Molymacska P 458




Olvasott könyvek idén
21
Olvasott oldalak idén
2342

Kedvenc könyvek 48

George R. R. Martin: Sárkányok tánca
Badár Sándor – Horváth János: Jappán
Philip K. Dick: Ubik
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Ernest Cline: Ready Player One
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
Nényei Pál: Léda tojásaitól az Aranyszamárig
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Kácsor Zsolt: István király blogja
Nicola Yoon: Minden, minden
Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása

Kedvenc sorozatok: A kiskutya, aki..., A tűz és jég dala, Az Öldöklő-naplók, Calderon, Cinder és Ella, Csellengő gyerekek, Emily the Strange, Eszes Róka meséi, Harry Potter, Hogy told el ..., John Cleaver, Libabőr, Miriam Black, Saga, Szilánkos-tenger, Szivárgó sötétség, Unwind disztológia, Vágymágusok

Kedvenc szereplők: Arya Stark, Calderon, Catelyn Stark, Chester, Don, Ellamara Valentina Rodriguez, Emily, Hermione Granger, Jay Gatsby, John Wayne Cleaver, Jojen Reed, Késes, Lidérc, Miriam Black, Sauveur Saint-Yves, Sirius Black, Tyler Durden, Tyrion Lannister, Valéria Screwy

Kedvenc alkotók: Anne Percin, Catherine Rider, Dan Wells, Darren Shan, Edgar Allan Poe, George R. R. Martin, Homonnay Gergely, J. K. Rowling, Lakatos István, Matt Haig, Neal Shusterman, Neil Gaiman, On Sai, Örkény István, Patrick J. Morrison, Philip K. Dick, Szimonidesz Kovács Hajnalka, Veres Attila

Kedvenc kiadók: Agave Könyvek, Főnix Könyvműhely, Fumax, GABO, Könyvmolyképző, Maxim, Tilos az Á Könyvek


Aktuális olvasmányok

Király Anikó: Semmi pánik!
>!
2021. január 11., 08:00
>!
Menő Könyvek, Budapest, 2020
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634037927

Utolsó karc

Molymacska P>!
Dühöngő

Sokat olvasó molyként írom az alábbiakat, valószínűleg csak ezért dühít ez az egész.
Van egy cuki vloggerlány (kinek nem mondom ki a nevét, és nem is követem túlzottan, de iszonyat cuki, és ha ismered a magyar vlogger közösséget, már tudod kiről van szó), aki most csinált egy videót, hogy sokat olvas, hogy lehet ez (én tudom, én tudom: leült és olvasott. Könnyűnek hangzik, baromira nem az. Tapasztalat)
Mint jó vlogger, megosztotta szerte széjjel a facebookon lévő összes csoportban, ahol könyv lehet téma. Eddig egy átlagos csütörtöki nap, semmi extra, DE szinte mindegyik csoportban (ami nekem feljött legalábbis), olyan kommentek voltak, hogy, persze neki van ideje, mert nincs gyereke, meg férje, meg senki az ég adta egy világon. (innen mondom: baromi önfegyelem, hogy leülök akkor is, ha tökre nincs kedvem hozzá. Ha arra várnék mikor lesz „olvasós kedvem” egy könyvet nem olvasnék el egy év alatt)
Aztán ott van, hogy minőséget helyezzük a mennyiség elé, és már csak a hogy képzeli hogy ennyit olvas mentalitás hiányzott, de az is burkoltan benne volt a kommentelők szavaiban.
Az igazán sértő pedig szerintem hogy irodalom és irodalom között MINDENÁRON hierarchiát akarnak felmutatni az emberek. Mert ha rövidet olvasol, akkor nem olvasol, mit neked a mese, azt mindenki tud (de értékelni basszus alig, érteni meg annyira se). Verseket senki olvas, ne olvass te se, minek az, meg miért. Képregény nem regény, rajzos marhaság, minek olvas valaki olyat. Aztán ott van a fő érv: erotikus regény se regény, olyat bárki kiolvashat, de ugye a szépirodalom és a sci-fi, az már teljesen más, az már valami.
Mintha a minőség azt jelentené egyértelműen, hogy csak egy kategóriára igaz, csak Dosztojevszki-féle szépirodalom lehet igazán és nagyon ütősen minőségi irodalom, és ha valaki mást olvas, és még sokat is, az igénytelen bélsárkupac. ÉS ez annyira idegesít, hogy el se tudom mondani…
Főleg azért idegesít, mert mindent olvasok (ésszerintem a vlogger lány is, amennyire kiszűröm a dolgaiból), és amikor csak egy számot lát az ember, akkor mindenki azt hiszi, hogy az ő saját olvasási metódusával hogyan lehet ezt a számot elérni. Miközben nem erről van szó, hiszen másféle életet élünk, máshogy gondolkozunk (őszintén, foglalmam sincs, hogyan tudnak emberek sokat vásárolni, még többet játszani, vagy TV-t nézni, mert nekem ezeket az időket kitölti az olvasás). De mintha ezt a másságot valahogy senki se akarná elhinni… Mintha a számok ellenségek lennének, hogy még többet akarjon tőled, miközben a számok csak számok, frusztráció nélküli adatok, amik mögé csak az ember képzel be bármit, és ezt így vezeti le, ilyen hangosan, hierachikusan. Tudom, értem, de pont annyira elegem is van belőle.

32 hozzászólás