Molymacska 134

Minden november arról szól számomra, hogy kiválasszam a TÖKÉLETES adventi kalendáriumot. Már évek óta egyre drágábbak a tematikus kalendáriumok, így az én fejemben luxustermékké avanzsál, így sajnálom rá a pénzt. Vagy legalábbis a szállítási díjat mindig sajnálom rá, így úgy gondoltam, ezt a könyves adventi kalendáriumot átveszem majd a boltban, hát mi baj lehet?
Először szembesülök vele, hogy a Forgách utcánál szállok le, ami hát eléggé messze van Kelendföld-Nagyvárad tér-Fővámtér hármasomtól, de hát mentem én már Óbudára is, és az ember ne picsogjon feleslegesen, ugye. Aztán a google maps vezet egy hídig (vagy felüljáróig? nem értettem teljesen a koncepciót), ahol csak arra tudtam gondolni, hogyha léteznének trollok, egy kisebb példány biztosan ide fészkelné be magát, és hogy nem szívesen találkoznék senkivel, aki egy kicsit hasonlítana képzeletbeli trollunkra.
Ezután a google továbbvezet egy kihelt, sötét, világítás nélküli ösvényre… Valamikor út lehetett, most meg letaposott föld. Este ötkor, nem világít semmi, idegen helyen, én mindent elképzelt, mit ilyenkor el lehet képzelni, megerőszkolásról, baltás gyilkosról, szerveskereskedőkről, meg arról, hogy fog elfolyni a vérem a földbe, és hogy nem fogja elérni csatornát se.
Amikor ezek a képek elég rendesen bennem voltk már, akkor jön egy bringás hátulról, és olyan lendülettel hasít el mellettem, hogy egyrészt a szele is megcsapott, másrészről majdnem megállt a szívem, hiszen ugye akárki lehetett volna… Az is, amit elképzeltem!
Utamat folytatom, megyek lakótelepi házak mellé, rosszarcú emberek néznek rám, én pedig nem látom, hogyan lehetne itt egy papír- és könyvesbolt. Közben a telefonom jelez: 5%-on van. (Így jár az, aki a hidegeben a telefonnal világít ugye).
Nagy nehezen megtalálom a helyet, hol a kedves eladó hölgy szeretettel néz rám, és kérdezi, hogy ugye rendelésért jöttem, én pedig lelkesen (hogy fényben, melegben, és kedves emberek között vagyok) bólogatok, hogy így van. Adventi kalendárium, plusz egy karácsonyfadísz.
Néni kotorászik, nézelődik, telefonál, majd kijelenti: kalendárium itt van, dísz nincs. Vissza tudok jönni holnap?
A mosolyom nem volt természetes.
Holnap viszont már rutinos leszek, és célirányosan fogok menni, lehetőleg nem képzelegve… hát ilyen dolgokról, és akkor teljes lesz a rendelésem. Igen, ilyen pozitív vagyok az ügyben… Ha rágondolok a helyre is már elmegy az életkedvem…