LuPuS_007  P 3



Kedvenc könyvek 10

Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Clive Barker: Korbács
Thomas Pynchon: Súlyszivárvány
Dante Alighieri: Isteni színjáték
Patrik Ouředník: Europeana
Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában
John Fowles: A mágus
Raymond M. Smullyan: Mi a címe ennek a könyvnek?
Richard Dawkins: Isteni téveszme
Roberto Bolaño: 2666

Kedvenc sorozatok: Az eltűnt idő nyomában, The Patrick Melrose Novels, Utazás az éjszaka mélyére

Kedvenc kiadói sorozatok: Kaland, Játék, Kockázat

Kedvenc alkotók: Daniel Kehlmann, Krasznahorkai László, Michel Houellebecq, Oravecz Imre, Raymond M. Smullyan, Richard Dawkins, Thomas Pynchon

Hirdetés
Hirdetés

Utolsó karc

>!
LuPuS_007 P
Egy költő – egy vers

ÓDA A NYUGATI SZÉLHEZ

Percy Bysshe Shelley

1

Nyugati nyers Szél, Ősz sóhajja, vad!
Te láthatatlan! jössz, és mintha mord
Varázsló űzne szellemrajt, szalad

A sárga s éjszín s lázpiros csoport:
A pestises lombok holt népe – Te,
Kinek szekere téli sutba hord

Sok szárnyas magvat, hűs sötétbe le,
Aludni, mint a test, mely sírba dőlt,
Míg azúr húgod, a Tavasz szele

Megint kürtjébe fú, s riad a föld,
S édes bimbónyáj legel a napon,
S völgyet-hegyet szín s illat lelke tölt;

Vad Szellem! szálló, élő mozgalom!
Ki rontasz és óvsz! halld, óh, halld dalom!

2

Te, kinek – míg az ég reng – áramán
Omló felhő, mint hullt lomb, andalog,
Hullatja busa ág: Menny s Óceán,

S zápor zuhan s villám, bús angyalok,
S kibomlik már kék útad tág legén,
Mint vad menád-haj, s szikrázik s lobog

Az ég aljától, hol kihúnyt a fény,
Az ég ormáig a közelgető
Vihar sörénye! – Óh, Te, a szegény

Év gyászdala, ki zengsz, míg rest tető
Gyanánt az Éj, e roppant sírhalom
Borul körül, s bús boltját reszkető

Páráid terhelik, s a hűs falon
Vak víz s tűz s jég tör át! – oh, halld dalom!

3

Ki felvered nyár-álmából a kék
Földközi Tengert, mely lustán pihen
Kristályos habverés közt fekve rég

Habkő fokoknál, Baiae öbliben,
S álmában agg kastélyok tornya ring
A hab sürűbb napfényén égve lenn,

S azúr moszat s virág lepi be mind,
Oly szép, hogy festve sem szebb – óh, te Szél,
Ki jössz, s Atlant vad vízrónája ing,

S fenékig nyílik, s látszik lent a mély
Tenger-virág, s mit az iszap bevon:
A vízi vak lomb, mely zöldelni fél,

Mert hangod csupa sápadt borzalom,
Melytől remeg s széthull – óh, halld dalom!

4

Ha lomb lehetnék, s vinnél, bús avart,
Vagy felhő, szárnyaid közt lengeni,
Vagy hullám, mely bár zúgasd és kavard,

Szabad, majdnem miként Te, s adsz neki
Erőt, erős Úr! – vagy ha csak kora
Kamaszidőmnek térne gyermeki

Víg lelke vissza, óh, ég vándora! –
Midőn társad valék s hivém: elér
A lélek s túlröpül – óh, tán soha

Nem zengne jajszóm, mely most esdve kér:
Ragadj el hab, felhő vagy lomb gyanánt,
Mert tövisekre buktam, s hull a vér,

S zord órák súlya húz, s lánccal fon át,
Lelked szabad, vad, büszke rokonát!

5

Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
Hulló lomb vagyok én is, ne kimélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,

Lomb s lélek hadd kisérje őszi, mély
Dallal, mely édes, bár fáj – óh, te zord
Lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!

Holt szellemem a Tér ölén sodord
Tört lombként, melytől sarjad újra más!
S dalom égő zenéjét messzi hordd,

Mint oltatlan tűzhelyről a parázs
Röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él!
Ajkam szavából prófétás varázs

Kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél,
Késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?

Kapcsolódó alkotók: Babits Mihály · Tóth Árpád · Percy Bysshe Shelley

2 hozzászólás