MrClee  I 5



Kedvenc könyvek 41

George Orwell: 1984
George Orwell: Állatfarm
Stephen King: A remény rabjai
Babits Mihály: A gólyakalifa
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai
Agatha Christie: Tíz kicsi néger
Márai Sándor: A szegények iskolája
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni?
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Hamvas Béla: A bor filozófiája
Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak

Kedvenc sorozatok: Kárhozott

Kedvenc szereplők: Behemót, Esti Kornél, Hercule Poirot, Korovjov, Margarita Nyikolajevna, Mester, Rogyion Romanovics Raszkolnyikov, Tyler Durden, Woland

Kedvenc alkotók: Ady Endre, Agatha Christie, Chuck Palahniuk, Erich Fromm, Friedrich Dürrenmatt, George Orwell, Hamvas Béla, Henrik Ibsen, Karinthy Frigyes, Kertes Gábor, Kosztolányi Dezső, Molière, Móricz Zsigmond, Philip K. Dick, Stephen King, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Jodi Picoult: Apró csodák
>!
2019. november 6., 23:15
4 hozzászólás
Hirdetés

Utolsó karc

>!
MrClee I
Molyolók saját írásai

ÉLŐ GYERTYALÁNG

Ha kérdezed, mit jelent élni,
Mosolygok rád csendesen,
Mert az élet nem kimondott
Szavakban terem, se ékszerek
Végtelen folyó forgatagában,
Csak egy szimpla vágyban, egy
Ismeretlen, csengő imában,
Mely csak a tiéd, a te hited,
Vallásod, fegyvered, istened.

Ott él életed minden bókban,
Fogalmazódjon meg hajód
Csatornája írásban vagy szóban.
Égő pillantások csalhatatlan
Erejében, ahogy nézel rám,
Megbabonáz azon a képen.
Csak nézem, s nem értem,
Mint égő gyertya, érted égek,
Míg el nem fújsz, de úgy meg
Kihunyna belőlem a tüzesen
Tomboló, pirító, őrjöngő élet.
S mert ez az élet, ez a láng,
Mely belőlem táplálja forró
Csóváját. S hallom néha, hogy
Jön az üvöltöző fagyos szél,
Mely életem rövidítené, de
Csak lángom fojtja el, testem
Belül tovább, s tovább tüzel,
Csak az élet vár, szünetel,
Míg nem jön újra Ő, s életem
Beizzítja a szikrázó levegő.

Hunyd le szemed, hogy még
Jobban lássuk egymást, mit
Számít a halál, ha életünk
Tengere mégiscsak megvárt?
Ülsz lenn a folyóparton,
S én, az örök reménykedő,
Az átellenes partot kémlelem,
Látom, hogy lépkedsz elő,
Míg nem rájövök, más folyó
Vizét nézzük, de csak félig
Múlik el lelkemből a tündöklő
Varázs, égeti tovább ez a
Fakó látomás, mégha nem is
Volt más, csak vágy álmokban
Ázott tünékeny álmodás.

Mégis újra ég a láng, újra
Meggyújtottad csóváját,
S égni fog, mert égni kell,
Hisz élni kell, mert életünk
E szelíd, ám néha tomboló
Láng, mely megajándékoz,
Ha nemes szívvel szolgálják.

4 hozzászólás