Molymacska P 5




Olvasott könyvek idén
221
Olvasott oldalak idén
37308

Kedvenc könyvek 48

George R. R. Martin: Sárkányok tánca
Badár Sándor – Horváth János: Jappán
Philip K. Dick: Ubik
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Ernest Cline: Ready Player One
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
Nényei Pál: Léda tojásaitól az Aranyszamárig
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Nicola Yoon: Minden, minden
Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása
Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi

Kedvenc sorozatok: A kiskutya, aki..., A tűz és jég dala, Az Öldöklő-naplók, Calderon, Cinder és Ella, Csellengő gyerekek, Emily the Strange, Eszes Róka meséi, Harry Potter, Hogy told el ..., John Cleaver, Libabőr, Locke & Key, Miriam Black, Saga, Szilánkos-tenger, Szivárgó sötétség, Unwind disztológia, Vágymágusok

Kedvenc szereplők: Arya Stark, Calderon, Catelyn Stark, Chester, Don, Ellamara Valentina Rodriguez, Emily, Hermione Granger, Jay Gatsby, John Wayne Cleaver, Jojen Reed, Késes, Lidérc, Miriam Black, Mr. Laszlo, Sauveur Saint-Yves, Sirius Black, Tyler Durden, Tyrion Lannister, Valéria Screwy

Kedvenc alkotók: Anne Percin, Bölecz Lilla, Catherine Rider, Dan Wells, Darren Shan, Edgar Allan Poe, George R. R. Martin, Homonnay Gergely, J. K. Rowling, Lakatos István, Matt Haig, Neal Shusterman, Neil Gaiman, On Sai, Örkény István, Patrick J. Morrison, Philip K. Dick, Szimonidesz Kovács Hajnalka, Veres Attila

Kedvenc kiadók: Agave Könyvek, Főnix Könyvműhely, Fumax, GABO, Könyvmolyképző, Maxim, Tilos az Á Könyvek


Aktuális olvasmányok

Mauro Boselli – Stefano Andreucci: Zagor 1. – A mélység istene
Serena Valentino: Herceg vagy Szörnyeteg?
Tóth Csaba (szerk.): Fantasztikus világok
Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen
>!
2021. október 9., 16:35
>!
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155947063 · Fordította: Pócza Lilla · Illusztrálta: Stefano Andreucci
>!
2021. augusztus 16., 13:50
>!
Manó Könyvek, Budapest, 2021
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635840496

Tóth Csaba (szerk.): Fantasztikus világok Társadalmi és politikai kérdések a képzelet világaiban

>!
2021. június 27., 20:30
>!
Athenaeum, Budapest, 2017
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632936710
1 hozzászólás
>!
2021. március 22., 20:50
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
404 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633736999 · Fordította: Sándor Alexandra Valéria
2 hozzászólás

Utolsó karc

Molymacska P>!
Képregény

Pest-tex képregénypéntek eseményén vettem részt, így a beszámoló mellett néhány érdekes felvetés, gondolat továbbfűzést is adnék hozzá a molyt olvasó képregényeseknek. Remélem ezeken a témákon érdekes ezsmecsere is kialakulhat, a kerekasztalbeszélgetéseknek is köszönhetően.

Az első előadás Magyar képregényrajzolók Amerikában és Nyugat-Európában címet viselte, és kísértetiesen hasonlított a Képregényfesztivál nagyjából egy évvel ezelőtti beszélgetéssorozatára. Ha jól tudom, akkor ketten biztosan beszélgettek, és nagyon sok új információt azért nem tudunk meg (legalábbis én). Alapvetően a beszélgetés felépítése a kezdő grafikusoknak szólt, akik külföldi képregényrajzolásból szeretnének megélni, és nyilván nagyon sok újdonságot a kiemelkedésben/felfedezésben nem tudtak mondani. Inkább az érdekesebb része a munka, illetve a brand-építés volt, ami számomra érdekesebbé tette a beszélgetést (és hogy László Márk instáját nem csak én ismerem, és likolom minden rajzát lelkesen).

Ezután következett a _Képregénykiadás nálunk és más nemzeteknél
Kerekasztal-beszélgetés a képregénykiadás helyzetéről a leghozzáértőbb hazai szakértők részvételével_.című előadás, ahol három teljesen más, de mégis hasonló kiadó mutatkozott be. Más, mert más a tematikája, a kiadó alapításának ideje, formátuma, de közben mégis hasonló ahogyan a képregényekhez hozzáálnak (talán ebből a szempontból a Képes Krónikák kicsit kilóg a sorból, akinek a fő célközönsége nem képregényes emberek).
Igazából ebben a beszélgetésben nagyon érdekes szál volt, hogy a képregényt (a képregényes kiadók) szeretnék könyvként pozícionálni például a könyvesboltban is, hiszen akkor több embert érhet el, nagyobb lesz a képregényolvasók aránya, ami miatt több képregényt lehet kiadni és a többi.
Amit érdekesnek gondoltam, hogy sokszor ha könyvkiadó ad ki képregényt (s' van oly' galád, hogy nem süllyed le képregényes rendezvényekre) akkor sokkal elfogadottabb, és szélesebb közönség veszi kezébe, csak azért, mert az adott kiadót az olvasó már ismeri. Ilyen lehet a Ciceró is, de ugyanezt látom a Maximnál is (akiket soha, senki nem említ meg a képregényes beszélgetéseken pedig ők tényleg gyerekképregényeket adnak ki. Valaki hívja már el őket valahova! Vagy ha nem, majd én beszélek róluk :D ). Sokszor az is érezhető, hogy nem is képregényeket hoznak a nagyobb kiadók, hanem valami átmenetett, ami a gyerekkönyv és a képregény között van (és ami vizuálisan mégis hozzáad a történethez), és ezeket a kísérletezések szinte észrevétlenül kúsznak be a piac láthatatlan zugaiba. Ez talán azt is mutatja, hogy a képregény könyv formában való rögzülése nem is halad olyan rosszul, mint ahogy gondolnánk, csak más útra lépett inkább át.
Persze, visszatérve az eredeti beszélgetés fonalára, sok ember és sok alkotó kellett ahhoz, hogy ez mégis sikerüljön. Nyilvánvalóan rengeteg képregénykiadó és -szakember munkája szükséges ahhoz, hogy ezt most elérték a képregények, és most a folyamatnak egy köztes állomásán vagyunk, így nehéz ilyen elméleteket is kibeszélni.
A beszélgetés végefelé pedig újfent jött egy nagyon érdekes téma a gyerekképregényekről, avagy beszélgetés keretében is átélhettem a mindennapjaim a munkában. Itt a szembenállást az okozza, hogy vannak kifejezetten gyerekeknek készült alkotások, és vannak olyanok, amik nem gyerekeknek készülnek, de… (ha nincs jobb, adhatom neki is). Alapvetően ez ugyanúgy megjelenik a könyveknél is, hiszen a nagymama és nagypapa ismeri a saját gyerekkorában olvasott könyveket (Jókai, Gárdonyi, Verne…), és hát nekem jó volt, a gyereknek is jó lesz. Ennek egy durvább változata (amit valamiért a könyves csoportokban sem lehet kiírtani), hogy én kiskamaszként Kinget olvastam, tehát a gyerekemnek is jó lesz a King.
Valójában viszont pont az a lényeg, hogy ami neked jó volt, az tükröz sok mindent: a te szókincsedet (hogy eltudtad olvasni Jókait például), a stílusodat, érdeklődési körödet. Ám a most ez változóban van, és igazából az se árt, ha nem akarjuk rögtön mindennel sokkolni szegény gyereket (nem is feltétlen a történettel, de mondjuk a kifejezésmódja nem mindegy egy könyvnek). És talán ebben érzem igazán a lényeget, amit a képregény még nem tud megadni: legyen választása a gyereknek. Legyen lehetősége a saját korosztályának megfelelő képregényt olvasni, legyen lehetősége a korosztálya alatti képregényeket olvasni, és legyen lehetősége akár a korosztálya felett (de nem feltétlen felnőtt) képregényeket olvasni. Az, hogy most jobb híján minden nyolcévesnek a képregényrajongók a Pókembert adnák (ami mint tudjuk egy tini felnövéstörténet) nem azért baj, mert nem értené a nyolcéves Pistike, hanem mert lehet, a nyolcéves Pistike még Geronimo Stilton történeteket olvasna (amiből van képregény, és a korosztályi különbség élesen látszik a Pókemberhez képest). Arról nem is beszélve, hogy téma szerint sem vagyunk eleresztve gyerekeknek szóló képregényekkel, és hogy korosztályok szerint (bár egyre bővül, de) sem elég diverz. Eredeti gondolathoz visszacsatolva: én talán ezért is örülök, hogy most rögtön négy kiadó is van, aki kicsit elindította ezt a gyerekképregény vonalat, hogy a legközelebbi: „Milyen képregényt adjunk a gyereknek?” kérdésre ne kelljen se Lakatos Istvánnak, se nekem a koponyák belsejéig forgatni a szemünket. Jah és hajrá Nimue.

Az utolsó előadás Nők a magyar képregényművészetben címet viselte, és érdekes volt, ahogy feljött mind a kinti helyzet, és ahogyan ezt a beszélgető felek szembeállították a magyar helyzettel. Külön érdekes volt, hogy a magyar női szerzőkről is szó esett (kicsit belemenve az alkotás nehézségeibe), míg a magyarul kiadott női szerzős, vagy női főszereplős képregényekről is volt szó. Külön öröm volt hallgatni az új trendeket, itthon is egyre több alkotás tör be (és nem csak képregény!) ami a női barátságról szól, és aminek főszereplője is nő.
Ami érdekes kérdés volt, hogy feljöttek a képregényboltok és könyvesboltok is, mint árusítás helyei, és érdekes, hogyha könyvként pozícionáljuk, akkor a nők a könyvesboltban is inkább kezükbe veszik, akár olvashatják is, míg a „geekséghez” kapcsolódó formátumok inkább a férfiakat kötik le (börze, képregényboltok stb). Ez talán azért is fontos, mert sokszor statisztikákból látható, hogy a nők is olvasnak képregényt (játszanak videójátékot és/vagy társasjátékot), mégis ezek a közösségi helyek sokszor annyira férfiasak, hogy egy nőnek akár kellemetlen is lehet (lévén nem ő a hely célcsoportja. Nekem nagyon friss élmény, hogy társasjátékozás miatt elmentem egy helyre, ahol látható célcsoport 18-35 közötti férfiak voltak, és bár semmi konkrét attrocitás nem ért, mégsem éreztem kényelmesen magam, annyira meg végképp nem, hogy vissza is menjek. Ez pedig valamennyire azért látható a képregényes közegeben is szerintem). Illetve talán itt a legrelevánsabb az is, amit Bayer Antal már az első előadástól hangsúlyozott, hogy olyan, hogy képregény nincs, csak képregények vannak, így nyilván igaz, hogy csak egyfajta képregényes esemény sincs, hanem a képregény fajtákhoz külön események vannak (mert nyilvánvaló, hogy a conokra senki nem fogja mondani, mennyire férfiasak, de az is látható, hogy már kisebb mértékben is szólnak képregényekről, és inkább összgeekségi esemény off ).

Talán azt tudnám mondani a kerekasztal beszélgetésekkel kapcsolatban, hogy érdekes szempontok jöttek fel, miközben érezhettük, hogy mindenki nagyon hasonló dolgot szeretne: diverz magyar képregényes piacot, ahol mindenki megtalálja a maga részét, a kedvenceit, és személységéhez illő olvasmányokat. Efelé pedig egyre jobban haladunk. Remélem sok hasonló beszélgetésen lehetek még ott, ahol hasonlóan izgalmas témákat vesznek elő.

3 hozzászólás