Lobelin P 62

~ Csak egy dal ~

Neked írtam ezt a verset,
te írjál belőle dalt,
egy dallamot, ami kellhet,
hogyha felednéd a bajt.

És játszd el majd egy nyári nap,
mikor ránk ront egy vihar,
s nincs menedék az ég alatt,
csak a szavak, s ez a dal.

Hisz jól tudod, hogy a dallam balzsam,
volt már darabokban a te szíved is,
és úgy is volt, hogy majd’ belehaltam,
de volt egy dal, ami nem volt hamis.

És volt már úgy, hogy zokogni kellett,
mert nem tudtad, a holnapban mi vár,
egyedül voltál valaki mellett,
és nem segített, csak egy szál gitár.

Hát, játszd majd el egy téli nap,
mikor elkap egy szívzivatar,
s nincs menedék az ég alatt,
csak a szavak, s ez a dal.
~ Sárhelyi Erika