mohapapa I 27



Kedvenc könyvek 117

Gabriel García Márquez: Száz év magány
Philip K. Dick: Figyel az ég
Kurt Vonnegut: Macskabölcső
Wass Albert: A funtineli boszorkány
William Golding: A Legyek Ura
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet
Wass Albert: Tizenhárom almafa
John Steinbeck: Egerek és emberek
Vasváry-Tóth Tibor: Yes
Békés Pál: A Félőlény
Békeffi István: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Kedvenc sorozatok: Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum, Delelő Univerzum, Hód, Hunyadi, Korongvilág, Kultúra, Mars-ciklus, Perry Mason, Robotregények, Vis Major

Kedvenc kiadói sorozatok: Corvina sikerkönyvek

Kedvenc alkotók: Földi Pál, Gion Nándor, Kurt Vonnegut, Orson Scott Card, Ray Bradbury


Aktuális olvasmányok

Farkas Balázs: Ugatás
Josef Skvorecký: Oroszlánkölyök
Patrick Süskind: A nagybőgő
Drábik János: A kiválasztottak
Ilja Varsavszkij: Molekuláris kávéház
John C. Lennox: A tudomány valóban eltemette Istent?
Gönczi Tamás: Piliscsillag, Napcsillag
Yuval Noah Harari: Sapiens
Gregor von Rezzori: Egy antiszemita emlékiratai
Nábrády Mária: A megtévesztés művészete
José Ortega y Gasset: A tömegek lázadása
Frank Karsten – Karel Beckman: Túl a demokrácián
>!
2020. október 26., 17:05
>!
Napkút, Budapest, 2020
110 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632638980
>!
2020. szeptember 9., 08:53
>!
Európa, Budapest, 1999
342 oldal · ISBN: 9630765063 · Fordította: Körtvélyessy Klára
>!
2020. szeptember 3., 10:09
>!
Villa Székely, Leányfalu, 2001
100 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630090457 · Fordította: Indali Klára

Drábik János: A kiválasztottak A szemitizmus – elkülönülés és kettős mérce

>!
2020. augusztus 31., 18:53
>!
Gold Book, Debrecen, 2011
400 oldal · ISBN: 9789634261940
>!
2020. augusztus 19., 18:22
>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1976
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632111443 · Fordította: Apostol András, Dalos György, Enyedy György, Herendi Miklós, Székely Sándor, Wessely László
>!
2020. augusztus 18., 18:08
>!
Evangéliumi, Budapest, 2008
200 oldal · ISBN: 9789637369865 · Fordította: Padi Ferenc

Gönczi Tamás: Piliscsillag, Napcsillag Egy magyar kultuszhely és titkai

>!
2020. augusztus 17., 17:07
>!
Angyali Menedék, Budapest, 2013
620 oldal · ISBN: 9789638983602

Yuval Noah Harari: Sapiens Az emberiség rövid története

>!
2020. július 25., 19:48
>!
Animus, Budapest, 2015
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633242377
>!
2020. május 2., 11:34
>!
Osiris, Budapest, 1996
286 oldal · ISBN: 9633791987 · Fordította: Szijj Ferenc
>!
2019. december 3., 17:31
>!
Libri, Budapest, 2014
140 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633102336
>!
2019. november 30., 17:36
>!
Helikon, Budapest, 2019
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634793540 · Fordította: Scholz László

Frank Karsten – Karel Beckman: Túl a demokrácián Szolidaritás, prosperitás és szabadság helyett miért vezet a demokrácia társadalmi ellentétekhez, elszabadult állami költekezéshez és zsarnoksághoz?

>!
2018. augusztus 8., 20:26

Utolsó karc

mohapapa I>!

TÖPRENGÉSEK 3.

A KÖNYVEK ÉRTÉKE KÖNYVDARÁLÁS IDEJÉN
avagy néhány gondolat a darálásról, a máglyáról és a bálványokról

Máglya… Könyvek… Emberek…

Dúl a hálón a háború egy mesekönyv miatt. Eszemben sincsen konjunktúra bejegyzést tenni, egészen másról akarok írni. Vagy mégsem egészen másról… Illetve inkább a weben gondolkodom magamban. Azt már előre tudom, hogy a végső konklúzió hasonló lesz mint drága, megboldogult Jiří Menzel úr nem egy könyvének a címe: hát nem tudom…

Mondom, eszemben sincsen arról írni, hogy van-e értelme az érzékenyítésnek, hány éves kortól működik, kell-e a homoszexualitás és a nemváltás irányába érzékenyíteni a kicsiket, hogyan hatnak a későbbi szexuális orientációjukra a mesék, és ha nem hatnak, nem befolyásolnak semmit, akkor minek egyáltalán ilyen mesekönyv, melyik pszichológusnak van igaza… és a többi, és a többi.

Még arról sem akarok beszélni, hogy vajon igaza volt-e a politikusnak, amikor ledarálta a könyvet. Nincs. Pont. Nekem szimpatikus a hölgy, meg a tevékenysége is, de a könyvdarálással nem tudok mit kezdeni, már csak azért sem, mert pazar reklámot csinált egy arra ezerrel méltatlan kiadványnak. Én inkább a darálóról és a máglyáról gondolkodom.

*

Alsósok voltunk, még a Raktár utcai suliba jártunk. A következő évben mentünk át a frissen megnyílt Harrerbe, mi voltunk az első felsős osztály, aki ott kezdett. A Raktárban meg mi voltunk az utolsó alsós osztály, aki itt fejezte be az alsót. A mostani Miklós téren már akkor volt egy játszótér (a Miklós tér akkor még a Miklós utca végénél volt, ahol az Óbudára járó buszok végállomása volt), oda vitt ki bennünket a napejos (értsd: napközis) tanítónőnk. Én fent ültem a rakéta-mászóka legfelső szintjén, ott olvasgattam egy Delfin-könyvet. Azt hiszem, a Cirok Peti volt.

Horváth Maci nagyon magas lány volt már akkor is. Talán ő volt a legmagasabb az osztályban. Bruttó. Mindig jóban voltunk, kezdettől fogva, bár a telepen soha nem lógtunk együtt, ő nem járt le a tanítás után, én meg ahogy óbudaiak lettünk, kulcsos-gyerekké váltam. (A hetvenes-nyolcvanas években azok a kissrácok, akiknek elhagyás okát megelőzendő ott lógott a nyakában a család-kincse-lakás kulcsa.) De Macival mindig kedveltük egymást.

Ültem fent a rakéta tetején, olvasgattam a lagymatag áhítatossággal csepergő esőben a könyvemet. Az eső nem zavart, teteje volt a rakéta-mászókának.

– Moha, gyere már le, játsszunk!
Maci nem hagyott békén, sokadszorra kiabált fel nekem. Nem reagáltam. Először megtettem, „Olvasok!”, másodszor is, többet nem. Mert nem reagáltam, Maci felmászott a rakétára, tréfásan rácsapott a könyvre:
– Olvasni otthon is tudsz, gyere már le!
Ahogy rácsapott, a könyv kicsúszott kezemből, hiába is iparkodtam utána kapkodni, mint lőtt madár, úgy hullott a rakéta csövein átbukdácsolva az alattunk levő pocsolyába. Meghűlt bennem a vér. Ordítva másztam le a rakétáról a könyv után, közben Macit szidtam. Amikor leértem, kikaptam a vízből a könyvemet, lerázogattam, zsebkendővel törülgettem, szárigattam, féltettem, öleltem, és közben freccsent belőlem az indulat:
– Normális vagy, mondd? Nézd meg mit csináltál! Egy könyv többet ér nekem az életednél is!
Nem is figyeltem mit mondok. Maci figyelt. Megmerevedett. Lemászott a rakéta tetejéből és otthagyott a könyvemmel. Én még nem figyeltem fel rá, mit sikerült mondanom, csak már kezdtem sejteni, hogy meglehetősen túlreagálom Maci figyelmetlenségét.

Hamarosan kisütött a nap, engem fent talált a rakéta tetején a Delfin könyvemmel, ami többet ért számomra néhány pillanatig, mint Maci élete. És valami rohadtul szégyelltem magamat, és belülről már üvöltött a felismerés, hogy „Marhaság! Baromság!”, mert az egész könyvtáramat simán odaadnám Maciért. Naná!
Vagy bárkiért.
Akkor is, ha biztos sírnék miatta.

*

Valahogy mindig ellenzékbe kerülök. S az mindig a kisebbség. Hol így, hol úgy. Aktív keresztény korszakomban én voltam a liberális ellenzék a gyülekezetben. Na, jó, nem liberális, csak balszélső-közép.

Volt egy időszak, amikor Rowling Harry Potter-könyvei már meglehetősen ismertek voltak, ha nem s volt még körülöttük akkor kultusz mint később, mint manapság. Akkoriban már a Szövétnek című kéthavi folyóirat főszerkesztője voltam. A szerkesztőség két tagja meglehetősen konzervatívan gondolkodott, voltak is velük csatáim. A csaták elviek voltak, emberileg az ég világon semmi baj nem volt velük, sőt! Összecsaptunk a Harry-gyerek kapcsán is. Ők simán máglyára pakolták volna a sorozat köteteit, és ha rajtuk áll, alá is gyújtanak. Nekem voltak averzióim a könyvégetéssel kapcsolatban.

Nem jutottam odáig, hogy aki könyvet éget, embert is fog égetni, meg hasonló marhaság, de úgy véltem, a máglya egyfajta kudarc-megoldás. Írtam is egy cikket a lapba, Máglyát a mágiának? címmel, aztán meg is jelent a lapban. A két, máglya-barát szerkesztőtárs igenlésével.

A cikkben többek között a következőket írtam.

*

„Gyűlölöm a máglyákat! Függetlenül attól, hogy mi ég rajtuk, ember vagy tárgy (bár eszembe sem jut egyenlőségjelet tenni e kettő közé), és függetlenül attól, valóságosan égnek-e vagy viselkedés és szavak által. Máglya nemcsak akkor éghet, amikor valóságos tűzről van szó; minden olyan eset máglyagyújtás, amikor az embert és a dolgait nem választjuk el élesen egymástól!

Elfogadhatatlan számomra, ha mások gyújtják meg azt a máglyát, amit nekem kellene, és mások döntik el, minek kellene azon égni. Ha én teszem rájuk a magam égetni való dolgait, az más, az a magánügyem. Ha a máglya szót hallom, a következő kép ugrik be: szürkületi baljós félhomály, fekete csuklyás alakok sokasága, akik szellemi tehetetlenségükben félelmetes, zord arccal, éppen szörnyű erőszakot készülnek elkövetni egy emberen vagy egy eszmén.

Számomra a máglya a szellemi tehetetlenség erőszakos kiútja, az ész és a szeretet kudarca a mássággal szemben. S ettől mindig rettenetesen irtóztam; soha nem értettem, hogyan is képzelheti valaki, hogy erőszakkal és pusztítással meggyőzhet másokat.

Mondom, írom ezt annak tudatában, hogy val­lom, az eszmék piacán több a szemét, mint az arany, több a polyva, mint a búza, s bizony a döntő részért nem lenne kár ott a máglyán. A máglyák elutasítása nem szentesíti a meg­­győző­dé­semnek ellentmondó eszméket, irányzatokat, hanem felteszi a kérdést: »Ha máglyát gyújtok alattuk, vajon mi a helyzet azokkal, akik magukénak vallják őket; vajon a tűztől egyből meggyőzet­tetnek-e a máglya-gyúj­tók igazságáról?«

[…]

A máglya erőszak, és erőszakkal nem lehet a jót terjeszteni! Ezt már a Biblia is nyilvánvalóvá tette! »A gonoszt jóval győzd meg!« (Róm 12:21) S lehet-e jó a máglya?

Amit erőszakkal terjesztenek, az nem lehet jó! Lehet elvben igaz, de kihatásában semmiképpen sem lehet üdvre vezető, ha nem meggyőznek, nem tanítanak, hanem ítélkeznek, és a tekintély súlyával parancsolnak vele kapcsolatban. István király, a »szent«, német zsoldosaival a Dunába kergetve keresztelte meg a pa­rasztjait, ezt ma már senki sem vitatja; de vajon keresztények lettek-e ettől a parasztok, vagy csupán ingerültek, elkeseredettek és nedvesek? Azt gondolom, ez nem kérdés.”

*

Idáig teljesen polkorrekt vagyok. S ezen gondolatmenet kapcsán tomboló örvendezésbe is foghatnék, amikor rendre szinte ugyanezt olvasom most a mesekönyv kapcsán nagyon sokak hozzászólásából. Lám, utolért a világ, eddig elől mentem. :-)

*
De valahogy, valami nincsen a helyén ebben az egészben. Most, amikor a máglyák ellen szólnak sokan, valahogy megint ellenzékbe kerültem. Nem, persze, ma sem gyújtanék máglyát. Akármennyire viszolygok tőle, ezt a mesekönyvet sem égetném el, darálnám le, mert minek?

A könyv egy tárgy. S értem én, hogy milyen jelentősége, súlya van a szimbólumoknak. (Láttad már a teljesen egyedi, pótolhatatlan jegygyűrűnket? Csodaszép, totális képzavar: kívül rovásírással egy Biblia-szöveg az Énekek éneké-ből, belül latin betűkkel az egymásnak adott becenevünk és a megismerkedésünk dátuma.) De bármilyen fontos is egy szimbólum, a tárgy akkor is tárgy marad.

És itt csúszok át megint ellenzékbe. Miközben továbbra is máglya-ellenes vagyok ezerrel. Ám lettek kétségeim.

Valahogy nem tudom nem úgy gondolni, hogy ha a „megfelelő” könyv került volna a darálóba, a máglyára, akkor most a másik oldalról lenne ez a hatalmas felzúdulás, ellenben ez az oldal némán hallgatna. Kinek fájna eminnen a Mein Kampf vagy egy Bayer-összes a máglyán? Vajon közülük ki tombolna felháborodásában, amikor a Gede-tesók összes kiadványát lángszóróval terjesztenék a magyar ugaron? Ahogyan ki tette szóvá, amikor a rendőrség kiszállt a könyvesboltjukba, és lefoglalta az összes megfelelő könyvet, megtiltva a terjesztésüket? (Érted, ugye, ez miért könyvdaralás, -égetés?) Ki sivalkodott, amikor a legnagyobb magyar irodalmi portál a minden bizonnyal legnagyobb magyar könyv-adatbázissal rendelkezve mintegy virtuális könyvégetésbe fogott, amikor a magyar jogalkotástól akkor legújabb termékétől, a gyűlöletbeszéd-törvény miatti perektől rettegve gyomlálni kezdett a könyv-adatbázisában? Ne is létezzenek!

Most mindenki melldönget, hogy a könyv akkor is könyv, ha ő nem ért egyet a tartalmával, és semmiképpen nem vetne darálóba, máglyára egyetlen könyvet sem, mert az a szellem gyilkossága, az emberség megtagadása, és más hasonló, nagy szavak. Amik persze, igazak, egyet is értek velük. Ha valaki nem ismerné Bradbury Fahrenheit 451-ét, sürgősen pótolja a hiányosságot, örvendezni fog, ígérem!

*
Másfelől képtelen vagyok szabadulni attól az érzéstől, hogy ami most a könyvek értékére, szentségére, sérthetetlenségére hivatkozva zajlik, az valami ordenáré képmutatás. Szívem szerint azoknak akik ilyen széles terpeszben állnak ki a daráló személye ellen, a könyvek mellett, a legszívesebben a kezébe adnék egy Dúró Dóra összegyűjtött írásai és beszédei kötetet a bekapcsolt daráló és a lobogva égő máglya mellett, erősen figyelve a reakciójukat. De megtenné egy Csurka-összes is. Vagy egy Orbán válogatott beszédei. Meddő álmodozás, persze… Mármint annak elképzelése, mit tennének a kezükbe nyomott kötetekkel, ellene tudnának-e állni a kísértésnek?

Illetve: ami könyvforma, azonnal tisztelet érdemel? A Nagy Testvér által átírt történelem tankönyvei is? Vagy bármi is? Kérdem én, a könyvmániás.

De legalábbis megkérdezném a fenti hölgyeket és urakat, mikor vettek utoljára könyvet, és mondjuk ebben az évben hányat?

*
Na, csak eljutok a lényegig! A végső kérdés, aminek a leírására billentyűzetet ragadtam a következő: vajon megfelelő szövegösszefüggésben, kontextusban nem változtak-e szimbólumból bálvánnyá a könyvek a máglya-ellenesek gondolkodásában? S most csak azért sem fejtem ki ezt a gondolatot. Ízlelgesd, ha van kedved hozzá! Még én is csak ízlelgetem, s leginkább itt változom Menzel-lé.

Segédgondolat: azért, mert valaki valami írást könyvalakban adott ki, a könyvforma rögtön és azonnal magasabb tartalmi szintet garantál? Valóban ad a könyvforma egyfajta hozzáadott értéket mindennek, ami így jelenik meg? Vagyis a forma fontosabb mint a tartalom? Ha újságcikkben jelenik meg ugyanaz, ami később könyvben, akkor cikk- formában még lehet gyújtós, ha ISBN-száma van, akkor már gyalázat az ilyetén felhasználás?

Vagy a különbséget az adja, hogy széles gesztusokkal vetek-e máglyára egy könyvet, vagy csupán, mert számomra értéktelen, a szombat esti grillezésnél, hiába mondtam az asszonynak, hogy vegyen faszén-gyújtót, mindent hozott, csak azt nem, jobb híján a könyv tüzével melegítek elő a roston bélszínnek? (Legyen az Kertész Imre vagy Wass Albert, Esterházy Péter vagy Prohászka Ottokár.) Nyilván ebben is van valami.

(A bejegyzés a „Moha olvasónaplója” blogról származik.
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/10/11/)

„LAPZÁRTA” UTÁN a blogra kaptam két nagyon a témába vágó linket. Érdemes rájuk pillantanod és elolvasnod őket. Amolyan „nagy szellemek, ha találkoznak” -írások. :-D

https://magyarido.blog.hu/2019/08/06/a_kinyomtatott_szo…
https://kiettemeg.pestisracok.hu/2020/10/konyvnek-latsz…

Kapcsolódó könyvek: Ray Bradbury: Fahrenheit 451

Ray Bradbury: Fahrenheit 451