marcipáncica  P 1150


Összes kitüntetés 333

Kedvenc sorozatok: A Széthullott Birodalom, Bűnös Budapest-ciklus, Látnok-ciklus, Riyria-krónikák

Kedvenc alkotók: Dragomán György, Irvine Welsh, Ljudmila Ulickaja, Murakami Haruki, Neil Gaiman, Philip K. Dick, Viktor Pelevin

Kedvenc kiadók: Agave Könyvek, Delta Vision, Európa, Fumax, Magvető

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Jesmyn Ward: Sing, Unburied, Sing
Karl Ove Knausgård: Autumn
Stephen King: Napnyugta után
Darvasi László: Isten. Haza. Csal.
Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját
Michael Cunningham: Jellegzetes napok
Marcel Proust: Swann
>!
2018. február 22., 06:50
>!
304 oldal · ISBN: 9781408891025 · ASIN: B071FK5CHS
>!
2018. február 19., 19:40

Bradbury

>!
Vintage, London, 2017
188 oldal · ASIN: B01MQO809P · Fordította: Ingvild Burkey · Illusztrálta: Vanessa Baird
>!
2018. február 15., 19:26

Bradbury

>!
Európa, Budapest, 2012
>!
2018. február 10., 18:58

februári novellaolvasós

>!
Magvető, Budapest, 2015
260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432855
>!
2017. szeptember 1., 19:40
>!
Magvető, Budapest, 1961
566 oldal
>!
2016. december 26., 02:41
>!
2013. május 18., 20:25
>!
Európa, Budapest, 1983
524 oldal · ISBN: 9630727005 · Fordította: Gyergyai Albert
6 hozzászólás
Hirdetés

Utolsó karc

>!
marcipáncica P
Bradburyre olvasom magam!

Kép: Terry Pratchett otthonában, 2008
Ezzel a cicás (pedig lett volna malacos is!) képpel búcsúzom Terry Pratchett-től, hatalmas élmény volt végigolvasni ezt az esszékönyvet, sokat tanultam róla és tőle. Nyugodjon békében!
Forrás: http://www.telegraph.co.uk/books/authors/terry-pratchet…

összefoglaló
február 12. – február 18.

Esszék: A hétre jutott a könyv befejező szakasza, a Days of Rage, ami nagyon komoly és szomorú témákkal foglalkozott. Jutott egy-egy írás az oktatásra és az orángutánok fajmentésére, ezek után viszont átvette a terepet az Alzheimerrel való küzdelem, és ennek folyományán a brit egészségügy és jogrendszer és az ezekkel folytatott szélmalomharc kivesézése. Lehangoló volt ezeket olvasni, alapvetően persze azért, mert bármilyen halálos betegségről olvasni rossz, de sokkal dühítőbb volt azt a kálváriát megismerni Pratchett tolmácsolásában, amin az Alzheimerrel (és más gyógyíthatatlan és végzetes betegségekkel) küzdő embereknek kell keresztül menniük. Különböző írások kerültek itt összegyűjtésre a témában, fókuszba kerültek az NHS érthetetlen gyógyszertámogatási döntései, és a PAS (orvosilag asszisztált öngyilkosság, vagy akárhogy is van ez hivatalosan magyarul). Borús, nehéz témák, amiket Pretchett nagyon higgadtan (a lehetőségekhez mérten) és alaposan körbejárt, több szemszögből megvizsgálva a dolgokat, a véleményét pedig nem erőlteti az olvasóra, csak tájékoztat. Én mondjuk szinte minden szavával egyetértettem, de azoknak is mindenképp megéri elolvasni, akik kíváncsiak intelligens véleményre a témában. A kötet utolsó két írása pedig Pratchett utolsó hetét követi, illetve egy kis búcsúzó szösszenet Pratchett válogatott gondolataiból. Ezeket már nagyon fájó szívvel olvastam, nehéz volt gondolatban elengedni a mestert – amíg olvastam a könyvet, ignorálni tudtam a tényt, hogy már nincs közöttünk.
Kedvenc: ezekből nehéz kedvencet választani, ráadásul a vége nekem már egészen egybefolyt a hasonlóság miatt (meg mert egyben olvastam többet). Nagyon tetszett a The Orangutans Are Dying és a The Richard Dimbleby Lecture: Shaking Hands with Death is, és talán ez volt a témát leginkább átfogó írás.

Novellák: Az Elektronikus álmok befejezése után belevágtam Stephen King Napnyugta után című gyűjteményébe, ebből 4 novella jutott a hétre. 2:2 az aránya a tetszett-nem tetszettnek, lehetett volna azért jobb is, mert mostanában csak jókat olvastam Kingtől, elfelejtettem milyen az, amikor unom az önismétléseit. Nézzük a jókat először. Az első novella, az Állomás a kellemes meglepetések közé tartozott, nem volt egy tipikusan hátborzongató horrorsztori, sokkal inkább egy keserédes szerelmi szellemtörténet, remek karakterekkel, jó hangulattal, ezeket a fajta írásait nagyon szeretem Kingnek. A másik pedig a Harvey álma volt, ez is szintén inkább egy karakterek kihegyezett, lélektani novella volt, a cselekmény (illetve az álom) elég kiszámítható volt, viszont a mesélés stílusa fantasztikus volt. Tetszett, ahogy a történet elején King szépen felépítette az elfásult öreg házaspár nyomasztó mindennapjait, majd szép lassan átfordította azt egy álom és valóság határán átlépő tragédiába.
A két nem-szeretem novella, A mézeskalács lány és a Kényszerpihenő felejthető élmény voltak. Előbbi felütése még egész érdekes volt, de a végére nagyon sablonos, semmilyen sztori lett, és borzasztóan bő lére eresztette ezt a nagy semmit (70 oldalra! Szerintem 7-re is elfért volna.). A másik pedig nem volt különösebben rossz, de jó sem. Ezt nagyon olyannak éreztem, amit már sokszor megírt King, és nem nyújtott semmi újat.
Kedvenc: Legyen az Állomás, a hangulata miatt.

Kapcsolódó könyvek: Stephen King: Napnyugta után · Terry Pratchett: A Slip of the Keyboard

Stephen King: Napnyugta után
Terry Pratchett: A Slip of the Keyboard