Ő a legújabb – harmadik – cicánk, Bodza. Véletlenül és nagyon betegen került hozzánk. Anyósom kertjébe tévedt be egyedül, az akkor 2-3 hetes kis cica. Fejletlen volt, alultáplált, súlyos macskanáthában szenvedett, ami teljesen tönkretette az egyik szemét. Férjem épp akkor látogatta meg az anyukáját, meglátta a kertben tántorgó cicát, és rögtön elvitte állatorvoshoz. Ott megműtötték, eltávolították a menthetetlen szemet, mi pedig hazahoztuk, és megkezdődött a hetekig tartó gyógyulás és nevelés. Bolhás, férges, fülatkás volt, nem beszélve arról, hogy egyedül nem tudott enni, inni, és alomra menni.
Sok odafigyelés és türelem kellett hozzá, de a végeredmény megérte! Már négy hónapos, és egy vagány, bolondos, de ugyanakkor bújós, dorombolós és szeretettel teli kiskamasz lett belőle. (A gyönyörű márvány-cirmos bundájáról nem is szólva).
