Lenina942 P 13




Aktuális olvasmányok

V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete
Sarah Winman: Csendélet
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
Dion Leonard: Találkozás Góbival
Christelle Dabos: Visszaverődések viharában
Tamási Lilla – Müller Veronika – Losonczy György (szerk.): Az előrehaladott tüdőrák gyógyszeres és sugárkezelése
Balikó Zoltán – Sárosi Veronika (szerk.): Pulmonológia
Matthew Walker: Why We Sleep
>!
2022. május 14., 18:14
>!
2022. május 15., 05:52

Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen Muhi Andris és a pacák birodalma

>!
2022. március 8., 18:21

Dion Leonard: Találkozás Góbival avagy egy kiskutya, akinek nagy szíve volt

>!
2022. március 7., 09:25
>!
2022. február 26., 07:37

Matthew Walker: Why We Sleep The New Science of Sleep and Dreams

>!
2019. augusztus 2., 13:17

Utolsó karc

Lenina942 P>!
Egy költő – egy vers

Lackfi János
Trágár beszéd

„Trágár szavakat használ,
éppen ezért megintem!”
– üzenőmbe ezt írták,
bár nem igaz szerintem.

Hózentrágárt használok,
az tartja a nadrágom,
de ha kell, csúnyán többé
nem beszélek, nem bánom.

Ha valaki felbosszant,
mostantól rúgom csendbe,
nevezem asztallapnak,
azt mondom rá, hogy zsebtej.

Meg hogy utolsó hörcsög,
kapja el a lasszómat,
az agyát szétbosszantom,
köbön rúgom, azt jól van.

Az édes anyukája
egy katonai hunta,
és gólyatöcs az öccse,
buta csipa a húga.

Megfognak és beírnak,
szigorúan rám néznek,
pedig csúnyát nem mondtam,
nem értem az egészet.

Kapcsolódó alkotók: Lackfi János