Liebestraum P 12




Kedvenc könyvek 10

Friedrich Nietzsche: The Gay Science
Albert Camus: The Stranger
Friedrich Nietzsche: Jón és gonoszon túl
Byung-Chul Han: A kiégés társadalma
Michel Houellebecq: Atomised
Simone de Beauvoir: What is Existentialism?
Hamvas Béla: Világválság
Michel Houellebecq: Szerotonin
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Eva Illouz: Consuming the Romantic Utopia

Kedvenc sorozatok: A teljes napló(k)


Aktuális olvasmányok

Heller Ágnes: Az ókor
Elle Kennedy: The Deal – Az üzlet
>!
2023. január 4., 03:27

Utolsó karc

Liebestraum P>!
Írjunk naplót kihívás!

# 12. A mérsékelt.

Szokásomhoz híven a napokban elfoglalt voltam a transzfób szarviharral ami a Legendás lények elkaszálása miatt lobbant fel. A csapból is az folyik minden társadalmi vitánál, hogy itt van két extrém oldal akik beszélni se tudnak egymással és inkább ezt problematizáljuk, minthogy a tényleges társadalmi problémával foglalkozzunk. Minden tüzesebb vita után megjelenik egy réteg aki már azzal tagadja saját magát, hogy társadalmi polarizációról beszél, tehát két oldal van ők pedig ezeken az oldalak felett lebegnek és az örökké valóság nézőpontjából szemlélik a dolgokat, tehát a senki és a semmi nézőpontjából. Ezek a mérsékelt emberek elmondják mindig, hogy a két radikális vélemény között van az igazság, de persze mindezt csak nagyon nagy vonalakban teszik meg és semmilyen addig elhangzott érvre nem reflektálnak. Elvégre olyan kérdésekben, hogy rendben van-e az, ha valaki azt hirdeti hogy a homoszexualitás bűn, vagy az ha valaki egy transz nőt nem fogad el nőnek, már nem lehetne ilyen centrista álláspontot felvenni. De persze ők nem is érdekeltek ebben. A mérsékeltek abban érdekeltek, hogy a társadalmi egyenlőtlenségről szóló vitákat, arra használják fel, hogy saját magukat állítsák be értelmesnek, békebírónak, mérsékeltnek, tehát a saját intellektuális fölényük bizonyítására, ami abból a strucc politikából áll, hogy nincs meg az intellektusuk vagy az a intellektuális bátorságuk arra, hogy bármilyen véleményük legyen a világról. Ők csak a vitát akarják elfojtani, ők a kádári nép aki alszik és akinek az alvását hangos vitákkal ne háborgassa senki. Négy évente meg is szavazzák, akármire is szavaznak, hogy továbbra is aludhasson az ország és a társadalom. “Minden szabadságomat eladom a biztonság illúziójáért.” Ez a mérsékelt attitűd arra szolgál, hogy kontroláljuk a diskurzust, hogy egy olyan keretrendszerbe szoruljon a vita, ahol igazából csak az fér bele, hogy középosztálybeli transzfób cisz nők egymás vállát veregetik, hogy ők milyen mérsékelt és liberális emberek. A cél hogy minden legyen olyan amilyen eddig is volt. Ők nem akarnak ebben a világban részt venni, lehessen szép ruhákat venni, posztolni az instán hogy hol nyaralunk, lehetnek koncentrációs táborok is, el is gázosíthatunk embereket, de ez ne látszódjon a wellness hotel ablakából. Csak ne kelljen semmilyen társadalmi problémával foglalkozni.

A kép a “Ne nézz fel!” című filmből van. Mikor már látszódik a földről a becsapódni készülő üstökös, két tábor alakult; az egyik olyan kitűzővel amin lefelé mutató nyíl van és arra utal, hogy ne nézz fel, ne nézz szembe az igazsággal, hogy itt a világvége, a másik tábor felfelé mutató nyilas kitűzőt, hogy mostmár érdemes lenne elhinni, hogy itt a vég, csak fel kell nézni az égre. Erre jön a mérsékelt faszfej, aki olyan kitűzőt hord, amin le és felfelé is mutat a nyíl, és elkezd beszélni a társadalmi polarizációról a béke bíró szerepében, a világ végének a küszöbén. A filmet már csak ezért a jelenetért is ajánlom.


Kiemelt karc

Liebestraum P>!
Írjunk naplót kihívás!

# 10. Rebel Rebel

Az utóbbi pár napban sok féle dolgot csináltam, de semmi sem ért egy napló bejegyzést. Szeretnék egy hosszabb esszét írni a lázadás különböző formáiról. A kiindulás, hogy mostanában sokat gondolkoztam azon, hogy a progresszív identitás, gondolkozás, világ nézet mennyire nem perspektíva egy 18-20 éves fehér cisz/hetero/allo srác számára. Például anti rasszista szempontból, ha büszke a fehér bőrére az náci, ha semleges, akkor az van, hogy nem látja a saját privilégiumait, tehát az egyetlen elfogadható pozíció, ha szégyelli a bőrszínét, miközben az anti rasszizmusnak azt kellene képviselnie, hogy senkinek ne kelljen szégyenkeznie a bőrszíne miatt. Ilyen formán érdekes összehasonlítani mi volt az ajánlata a hippiknek, a punkoknak és mi az ajánlata a progresszívoknak. A hippik ajánlata nekem még 33 évesen is vonzó; “Sex, drugs, Rock & Roll”. Melyik tini srác ne akarna füvet szívni tie dye polóban a tűz körül, miközben fiatal hippi lányok veszik körül virággal a hajukban és Led Zeppelin, Jimi Hendrix vagy Jefferson Airplane szól?

A punk kultúra jóval sötétebb, viszont tényleg a munkásosztályról szólt. Számomra nagyon hiányzik az a baloldaliság, az a szélsőséges kritikája azoknak a jóllakott szarvasmarháknak akik mindannyian vagyunk, mi fogyasztók. A kapitalista realizmusból ma meg sem próbálunk kitörni, a fiatalok sem. A progresszív fiatalok is csak és kizárólag a minél jobb diplomával és karrierrel vannak elfoglalva. A legfontosabb számukra, hogy hasznos építőkockái legyenek a kapitalizmusnak.

“All in all, you're just another brick in the wall.”/Pink Floyd/

A progresszívoknak ajánlatuk csak a kisebbségek számára van, és az a moralitás, hogy ezt mindenki más csak az igazságérzete miatt kövesse, csak mert ez a helyes, sokszor elfelejtve, hogy nem létezik önzetlenség, mindig több motivációnk van egyszerre. Például adni nem azért jobb mint kapni, mert olyan kurva önzetlenek lennénk, hanem mert jó érzés látni a másik örömét vagy meglepettségét. Viszont nem a progresszívokkal van bajom, hanem pont az érdekel, hogyan lehetne a progresszív identitás Rock & Roll, hiszen jelenleg sajnos a fiatal férfiak inkább olyan jobboldali apuka pótlékokat választanak mint Jordan Peterson, Ben Shapiro, Puzsér, Toroczkai, az incel vagy a MGTOW mozgalom ezzel átvéve ezek szexizmusát, rasszizmusát, és különböző másságok elítélését.

8 hozzászólás