Molymacska  P 585



Kedvenc könyvek 32

George R. R. Martin: Sárkányok tánca
Higasino Keigo: X – A gyilkos ismeretlen
J. K. Rowling: Bogar bárd meséi
Tim Burton: Rímbörtön
Murakami Rjú: Nyakig a miszóban
Badár Sándor – Horváth János: Jappán
Philip K. Dick: Ubik
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
A. M. Aranth: A Liliom Kora
Simon Tamás: Vérmacska
George R. R. Martin: Lázálom
Ernest Cline: Ready Player One

Kedvenc sorozatok: A tűz és jég dala, Calderon, Cinder és Ella, Emily the Strange, Harry Potter, Harry Potter, John Cleaver, Libabőr, Miriam Black, Szilánkos-tenger, Unwind disztológia

Kedvenc szereplők: Hermione Granger, Sirius Black, Valéria Screwy

Kedvenc alkotók: Anne Percin, Dan Wells, Darren Shan, Edgar Allan Poe, George R. R. Martin, Homonnay Gergely, J. K. Rowling, Lakatos István, Matt Haig, Neal Shusterman, Neil Gaiman, On Sai, Örkény István, Patrick J. Morrison, Philip K. Dick, Veres Attila

Kedvenc kiadók: Főnix Könyvműhely, Fumax, Könyvmolyképző, Tilos az Á Könyvek

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Antoine de Saint-Exupéry: The Little Prince
Holden Rose: Holtidő
>!
2018. november 25., 16:45
>!
112 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780547970486 · Illusztrálta: Antoine de Saint-Exupéry
>!
2018. április 11., 07:45
>!
Főnix Nova, 2017
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632235
Hirdetés

Utolsó karc

>!
Molymacska P
Írjunk naplót kihívás!

2018. 12. 15-16. (08.-09.)
Hull a hó, és hó-zik-zik-zik…

Kedves Naplóm!
Szombat reggel elkezdett havazni, így mindenhova vittem a fényképezőmet, és borzasztóan szép képeket lőttem a havas tájról
A Könyvmolyképzőnek a két napos programja is elkezdődött, és én csak délután értem oda, mivel annyira nem érdekelt a gyerekkönyvek. Mármint érdekelnek, olvasom őket, de inkább azért, hogy tudjak ajánlani, és fel tudjam mérni a mesekönyveket, amiket kiadnak, sem mint valódi szórakozásból.
Maga a KMK karácsony amúgy nagyon érdekes, mint program, mert több, mint csak egy marketing elem. Itt az író érezheti, hogy valaki, az olvasó, hogy foglalkoznak vele, a munkatársak, meg hogy jé, mennyi olvasónk van. Borzasztóan jó élmény folyton a KMK-s rendezvényekre járni, mert úgy érzem, én is beletartozok valamibe, és kicsit azt is, hogy nekem is egy élmény az egész, amitől több leszek a nap végén. Nem feltétlenül konkrét tudással, de élményekkel, érzésekkel, lehetőségekkel mindenképpen.
Szombaton az első előadás, amire kiértem a meseírós, ami olyan meh előadás volt. Jó volt, mert nagyon jó szerzők beszélgettek a témáról DE túl sokan és túl különböző stílusú művekkel. Bár az előadás alapvetően nem volt rossz, de nehéz volt szóval tartani annyi embert, miközben annyi téma volt, és mindenki a friss könyvről beszélt főként, miközben… Néhány témához igazán felhozhatták volna az eddigi könyveket…
Ezután jött Ashley Carrigan és a mélypont. Sajnálom, de az a beszélgetés borzasztó volt. A hölgy, aki kérdezte, egyrészről pocsék kérdező volt, mert 1. nem volt hangja, és a második sorban (!) alig hallottam, mit mond (néha pedig olyan szépen elmosta a szavakat, hogy csak tippeltem, mit kérdezett) 2. kevés kérdést vitt, és improvizálni nem tudott, ami elég gáz volt. 3. Látszott, hogy az írónő barátnője, és nekem az előadásban az informális stílus szerintem borzalmas volt. Tényleg. Egyszerűen lúdbőrzött a hátam.
Az írónő erre még lendületesen is beszél (értsd jól: iszonyatosan gyorsan) és a témákat is bár kifejti, de nagyon pontos mondatokkal, így egyedül az időt nem nagyon tudta kitölteni. Mondhatnánk úgy is, hogy az előadás fele kicsit hmmm… érdekes volt, hiszen a témából kifogyott szerző magyarázott valamit, valahogy, rendszertelenül. Ha lesz még a KMK-nál könyvbemutatója, kérem, rakják össze valakivel, aki szintén ilyen hirtelen spoiler
Majd következett Cselenyák Imre, aki korrekt volt. Ő a történész, aki igazából pont azt hozta, és ez annyira nem volt zavaró. Néha ő is terjengős volt, de ez inkább azért, mert már éltes korú, és nem azért, mert annyira ne lett volna téma… Érdekes ember, de azért annyira nem hozta meg a kedvemet a könyvéhez.
Az előadások után Írósulis beszélgetés és sörözés volt. Itt szeretnék megjegyezni két nagyon fontos dolgot is. Az egyik az írósuli hasznossága, amit annyira szélsőségesen kezelnek az emberek: vagy mindenki zseni, aki az anyatejből szopta ki ezt, vagy csak akkor lehet jó regényt írni, ha írósulis vagy. Én meg állok középen, hogy oké, de egyik se így megy, és amúgy is, emberek figyeltek ti arra, amit mondtok? Nehéz… Mármint elég nehéz az, hogy én kicsit skizoid személyiségként egyik embernek azt mondjam, hasznos az a tankönyv, másiknak, hogy oké hogy írósuliba jársz, de ne nézd le azt, akinek nincs pénze/ideje/akármije, és nem megy el rá, de ettől még ír.
A másk kardinális kérdés a sörözés. Talán aki ismer, annak már kifejtettem, mennyire utálom ezt a túl informális, túl beb*szcsizós, túl azzalBeszélszAkiMellettTalálszHelyet ismerkedős dolgokat. Nekem túlságosan nem. Eddig főleg a sci-fiseknél láttam ezt, de ez most kicsit túl sok volt. Nem mintha rossz társaságban lettem volna, mert nem, és a csajok aranyosak voltak DE ez a sörözős dolog annyira… nem az én formám. Inkább egy nappali kávézás, ha már informális, de ez annyira nem…
Vasárnap reggel nehezen keltem, lévén este későn értem haza. Gyorsan rendbe szedtem magam, és vágtáztam a nyugati felé, ahol a bolt még zárva volt. Ekkor találkoztam @Morhen társaságával spoiler
Az első program egy könyves játék volt, könyvekért, mert csokikért. Én imádom a játékokat, így ezt is. Reggeli agymunka is, meg kicsit olyan szórakoztató megtalálni a hasonló embereket. Jah, és vicces.
Ezután jött On Sai, aki nagyon On Sai-os előadást tartott. Erre nem tudok mit mondani, hiszen neki minden előadása ugyanolyan, de mégis mindegyik érdekes, és szórakoztató spoiler
On Sai-t követte Chiara és Bálint Erika. Hát huh…. nagyon különböző témák, és ez elég furcsán ütközött ki. Chiara nagyon fiatal (vagy látszatra legalábbis) és nagyon vidám író, aki líraian ír, egy érdekes témáról, míg Bálint Erika egy idősebb hölgy, aki egy nagyon fontos kérdésről írt. És nem volt annyira hangulatilag közös nevező, mint vártam volna. Ettől függetlenül az Adj esélyt a táskámban pihen nyereménykönyvként, míg Chiara Pillangólányát karácsonyi kívánságlistára raktam (hátha megveszi valaki)
A Meghitt pillanatok kötetbemutató eléggé érdekes volt. Túl sok szerző, túl nagy káoszban On Sai vezetésével beszéltek. Nem volt rossz, bár látszik, hogy nekem nem fog tetszeni a kötet (de el fogom olvasni. Novella. KMK. Ha nem olvasnám el, rosszul érezném magam, de hogy mikor… majd jövőre az tuti.) De előzetes (olvasás nélküli) véleményemet mire alapozom? Túl sok ismeretlen (nemsokára befutó írósulis. Amúgy tudom hogy több szerző is van benne és tudom, hogy tehetséggondozás, de valahogy mégsem volt hitem rá) író van benne, egyik része borzalmas kliséket halmozott fel, a másik része egyszerűen nem meghitt (és egyáltalán nem karácsonyos) novellát írt. Én annyira egy karácsonyi antológiát akartam olvasni de ez totálisan nem az, és totálisan nem olyan, mint amit vártam amúgy is. Remélem, ha elolvasom a novellákat, cáfolni fognak, de nem tudom…
A szünetben átmentem egy ismerőshöz a közelbe. Érdekes volt, de még mindig emberileg messze vagyunk egymástól, és valahogy egyikünk se képes a másikkal kapcsolatban kompromisszumra. Szóval jó volt találkozni, de mint sci-fis, elítélte hogy én ilyen „romantikus” társaságban vagyok, és ez picit rosszul esett (naná, mert amúgy több csoportnak nem lehetsz egyenjogú tagja -.- tipikus magyar mentalitás, ezért érzem azt, hogy a szélről nézem a dolgokat ÉS ez így pont megfelel nekem.)
A KMK karácsony folytatódott Tavi Katával, és meg kell dicsérjem Deszyt és az írónőt is, mert amilyen ellenérzésem volt a könyvvel kapcsolatban, annyira meggyőzött, hogy el kell olvasnom. Valószínűleg két ünnep között tartom a négyrészes maratonozást. Amúgy a beszélgetés azért is volt érdekes, mert nem csak a könyvről vagy az írásról volt szó, hanem egyszerűen az életérzést kapták el, ami a közönséget is magába rántotta.
A legjobb beszélgetés ezek után jött hiszen Eszes Rita és Róbert Katalin is nagyon határozott és nagyon jó kedélyű (és nem tudom azt a jelzőt, amivel leírhatnám őket szóval képzeljétek ide) nők, és a beszélgetés közben rengeteget lehetett a könyvekről hallani, miközben nem volt unalmas. Talán azért is, mert sokszor egy-egy részlet felkeltette az érdeklőst, spoiler máskor meg egyszerűen annyira belementünk a könyvekbe és a hátterekbe, hogy csak pislogtam. Eszes Rita könyvei nagyon beszerzősek, mert imádom japánt, imádom a rókákat és minden mitológiát is (japánt!) és kíváncsi vagyok, milyen regényben. Róbert Katalinnak pedig szeretnék nekiugrani egy életműnek, hiszen már sokadik könyve jelent meg, de eddig csak egyet olvastam.
Ezek után pedig jöttek a srácok… Srácok! Annyira srácok voltatok. Mármint látszott, hogy Felkai Ádám véletlenül keveredett a helyszínre, és nem a YA felől közelíti meg a témákat spoiler Emellett az arányos is el voltak tolódva kicsit, hiszen Tibi nagyon szeretett (és tudott is) a témáról beszélni, míg Bessenyei Gábor hát… Gábor volt. Vagy inkább a cuki Patrik, a maga cuki módján. Túl cuki. A téma érdekes volt, a kivitelezés elég érdekes. Nem volt annyira rossz így sem, mert nőként nagyon beleláttam a pasik szemszögébe, hogy mennyire… pasik. De azt hittem, ezt máshogy fogják megtenni (mondjuk a cél megvolt, szóval jah, valszeg csak én vagyok ünneprontó)
A két nap alatt sikerült néhány könyvet dedikálni is. On Sai szombaton tisztelt meg két könyvbe is írt néhány mondatot, míg Róbert Katalin vasárnap reggel vendégelt meg egy cicás mézeskalácsra és borzasztóan cuki dedikációra a színpad előtt. Bessenyei Gáborral pedig a nap végén találkoztam, és beszéltünk (főleg én) mire olyat kaptam… Hogy aztz is fel fogom rakni instára (de csak storyba :D ). Jaj annyira várom, hogy legyen következő könyve <3 Istenem, nem bírom ki azt a kb egy évet! Annyira ahw… és annyira… annyira… szóval olyan. spoiler
Ez a két napom így telt el, borzasztóan jól szórakoztam és várom a hasonló programokat. Nem csak VP klubot, de a ViTa kezdeményezéseit is, és más csoportok hasonló nem sörözéses beszélgetéseit is. Remélem a következő évben rengeteg ilyen rendezvényre juthatok majd el.