Valamely teljesen tökéletes véletlen folytán az utóbbi időben I. világháborús filmek akadtak utamba (ajánlom is az ehavi merítést, ami most több rovatot is szentelt a témának: https://moly.hu/karcok/1198097). De visszatérve, a két héttel ezelőtti Távol Afrikától után most azt az Arábiai Lawrence-t néztem meg, amibe már kétszer belealudtam. A feneket próbáló 3 óra 45 perc után csak azt nem értem: miért nem tudtam korábban végignézni?!
A film valóban egy mestermű – a történetmesélés csodája. És üdítően európai vagy még inkább brit. Öniróniájával és azzal, hogy mer két- vagy éppen többértelmű lenni. Már a nyitójelenet parádés: ahogyan a halála után reagálnak a főhősre pontosan megmutatja, mennyire lehetetlen egy másik embert megismerni, mennyire korlátozott az az információ, amit megszerezhetünk bárkiről. És hogy mennyire könnyű magunkban másmilyennek felépíteni valakit, különösen, ha valakiről sok forrásból tudunk tájékozódni. Az Arábiai Lawrence végig eljátszik ezzel a gondolattal; mintha senkinek nem lenne több dolga, mint azon gondolkodni, ki is volt ez a T. E. Lawrence intelligens és talán éppen ezért nehezen bekategorizálható lényével.
Emellett nagyon sok témát felvet a háborúról és arról, hogy mennyire nem szólhat ez semmilyen nemes vagy magasztos célról. A harcok embertelensége, bár nem a mai nézők igényszintjéhez igazodó naturalizmus használatával, de tökéletesen érthetővé, átélhetővé válik. És az is, hogy hogy mindenütt ott a politika.
Persze, vannak olyan elemei, amik ma már nehezen működnek: ilyen a barnára festett Alec Guinness vagy Anthony Quinn, vagy a lassú tempó, ami mai szemmel nehezíti a befogadást. De ha felvesszük a tempót, valóban varázslatos élmény. Freddie Young képein keresztül még az is megérti, milyen a sivatag, aki még előtte képen sosem látta, Maureice Jarre zenéjét pedig tényleg az is hallotta és bármikor összeköti a homokdombokkal, aki eddig egy kő alatt élt. De a képek és a zene mégsem homályosítják el T. E. Lawrence és az Arab-félsziget népeinek meséjét, ami egyértelműen a rendező, David Lean érdeme. A színészi alakításokkal együtt tökéletes illúziót teremt.
Szánjatok rá egy délutánt az életetekből. Vagy többet, ha elsőre nem sikerül :)
