ernő: Az irodalom ellenségei szintén meglepetés lehet, hogy kimaradt: Egy bajom van ezzel a kötettel. Hogy simán betenném a Nők Lapjába, és egy kapucsínó mellett unottan lapozgatnám. (@virezma) Tapasztalok valami keserűséget Szív írásaiban, amik egy idő után már nem esnek jól, még ha értem is őket. Valami nagyon nyomja Szív vállát, remélem, nem nyomja agyon. (@Csabi) Hiszem, hogy a hírlapíróssághoz szív kell. Leginkább. Jó-kora Szív. És gondolhat ezen a ponton erről az egész irományról itt bárki bármit, mert ez nem plágium, hanem utánérzés. Pampapam, egy jól hallható koppintás. (@Goofry) A lényeg, hogy vannak percek, mikor egymásra találunk. A tárca, Szív Ernő meg az olvasó. (@eme)

és végül
Tóth Kinga: Holdvilágképűek kisprózáiról többen is hasonlót írtak: Értem én, mit szeretne, de nem enged magához. Nem vált ki érzelmeket, pedig nekem is vannak fájdalmas emlékeim. Nem ír rosszul, csak magának. Átadni kellene tudni. (@Ciccnyog) Lehet erről lenyomatot készíteni, boldoggá tenni vele olyanokat, akik attól virulnak, hogy ők nincsenek egyedül, de hogy segíteni? Ez szinte lehetetlen, pláne egy ennyire sajátos leképződéssel, mint a Holdvilágképűek. A betegség magánügy is. Megoszthatatlan, átadhatatlan az „élmény”, (@fióka) ez a szubjektivitás tetszik, sőt mi több: egyetlen kompromisszummentes döntésnek érzem a téma megközelítését illetően. (@Kuszma)

Figyeljétek a karcokat, mert folytatjuk!
( A képet @Csabi -nak köszönöm)

Kapcsolódó könyvek: Szív Ernő: Az irodalom ellenségei · Tóth Kinga: Holdvilágképűek · Németh Gábor: Ez nem munka · Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés · Szécsi Noémi: Egyformák vagytok

Szív Ernő: Az irodalom ellenségei
Tóth Kinga: Holdvilágképűek
Németh Gábor: Ez nem munka
Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés
Szécsi Noémi: Egyformák vagytok

Kapcsolódó alkotók: Grecsó Krisztián · Szécsi Noémi · Németh Gábor · Szív Ernő · Tóth Kinga

10 hozzászólás