moni79 2



Kedvenc alkotók: Alice Munro, Gregory Maguire, Gustave Flaubert, Isabel Allende, J. K. Rowling, Jonathan Franzen, José Saramago, Lois Lowry, Margaret Atwood, Nick Hornby, Patricia Highsmith, Rakovszky Zsuzsa, Sarah Dessen, Thomas Mann, Tóth Krisztina, Vámos Miklós, Virginia Woolf, Vlagyimir Vojnovics


Aktuális olvasmányok

Emily Brontë: Üvöltő szelek
Joanne Harris: Csokoládé
>!
2024. március 14., 10:41
>!
2024. február 28., 10:58

Utolsó karc

moni79>!

Idén a legnagyobb meglepetés Alejo Carpentier: A dolgok kezdete című könyve volt a számomra eddig nem ismert szerzők művei közül. Eddig ugyanis (annak ellenére, hogy imádom a térséget) latin-amerikai írókat Allendén kívül nem oilvastam, mert furcsának találtam őket és nyomasztónak. Ez viszont most nagyon megfogott. Új volt Gárdonyitól az Ida regénye is, olyan értelemben, hogy Gárdonyit eddig messziről kerültem, ez viszont pozitív csalódás volt.

Tompa Andrea új regényét nagyon vártam, a Sokszor nem halunk meg tetszett, bár a színházas, nagyon szakmázós részek annyira nem fogtak meg. Összességében mégis talán az év egyik legjobb könyve lehet.

Moskát Anita: A hazguság tézisei című novelláskötete volt idén az a könyv, amiben egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató disztópiákkal találkoztam. Bram Stoker Drakuláját pedig véletlenül találtam a könyvtárban és érdekes volt megismerni az eredeti történetet (bár elég terjengősre sikerült a könyv.)

Karafiáth Orsolyát még korábban kezdtem el olvasni, idén az Amikor a mama lelegelte a papa haját került sorra. Mindenkinek ajánlom, aki függő szülő(k) mellett nőtt fel és ezt be is ismeri magának.

Sok jó ifjúsági irodalmat találtam idén is, végigolvastam az Időfutár-sorozatot és két olyan pagonyos gyűjteményt, amikkel kapcsolatban meglepő dolgokat tapasztaltam magamon. Például azt, hogy bár nem szeretem annyira a verseket, főleg a magyar klasszikusokat, mégis van olyan tálalás, amivel engem is meg lehet fogni. A Viszek egy szívet ilyen kötet, a Költővel nem járnék-ból pedig az derül ki, hogy igazán szórakoztatóan is lehet Petőfiről írni.

Szakmai könyvek közül Bancroft új kötetét, az Apa bántja anyát címűt emelném ki, mert nagyon jól bemutatja, miért nem szabad a bántalmazó szülőre bízni a gyereket és ha valami miatt mégis muszáj, hogyan lehet az „ártalomcsökkentésre” figyelni. A legjobban az a szemlélet tetszett benne, ami szerint az anya nem felelős azért, mert az apa bántalmazó, de ő az, aki megtehet dolgokat a gyerekeiért, hogy azok kevésbé traumatizálódjanak.